Túlélni az érettségit – lelki támasz és hit a vizsgák előtt

Imola elkötelezett, ambiciózus és szorgalmas diák, ám a közelgő érettségi az ő életébe is bizonytalanságot hozott, és felborította a lelki egyensúlyát. Ez a hullámvölgyekkel teli időszak nemcsak a jól megszervezett mindennapjait, hanem a bioritmusát is megzavarta. Volt, hogy a tanulás miatt esténként nem tudott rendesen aludni, és ez rányomta bélyegét az egész napjára. A kialvatlanság miatt nehezebben koncentrált az órákon, és a szabadidejét is egyre inkább a felkészülés töltötte ki, ami lelkileg és fizikailag is kimerítette. Mégis, ebben a megterhelő időszakban igyekezett megtalálni azokat a kapaszkodókat, amelyek átlendíthetik a nehézségeken.

Elmondása szerint, ami segíti őt, az az időbeosztás és az ahhoz való ragaszkodás. Ennek köszönhetően marad ideje magára, a családjával is tölthet minőségi időt, miközben a tanulásban is eredményes. Úgy véli, hogy a fiatalok sok időt pazarolnak el a közösségi média felületein, és neki is nehézséget okoz, hogy ellenálljon a kísértésnek. – Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az agyunk befogadóképessége véges, a testi és lelki feltöltődésre is figyelmet kell szakítanunk – állítja Imola. A testmozgás is fontos része az életének, mivel évek óta balettórákra jár, ami segíti a rendszeres, kiegyensúlyozott mindennapok megteremtését. Tudatosan figyel arra, hogy a nehézségek közben megőrizze a lelki békéjét – ebben pedig Istenhez fordul segítségért.

Az egyetemre jelentkezés előtt elbizonytalanodott, nem tudta, merre induljon, még a saját tudásában is kételkedett. Szerencsésnek érzi magát, hogy ezt a terhet megoszthatta a Mindenhatóval; a hosszú imádság és a vele folytatott beszélgetés megnyugtatta őt. – Az ő kezében vagyok, és ez bátorít – mondta reménnyel teli szemekkel. – De ezt nem úgy kell érteni, hogy elvárom, hogy Isten majd olyan feladatlapot tesz elém, ami a legkönnyebb lesz számomra – teszi hozzá. Imola tisztában van vele, hogy a sikerhez keményen meg kell dolgoznia: mindent megtesz azért, hogy maximálisan felkészüljön és kihozza magából a legtöbbet a megméretés előtt. Isten iránymutatása erőt ad neki a nehéz pillanatokban is, hiszen tudja, hogy bármikor hozzá fordulhat. Úgy érzi, a mindennapi imádság és a csendes elmélyülés nemcsak megnyugvást hoz számára, hanem segít abban, hogy tisztábban lássa a céljait és kitartó maradjon a felkészülés során. A diáklány a megpróbáltatásokban mindig előveszi a kedvenc bibliai igeszakaszát:

Családja és barátai mellett az iskola lelkésze és hitoktatója az, akit megkeres a nehézségeivel. Már a beszélgetésünk elején feltűnt a kettőjük közötti bensőséges kapcsolat. Az interjú során Imola többször is ránézett Szőgyényi-Kovács Henriettára, keresve a támogatását, amire a lelkész bólintásokkal és megnyugtató gesztusokkal reagált. A lelkésznő jelenléte láthatóan megnyugtató volt Imolának. Ez a szoros kötelék nemcsak a hitbéli útmutatásban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a diáklány tudja: mindig van valaki, akihez fordulhat, ha kételyek vagy félelmek gyötrik. Henrietta folyamatosan figyelemmel és szeretettel kíséri a fiatalok útját, segítve őket abban, hogy megtalálják a belső békéjüket a legnehezebb időszakokban is. Elmondása szerint minden a kapcsolatépítésnél kezdődik, hiszen csak akkor lehet igazán segíteni, ha van, aki igazán meghallgat.

– Volt olyan, hogy beálltam csocsózni a tanulókkal, és közben beszélgettünk. Hiszem, hogy ha nyitott vagyok feléjük, kialakul a kölcsönös bizalom – hangsúlyozza. Szerinte a bizalmon túl a hitelesség is elengedhetetlen. Úgy véli, ez abban is megmutatkozik, hogy ő maga is megosztja a diákokkal a mindennapi küzdelmeit és nehézségeit, hogy érezzék, nincsenek egyedül. Az elfogadás szintén kulcsszerepet játszik a jó kapcsolat kialakításában, még akkor is, ha nem mindig ért egyet a fiatal felnőttek álláspontjával. Fontos számára, hogy éreztesse: olyannak fogadja el őket, amilyenek. – Minden diák egyedi és különleges, és ezt nekik is érezniük kell. Látniuk kell a jó tulajdonságaikat, amelyekbe kapaszkodhatnak, nemcsak a továbbtanulásban, hanem az életben is – fűzi hozzá az iskolalelkész, aki szerint a pozitív visszajelzés alapvető.

Kérdésekkel tárja fel nekik a lehetőségeket, miközben ösztönzi őket, hogy önállóan hozzák meg a döntéseiket. A hittanórákon például egy játékos feladattal mérte fel, mennyire szoronganak az érettségivel kapcsolatban. Az iskolában végzett munkáját egy mentálhigiénés munkacsoport is segíti, amelyhez a tanulók bizalommal fordulhatnak, ha támogatásra van szükségük. Az egyéni beszélgetések iránti igény óriási. A tanulók rendszeresen konzultálnak vele vagy az osztályfőnökükkel, aki egyenként beszéli át minden diákjával a továbbtanulási célokat. Henrietta csupán két éve tanít és szolgál az iskolában, ennek ellenére Imola többször is mert segítséget, iránymutatást kérni tőle. – Fantasztikus pedagógus, beszélgetéseinkben otthont találtam és önbizalmat kaptam – teszi hozzá a lány, miközben csodálattal tekint tanárára.

Imola és Henrietta is egyöntetűen azt tanácsolják azoknak, akik hasonló lelki nehézségekkel küzdenek: az érettségi nem olyan meghatározó, mint amilyennek sokan gondolják. Meg lehet csinálni, és ha esetleg nem úgy sikerül, ahogy terveztük, akkor sem dől össze a világ. Amit minden tanulónak üzennek: nem az eredményeink határoznak meg minket, hanem az út, amelyen járunk.