„Mi, szlovák és magyar reformátusok, történelmileg összetartozunk” – mondta Juraj Brecko, ondava-hernádi szlovák esperes a Generális Konvent Elnökségének ülésén Berekfürdőn. A találkozón részt vettek a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) szlovákajkú egyháztagjainak képviselői is, akik elmondták a Magyar Református Egyházhoz (MRE) való csatlakozással kapcsolatos kifogásaikat. Megoldási javaslatukat az SZRKE Zsinata által felállított bizottság vizsgálja meg, melyet azért hoztak létre, hogy javítsa a szlovák–magyar viszonyt az egyházon belül.
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház szlovák ajkú küldöttségének meghallgatásával kezdődött a Generális Konvent Elnökségének berekfürdői ülése február 1-jén. Az ülésre eljöttek a két szlovák ajkú egyházmegye vezetői és a szlovákiai zsinati tanács szlovák tagjai. Marián Hamari püspökhelyettes felolvasta nyílt levelüket, melyben aggodalmaikat fejezik ki a Magyar Református Egyházhoz való csatlakozás ténye és módja miatt, majd Juraj Brecko ondava-hernádi esperes ismertette megoldási javaslataikat. A püspökhelyettes teológiai kifogásait egy másik nyílt levélben összegezve, status confessionisként határozta meg a kialakult helyzetet. Ezt az írását még fordítják, így nem került a Generális Konvent Elnöksége elé.
„Büszkék vagyunk közös református hagyományainkra, de aggódunk az MRE létrejötte miatt” – áll abban a nyílt levélben, melyet a küldöttség a Generális Konvent Elnökségének címzett. Kifejezik, hogy a szlovák reformátusok megértik a magyarok történelmi sérelmeit, de szerintük a keresztyéneknek felül kell emelkedni ezeken, alapvetőbb kérdésekkel kell foglalkozniuk. Problémásnak és veszélyesnek tartják, hogy az MRE alapjait egyoldalú történelemfelfogásnál, egy nemzet vágyainál keresi. Úgy vélik, a nemzeti alapú egyházszervezet nem szolgálja Krisztus népének egységét, hanem megosztja a keresztyéneket. „Mi büszkén akarunk ragaszkodni a mi közös református hitünkhöz, református őseink örökségéhez, anélkül, hogy magyaroknak kelljen vallani magunkat” – áll a szövegben, melyet Marián Hamari olvasott fel.
Fenntartásokkal, de mégis
Az egységes Magyar Református Egyház – mint a Kárpát-medencei református egyházak jogalanyiság nélküli, határokon átnyúló hitvallásközössége – 2009. május 22-én jött létre öt református egyháztest (kilenc egyházkerület) részvételével. Akkor az SZRKE Zsinata úgy határozott, bár fontosnak érzi a Kárpát-medencei reformátusság egységének építését, nem ratifikálja az MRE alkotmányát. A mintegy száztízezres szlovákiai reformátusság nagy többsége magyar nemzetiségű, de tíz-tizenöt százalékuk szlovák, a kilenc egyházmegyéből kettő szlovák ajkú. Tekintettel a szlovák hittestvérekre, az SZRKE nem lett az MRE tagja.
„Megtaláltuk az egységes Magyar Református Egyházhoz csatlakozásunknak azt a módját, ami lehetővé teszi, hogy az aktus ne sértse szlovák testvéreink érzékenységét” – nyilatkozta Fazekas László püspök 2011-ben. A szlovák hívek érdekeit úgy próbálták védeni, hogy a ratifikációs nyilatkozatot egy öt pontból álló csatolmánnyal egészítették ki. Ez kimondja, hogy bár a teljes SZRKE csatlakozott (mind a kilenc egyházmegyéjével), az Ondava-Hernádi és a Nagymihályi Református Egyházmegyére vonatkozóan felfüggesztette az alkotmány bizonyos pontjait, s a két szlovák ajkú egyházmegye csatlakozása fikciós módon valósul meg. Így két évvel a debreceni Alkotmányozó Zsinat után az SZRKE hanvai zsinatán fenntartásokkal ugyan, de mégis a csatlakozás mellett döntött az egyház vezetése, a Generális Konvent temesvári plenáris ülésén pedig aláírták az erről szóló dokumentumot.
