– A beszélgetéssel és játékkal teli, közösségben együtt töltött időnek még mindig van vonzereje – mondja Zöldi Birkás Éva, a budapesti Bibliamúzeum múzeumpedagógusa. E gondolat jegyében különleges, interaktív múzeumpedagógiai foglalkozásokon vehettek részt azok a gyerekek, akik az őszi szünetben jelentkeztek a Bibliamúzeum által októberre szervezett Szünidei Koktélra.
A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Kollégiumának épületében található hangulatos, téglafalú pincerészben elhelyezkedő, a Biblia világát régészeti leletekkel is bemutató múzeum számtalan nemesmásolatot – műtárgyakról készített, önálló művészi értékkel bíró másolatot – őriz, illetve kölcsön tárgyakat is kiállít. Erősen törekszenek arra, hogy a XXI. századi technológiát is a lehető leginkább a szolgálatukba állítsák, hogy ezzel is minél élőbbé tegyék kiállításukat. Utóbbira példa az úgynevezett kenyérszaporító gép, ami a csodálatos kenyérszaporítás történetére utaló digitális játék. – Ha a látogató beszkenneli a tenyérlenyomatát, az bekerül a képernyőn látható tenyerek körforgásába, és ezáltal mi is kapunk abból a kenyérből, ami csodálatos módon szaporodik a képernyő közepén – mutatja Zöldi Birkás Éva.
A viszonylag kicsi, mégis barátságos és informatív Bibliamúzeum év közben is rendszeresen tart foglalkozásokat iskolás korú gyermekeknek, és a Múzeumok Őszi Fesztiválja is minden évben lehetőséget ad újabb programokkal felkelteni az érdeklődést a gyűjtemény iránt. Az idén először azonban az őszi szünet idejére is szerveztek a családok számára tartalmas kikapcsolódást biztosító programot. Erről kérdeztük a Bibliamúzeum múzeumpedagógusát.
A múzeumban komoly értékeket, a Biblia üzeneteit szeretnék megismertetni a látogatókkal. Mégis hogyan készül fel arra, hogy tíz perc múlva beesik egy csapat gyerek, és mindennek játékosnak és szórakoztatóvá kell válnia?
A ráhangolódást segíti, hogy előre kidolgozzuk a foglalkozási terveket, majd az eszközöket is legyártjuk. A foglalkozásokhoz próbálunk olyan témákat keresni, amelyek kötődnek a kiállított tárgyakhoz, de közel állhatnak a gyerekekhez is. Ha ez megvan, akkor megvizsgáljuk a kiválasztott témát a műtárgyakon keresztül, és ezután kapcsoljuk hozzá azokat az ismereteket, információkat, amelyek a Bibliához, a Biblia üzenetéhez köthetőek és a gyerekeknek is érthetőek.
Honnan tudja, hogy mi tetszhet egy mai kisgyereknek? Gyakorló anyuka, így inspirációt hoz otthonról, vagy pedagógus alapvégzettsége van?
Pedagógus végzettségem van, de azt kell mondjam, vannak olyan – igaz, életkor szerint változó – slágertémák, amelyek a mai napig megfogják a gyerekeket. A foglalkozások egyikének témája például az állatok. A Noé útitársai, az állatok című programban a kiállított műtárgyak megfigyelése közben játszva keressük az állatábrázolásokat a műtárgyakon. Ez általában érdekelni szokta őket. Aztán játékos keretek között megbeszéljük, hogy keresztyén szemszögből mit jelképeznek az egyes állatalakok.
Mesélne a Szünidei Koktél másik két programjáról is?
