„Nem kell mindenkinek egyházi képzésben részt vennie, de ha nem lenne ilyen képzés, akkor a felsőoktatás nem biztosítaná azt a gazdag kínálatot a társadalom jelentős rétege számára, amit jelenleg nyújtani képes” – hangsúlyozza Miskolczi Bodnár Péter jogász, egyetemi tanár. A Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese bízik abban, hogy az egyetemen a jövő az építkezés ideje lesz, nyugodt környezetben.
A Károli Gáspár Református Egyetem internetes honlapja szerint Balla Péter rektori feladatokkal megbízott, Bozsonyi Károly pedig általános rektorhelyettes. Az ön neve alatt csak annyi szerepel, hogy rektorhelyettes. Mi a feladata a rektori hivatalban?
A felkérésem kifejezetten bizonyos teendők ellátására szólt. Az egyik ilyen a hallgatók jogorvoslati kérelmeire választ adó felülbírálati bizottság vezetése. A másik terület a felsőoktatás reformjával kapcsolatos tervezetek véleményezése. A harmadik pedig a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) minőségi elvárásaival kapcsolatos egyeztetés és kapcsolattartás. Számos eseményen képviselem egyetemünket, és társelőterjesztő voltam az egyetem doktori szabályzatának módosítása során.
Az egyetemen a jogi kar kereskedelmi és pénzügyi jogi tanszékének, valamint a kar doktori iskolájának vezetője. Milyen helyzetben van most a jogi kar?
A karon éppen zárul egy sikeres generációváltás. Az alapító nagy professzorok nyugdíjba mentek, és egy tehetséges fiatal generáció veszi át a stafétabotot. A fiatal oktatók döntő többsége doktori fokozattal rendelkezik. Azt gondolom, hogy a kar oktatói stábja ebben a pillanatban is tudja teljesíteni a magasabb szintű elvárásokat. Konkrét feladatokat is meghatározott számunkra a MAB. Ősszel várható egy látogató bizottság, amely árgus szemekkel fogja figyelni, hogy milyen változásokra került sor a korábbi kritikai megjegyzések nyomán.
És a doktori iskola?
Az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola akkreditációját 2009-ben visszavonták. A MAB úgy ítélte meg, hogy nem rendelkeztünk hét törzstaggal. A törzstagoknak számos kritériumnak kell megfelelni. Ezek közül az egyik, a legnehezebben teljesíthető, hogy mindegyiküknek legalább egy olyan tanítványának kell lennie, aki maga is doktori fokozattal rendelkezik. Egy olyan karon, ahol viszonylag fiatal oktatók dolgoznak, ez életkori okok miatt nehezen teljesíthető követelmény. A MAB döntése sajnos azt jelenti, hogy új doktoranduszok felvételére nem kerülhet sor. Igyekszünk azonban felkészülni arra, hogy az egyetem egy új jogi doktori iskolát alapítson. Továbbá felvettük a kapcsolatot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi doktori iskolájával is végzett hallgatóink PhD képzése érdekében. Az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolában 2012. szeptember végéig a korábban nálunk abszolutóriumot szerzettek megvédhetik doktori értekezésüket, így PhD fokozatot szerezhetnek.
Önnek a kereskedelmi jog a szakterülete. Rektorhelyettesként vagy jogászként az egyetem gazdasági helyzetével is foglalkozik?
Csak azon a szinten van rálátásom, hogy általában az egyetemek nincsenek könnyű pénzügyi helyzetben. Úgy kell gazdálkodni, hogy a rendelkezésre álló forrásokat felhasználva, de nem túllépve tudjunk működni.
Ehhez kapcsolható önéletrajzának egyik gondolata: „Számos hazai és nemzetközi workshop, konferencia előkészítőjeként, új tárgyak, képzési formák kialakítójaként szereztem gyakorlati tapasztalatokat arról, hogyan lehet szerény anyagi háttérrel is színvonalas rendezvényeket tartani, illetve korszerű képzést megvalósítani.” Hogyan lehet?