Szlovák ellenlépések
A szlovák küldöttek nem fogadták örömmel a csatlakozás lehetőségét, nem is szavazták meg azt, majd a Zsinatuk – számukra elfogadhatatlannak tartott – döntése után nemtetszésüknek adtak hangot. Arra szólították fel egyházuk vezetését, hogy hívjon össze rendkívüli zsinati ülést. Szerették volna elérni, hogy a testület vonja vissza döntését, az SZRKE lépjen ki a Magyar Református Egyházból.
Állásfoglalásukban – melyet az interneten és a sajtóban is közzétettek –, azt fájlalták, hogy nem tárgyaltak velük kellőképpen a döntésről, szerintük érdemben meg sem kérdezték őket. Hivatalos állásfoglalásukban az áll, hogy a „ratifikációs okirat egyetlen indokot sem tartalmaz, ami miatt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak a Magyar Református Egyházhoz kellene csatlakozni”, ugyanakkor „felfogható a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház felhasználásaként a »nagymagyar« kezdeményezés érdekében”.
A szlovák egyházmegyék úgy döntöttek, tájékoztatják a szlovák kulturális minisztériumot, melynek hatáskörébe az egyházi ügyek tartoznak, s ez meg is történt. Azt kérték a minisztériumban, hogy vizsgálják meg, milyen következményekkel jár a Szlovákia területén működő egyház csatlakozása egy határokon átnyúló egyházhoz.
A szlovák reformátusok nem lettek magyarrá
A Kárpát-medencei egyházak elnökségeit tömörítő testület, a Generális Konvent (amely a Magyar Református Egyház operatív irányítását látja el) Elnöksége is állást foglalt a szlovákiai helyzet kapcsán. "A Magyar Református Egyház reménységgel tekint arra, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház csatlakozásával teljesülhet az egységesült egyház egyik célkitűzése, magyar és szlovák reformátusok Krisztust követve, együtt, egy test tagjaiként tekinthetünk a jövőbe. A Kárpát-medencei református közösség sajátos felelőssége a térség nemzetei közötti párbeszéd és megbékélés munkálása. Az, hogy a csatlakozás úgynevezett jogi fenntartással történt, meggyőződésünk szerint felelősségteljes, hiszen messzemenően figyelembe veszi a szlovákiai reformátusság sajátosságait, számol a térség realitásaival, és összhangban van az aláírt közös alkotmány idevonatkozó passzusaival" – áll a GK Elnökségének nyilatkozatában.
A református egység honlapján, a majus22.org-on egy katekizmus is megjelent, amely az SZRKE csatlakozásával kapcsolatos legfontosabb kérdésekre próbált felelni. Ebben arra a félelemre, miszerint a szlovákoknak egy "nagymagyar" alakulathoz kell csatlakozniuk, az volt a válasz, hogy szlovák reformátusok a csatlakozással nem lettek magyarokká, nem kerültek ki államukból, nem vesztették el nyelvi és nemzetiségi függetlenségüket, egyházi életük nem került idegen befolyás alá. Ahogy magyar testvéreik sem lettek a csatlakozás által mások, mint amik eddig voltak, tette hozzá a katekizmus felelete.
Az ügyet végül az SZRKE 2011. novemberi zsinatán tárgyalták, s a testület megerősítette fél évvel korábbi döntését a ratifikációról, ugyanakkor az SZRKE egysége mellett foglalt állást. Döntés született egy olyan bizottság felállításáról, melynek feladata a szlovák–magyar kapcsolatok javítása a szlovákiai református egyházban. Emellett arról is határoztak, hogy a szlovákok álláspontját megismertetik a Generális Konvent Elnökségével.
Nem egységes álláspont
A szlovák ajkú reformátusok egy része – Marián Hamari is közéjük tartozik – mindenféleképp ellenzi azt, hogy az SZRKE az MRE tagja legyen, mondván, hogy ez a lépés a nem magyar nemzetiségű reformátusok érdekeit sérti. Szerinte a szlovákiai Zsinat többségi döntése nem volt keresztyéni, mert nem vette figyelembe, hogy sérültek a kisebbség érdekei. Félelmének ad hangot, hogy az MRE a hitet alárendeli a nemzetnek, azt is fájlalja, hogy egyes magyar gyülekezetekben a magyar zászlót használják, a magyar himnuszt énekelik az istentiszteleteken.