Három foglalkozást hirdettünk meg, amelyekre külön-külön is lehetett jönni, vagy ha valakinek ahhoz volt kedve, akkor akár mind a háromra is jelentkezhetett. A második, Jel, kép, tárgy című foglalkozásunkon különböző keresztyén szimbólumokat keresgéltünk a kiállított műtárgyakon, majd ezekről beszélgettünk a gyerekekkel. Aztán a szimbólumokhoz kapcsolódó történetek alapján a népszerű kitalálós, rajzolós játék mintájára vetélkedtünk. A harmadik, az Étkezz az apostolokkal! című új programunk során az időszámítás szerinti első századok étkezési szokásait ismerhették meg kincskereső játék formájában a gyerekek. A játékhoz az apostolok közös étkezései, a Krisztus keresztre feszítése, feltámadása után időkben az apostolok titkos gyülekezései adják az időkeretet. Egy kis felfedezőlap segítségével a gyerekek megfigyelik a tárgyakat, megoldanak rejtvényeket, kérdésekre válaszolnak, és az alapján derül ki számukra, hogy merre kell tovább menni. Így vezetjük őket végig olyan műtárgyakhoz, amelyek kapcsolódnak akár az utolsó vacsorához vagy bármilyen étkezéshez a korban. Ha sikerült megfejteniük az összes nyomot, végül az egyik kiállított műtárgyhoz értek el, és ezt követően ahhoz hasonló tárgyat készíthettek levegőre száradó gyurmából.
Mennyi idő kidolgozni egy ilyen programot? Egyórás mindegyik foglalkozás, ez elég hosszú idő, akárhogy is nézem, ez egy komplex tanmenetnek is megfeleltethető.
Ez foglalkozástípusonként változó. Az Étkezz az apostolokkal! kincskereső játék összeállítása sok időbe telt, mert nagyon fontos volt, hogy a gyermekek adottságaihoz igazítva úgy fogalmazzuk meg a játéklapot, hogy annak alapján tényleg megtalálják azt, amit kell. Aztán ezt grafikailag is megszerkesztettük, hogy jól is nézzen ki, és még pluszeszközöket is le kellett hozzá gyártani. Ezen azért dolgoztunk több napot. Mivel a másik két foglalkozás már meglévő, korábbi programunkra épült, így csak játékosabb elemeket tettünk bele, úgyhogy az néhány óra alatt összeállt.
Ezeket a programokat máskor is élvezhetik a látogatók, vagy ez egy különleges alkalom volt az őszi szünet miatt?
A foglalkozásokat meghirdettük, a többi között a honlapunkon is elérhetők, ezért iskolai osztályok vagy gyülekezeti csoportok számára is megrendelhetők időpont-egyeztetés alapján. Annyi a különbség, hogy a már létező két foglalkozásunkat most kicsit játékosabbá tettük, mert az érkező gyerekek most szünidei programért jöttek, nem iskolai foglalkozásért. Mivel az Étkezz az apostolokkal! még teljesen új, hosszabb távon tervezzük, hogy ezt is rendelhetővé tesszük iskolai osztályoknak is. Előtte azonban még átdolgozzuk, mert egyelőre csak kisebb létszámú csoportok igényeire alkalmas, élvezetes.
Igény van arra, hogy mindig valami újat adjon egy múzeum? Érezhető-e, hogy dinamikusan változnak a látogatói igények? Nehézséget okoz ez egy múzeumpedagógusnak?
Ha más múzeumokat nézünk, általánosságban nagy az igény a folyamatos újdonságokra. A mi helyzetünk azért speciális, mert egyrészt kis, kevésbé ismert múzeum vagyunk. Így mondhatom azt, hogy aki ide betéved, annak mindenképp újdonság az, ami itt található. Másrészt hozzánk nagyon sok hitoktató hoz gyerekcsoportot, konfirmandusokat vagy egyházi iskolákból csoportokat. Általában mindenkinek tetszik, amit csinálunk és amit itt látni lehet, ezért ők függetlenül attól, hogy mi változik, évente visszatérnek, és elhozzák az újabb évfolyamaikat is. Így mi nem annyira érezzük ezt a nyomást. De az, hogy módszertanilag fejlesszük a programjainkat, az belső igényünk. A kihívást az jelenti, hogy az egyre jobban digitalizált világunkban hogyan tudunk olyan élményt nyújtani a gyerekeknek, ami vetekszik a 3D-s virtuális valósággal. Azt veszem észre, hogy a beszélgetéssel és játékkal teli együtt töltött időnek, amikor közösségben vagyunk, annak még mindig van vonzereje.