Nem könnyen. Alapvetően azon múlik egy konferencia sikeressége, hogy kik az előadók. Ahhoz, hogy nagy tudású, színes egyéniségeket lehessen megnyerni ingyenes előadások megtartására, sokat számítanak a kapcsolatok, az ismeretségek. Emellett tudni kell, hogy a potenciális közönséget milyen aktuális téma érdekli. Legyen a konferencia informatív! Ne a nagy reprezentáció, hanem a szakmai tudás szempontja legyen az elsődleges! Ha sikerült egy kis pénzt összegyűjteni a konferenciára, akkor azt döntően arra fordítottuk, hogy az elhangzott előadások megjelenhessenek egy kötetben.
Ha a jogi kar két legutóbbi – az alkotmányról és az egyházi törvényről szóló – konferenciájára gondolok, akkor mindenképpen aktuálisak és informatívak voltak. Május 31-én a zsinati ülésteremben ismét nagy konferenciát rendez a jogi kar, amely az európai versenynap programjához kapcsolódik. Miért aktuális ez a rendezvény?
Az európai közösségben évente megrendezik a versenynapot. Jellemzően az az ország szervezi, amelyik éppen betölti az Európai Unió elnöki tisztét. A versenyjog nagyon gyorsan változó jogterület. A változásokat érdemes évente egyszer összegezni. A mi rendezvényünk kihasználja azt a lehetőséget, hogy Európa vezető versenyjogászai Magyarországon lesznek, és néhányan – kérésünkre – egy nappal tovább maradnak. Így az első nap tematikájától értelemszerűen különböző, nem azt ismétlő, de nagyon izgalmas előadásokra kerülhet sor a Károli-egyetem és a Gazdasági Versenyhivatal közös rendezésében. A konferencia egyik apropója a válságból való kilábalás és a versenyjog viszonya. A meghívottak személye garanciát ad arra, hogy országhatárainkon túl is figyelni fognak az elhangzottakra.
Ezen túl miért fontos az egyetemünknek egy ilyen esemény?
Azt gondoljuk, hogy nem elég valamit jól csinálni, de a mai világban meg is kell mutatnunk eredményeinket. A konferenciák szervezésének szorgalmazásával az egyetem vezetésének az a célja, hogy a társadalom jobban figyeljen a nálunk felhalmozódó tudományos ismeretekre, és arra, hogy megvan az a háttér, amire vendégelőadókat lehet hívni. A nagy konferenciákra jobban odafigyel a média. A hallgatóink is láthatják, hogy az oktatóik nemcsak a tantermekben vannak otthon, hanem az előadótermek mikrofonja mögött is.
A tanácskozás eredményeivel és a versenyjoggal hol találkozhatunk a mindennapjainkban?
A versenyjognak nagyon sok ága van. Az emberek többsége bizonyára hallott már a nagy kartellügyekről, hiszen a kartellek hátrányosak a fogyasztókra, mert növelik a termékek árát. Ha többféle és még hatékonyabb lehetőséget tudunk biztosítani a kartellek elleni fellépésre, akkor ebből az emberek egészen biztosan profitálnak. Magyarországon a versenyjognak leginkább az az oldala ismert, hogy a hatóságok a tisztességtelen verseny, például a megtévesztő reklámokkal szemben lépnek fel.
A protestáns hagyományok és a protestáns etika megjelenik a versenyjogban?
Azt gondolom, hogy a tisztesség és a protestáns etika egy tőről fakad. Feltételezem, hogy látványos különbségeket nem lehet kimutatni egy döntően katolikus és egy protestáns ország versenyjoga között, de a versenyjog által kitűzött célok párhuzamosan haladnak azzal, amit mi itt az egyetemen vallunk.
Az egyetemek között nagy verseny folyik a hallgatókért. Sajtóhírek szerint a felsőoktatásban kevesebb, mint felére csökkentenék az állami egyetemek számát, és visszaszorulna a jogászképzés is. Érintené ez a tervezet a Károli Gáspár Református Egyetemet?
Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy ha a költségvetés keretei nem teszik lehetővé a korábban megszokott finanszírozást, akkor megszorítások várhatóak. Azt gondolom, hogy az egyetemi autonómiával és a versennyel nagyobb összhangban van egy olyan megoldás, ahol nem az állam dönti el, hogy melyik versenyző állhat be a rajtkockába, hanem erről azok döntenek, akik a versenyben résztvevők szolgáltatásait igénybe veszik. Tény, hogy a felsőoktatás elég speciális versenyterület. Egyrészt a fővárosnak nagyobb a vonzereje, mint számos más városnak, és ezt a – tőlük független – hátrányt a vidéki egyetemek nem biztos, hogy képesek ledolgozni. Úgy vélem, hogy döntően fővárosi képzést nyújtó egyetemként is el kell fogadnunk ezen a területen egy állami beavatkozást a vidékfejlesztés erősítéséért. A szűkösebb felsőoktatási költségvetés nem kell, hogy feltétlenül egyetemek bezárásához, karok megszüntetéséhez vezessen. Az állam által finanszírozott hallgatói létszám és/vagy az egy hallgatóra jutó támogatás is csökkenthető. Ha ezt arányosan teszik, függetlenül attól, hogy milyen egyetemről van szó, akkor minden felsőoktatási intézmény egyforma helyzetbe kerül, és aki jobban tud ehhez alkalmazkodni, az vélhetően sikeresebb lesz. Bizonyos fokú állami beavatkozásnak lehet helye, de nagyon remélem, hogy nem egyik napról a másikra következnek be a május elején a sajtóban említett változások. Nagy valószínűséggel egyetemünket is érinteni fogja az állami felsőoktatásra vonatkozó tervezet, mert az állami támogatás alighanem ott is csökkeni fog, ahol a képzés megmarad. Nagyon remélem, hogy nem a fenyegetések elhárításából áll majd a jövőbeli munkánk, hanem a nyugodt környezetben zajló, folyamatos építkezésből.
Milyen fenyegetésekre gondol?
Alapvetően a felsőoktatás és az egyetemünk rendelkezésére álló pénzügyi források drasztikus csökkenésétől tartok, ami az állami megtakarítással arányban nem álló minőségcsökkenés lehetőségét vetítené előre.
És a MAB-döntések?
Ezen a téren optimista vagyok, az ismert követelmények teljesíthetőek. Erre a szándék is megvan. A kockázatot abban látom, hogy mennyire változnak az elvárások az egyetemmel szemben.
Ha a már említett feladatait nézzük, akkor a hallgatói kérelmek talán nem jelentenek nagy fenyegetettséget. De a felsőoktatási reform?
Amiről eddig az egyeztetés folyt, azokhoz képest a legújabb hírek elég nagy változást mutatnak. A koncepciók szintjén úgy tűnt, hogy az egyházi felsőoktatás megőrzi korábbi pozícióit, és nem érik különösebb hátrányos intézkedések.
A Károli jogászképzésében megjelenik, hogy egy református egyetem képzéséről van szó?
Megjelenik a tananyagban és az oktatás szellemiségében is. Az állami egyetemeken nincs egyházjogi képzés a kötelező tananyagban. A személyzeti politikánkban szerepelnek azok az elvárások, hogy oktatóink olyan emberek legyenek, akik életvitelükkel és tapasztalatukkal, hívő mivoltukkal bizonyítékát adják annak, hogy lehet rájuk számítani egyfelől a követelménytámasztás, másfelől a hallgatók segítése területén. Egy református képzést nyújtó egyetemnek építenie kell a tradíciókra, a négyszáznyolcvan éves református felsőfokú képzésre. A múlt sikereiből nem lehet megélni, de a múltra támaszkodás nélkül sem lehet stabilan megmaradni. A mai világban néha elfelejtjük azt, hogy nemcsak a pillanatnyi problémákra kell tekinteni, hanem eleink módszereire is. Nem kell mindenkinek részt vennie egyházi képzésben, de ha nem lenne ilyen képzés, akkor a társadalom jelentős rétege számára a felsőoktatás nem biztosítaná azt a gazdag kínálatot, amit jelenleg nyújtani képes. Tehát van feladata és funkciója az egyházi, és ezen belül is a református felsőoktatásnak.
T. Németh László
(A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2011. május 15-i lapszámában.)