2011 decemberében társaival aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy sürgesse a kulturális minisztériumot, vizsgálja felül az SZRKE állami regisztrációját, s hogy az MRE-ben való tagsága nem sérti-e Szlovákia érdekeit és törvényeit. Mint azt a szlovák püspökhelyettestől megtudtuk, a petíció január 31-én zárult, több mint háromezer támogatójuk volt. [Nemcsak református egyháztagok írhatták alá – a szerk.] A petíció az esetleges szétválás lehetőségét is felveti, ha a magyar ajkú egyházmegyék maradni akarnának az egységes egyházban.
Ezzel szemben az Ondava-hernádi egyházmegyei tanács olyan határozatot adott ki 2012 januárjában, melyben bizalmáról biztosította az SZRKE Zsinatát, s elkötelezte magát a konfliktus egyházon belüli megoldására. Mint azt a határozat záró részében írják, jelen helyzetben egy egyházban akarnak maradni magyar testvéreikkel, s nem támogatnak semmiféle olyan megoldást, mely a helyzet kiéleződéséhez vezet, így a petíciót sem tartják jó ötletnek.
„Magyar testvéreink többször is megmondták nekünk, hogy a Magyar Református Egyház keretein belül szeretnék megélni a közösséget a Szlovákia határain kívül élő magyar reformátusokkal, de a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház keretein belül velünk is meg akarják élni a közösséget” – írják a határozatban, majd hozzáteszik: „Nem akarunk nekik azzal felelni, hogy a kulturális minisztérium segítségével arra kényszerítjük, hogy elhagyják egyházunkat. A testvéreink, akikkel négyszáz éves közös múlt köt össze minket, és ellenzünk minden olyan lépést, mely árthatna nekik.”
Megoldási javaslatok
„Krisztus lerombolta a falat zsidók és pogányok között, mélyen hiszem, hogy erre képes a magyarok és szlovákok között is” – fejezte ki reményét Juraj Brecko, a magyar gyökerekkel is rendelkező esperes a február 1-ji találkozón, amelyen ismertette a két szlovák ajkú egyházmegye megoldási javaslatát. A Generális Konvent Elnökségének átadott dokumentum lényege, hogy vagy tartozzon bele a nagymihályi és az Ondava-hernádi egyházmegye is rendesen – ne csak fiktív módon – a Magyar Református Egyházba, vagy egyáltalán ne.
A csatlakozásnak azonban részükről feltétele, hogy az egységes egyház megnevezését változtassák meg, például térjenek vissza a az 1881-ben alkalmazott megnevezéshez: „Evangélium Szerint Reformált Magyarországi Keresztyén Egyház”, kihagyva abból a „Magyarországi” jelzőt, esetleg megtoldva az elnevezést: „…a Kárpát-medencében”.
Egy másik elvárásuk, hogy az alkotmány preambulumába foglalják bele, hogy az egységes egyház elhatárolódik nemcsak a Trianon után a határon túli magyarokat ért attrocitásoktól, hanem a kiegyezés és Trianon közötti magyarosításért is, mely az egyházon belül is szerepet kapott. Végül azt kérik, hogy a ratifikációs nyilatkozatot egészítsék ki azzal, hogy az egyház kötelessége az evangélium hirdetése nemcsak a magyar nemzet, hanem más nemzetek felé is.
Másik lehetőségként azt javasolják, hogy – szintén az alkotmány módosításával – tegyék lehetővé, hogy egyházi szervezeti egységek is csatlakozhassanak, akkor is, ha a teljes egyháztest nem csatlakozik. Így az SZRKE-n belül létrejöhetne egy magyar és egy szlovák egyházkerület, s míg a magyar igen, a szlovák nem lenne tagja a Magyar Református Egyháznak. Mint azt kifejtette, a közös múltra való tekintettel az első megoldás lenne számukra a természetesebb.
Bölcskei Gusztáv a Generális Konvent nevében arról biztosította a küldötteket, hogy az MRE Alkotmányának 2009-es megalkotásánál tudatosan figyeltek arra, hogy ne hozzanak létre új bejegyzett egyházat, s hogy az MRE-nek nincs beleszólása a tagegyházak ügyeibe. Hangsúlyozta, hogy az egységes egyháznak is el kell gondolkodnia a hallottakon, de visszautasította a nemzet bálványozásának vádját. A magyar és a szlovák ajkú reformátusok ügyét a továbbiakban a SZRKE Zsinata fogja tárgyalni.
Feke György, fotó: Kalocsai Richárd