Az éjszakába nyúló közös imádság által létrejön egy többletkapocs a résztvevők között is – véli Bodnár Máté lelkipásztor, aki hat éve vesz részt az ifjúsági imaéjjelek szervezésében. Október 27-én rendezik meg a Kárpát-medencei Református Ifjúsági Imaéjjelt.
Bodnár Máté lelkipásztor hét éve szolgál a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközségben. 2017-ben szervezték meg először a fiataloknak az imaéjjelt, és azóta folyamatosan, a járvány idején is megrendezték az eseményt, annyi változtatással, hogy a vírus miatt nem vettek úrvacsorát. Egyébként az a szokásuk, hogy éjfél körül istentisztelettel zárják a programot, amelyen közösen úrvacsoráznak.
Az imádságra való nevelést rendkívül fontosnak tartja az ifjúsági szolgálatban is. Természetesen ez nem az imaéjjelen kezdődik, hanem már korábban ki kell alakítani azt a bizalmi légkört, amelyben mernek imádkozni a fiatalok. Több ifjúsági csoportot is alakítottak az elmúlt években a gyülekezetükben, és minden egyes csoportnál a közös imádság az első vagy második alkalommal megtörténik, központi eleme az együttlétünknek.
– Az imaéjjel egy olyan együtt töltött este, éjszakába nyúló együttlét, amelyen az imádság a központi téma, tanulhatunk róla, gyakorolhatjuk együtt. Szerintem ez az istenkapcsolat építésének az egyik legfontosabb eszköze. A fiatalok is vágynak arra, hogy csendességben, imádságban legyenek együtt. Emellett ez egy közös alkalom a különböző csoportok számára, így közösségteremtő ereje is van, illetve összekötőkapocs lehet más gyülekezetekkel. Többször megtörtént, hogy videón keresztül együtt imádkoztunk egyházmegyén belüli, budapesti, illetve előfordult, hogy egy kárpátaljai gyülekezettel. Láttuk egymást, közösen énekeltünk, megkérdeztük egymástól, miért imádkoznak, illetve azt is, hogy miért imádkozhatunk az életükkel kapcsolatban – mesélte a lelkész.
Úgy véli, hogy az éjszakába nyúló közös imádság által létrejön egy többletkapocs a résztvevők között. – Ezt például akkor szoktam tapasztalni, amikor a tanév végén visszatekintünk arra, hogy milyen programokon vettünk részt. Amikor az imaéjjelhez érünk, akkor látni az arcokon, hogy ott történt valami. Nehéz leírni, de egyértelműen érezni lehet – hangsúlyozta. – Az új ifisek, akik nemrégiben konfirmáltak – ez a nagyjából kilencedikes korosztályt jelenti – általában ekkor vesznek részt az első olyan programon, ami nem csak egy-két óráig tart. Vannak, akik ugyanúgy hazamennek másfél, esetleg két óra után, mint egy sima ifiről, mert addig engedik el őket, esetleg még nincs bizalmuk a további jelenléthez, de sokan az éjszaka közepéig, a program végéig maradnak. A későbbiekben ez nagyban segíti a közösséghez való kötődésüket – emelte ki.
Végül elmondta, hogy az ifik korosztályában már megjelenik az igény arra, hogy este közösen töltsék az időt. Az imaéjjel egy alkalom lehet számukra, hogy megtapasztalják, hogy Istenre figyelve, keresztyén közösségben is megélhetik mindezt.
Az imaéjjel célja, hogy minden résztvevő a saját közösségén belül tudja megélni az egységet azáltal, hogy a gyülekezetén, ifijén belül maradva egy éjszakán át együtt imádkozik, beszélget, dicsőít a társaival, így pedig több száz fiatallal, de elsősorban Istennel vállal közösséget.
Az imaéjjel idei témája: Az Út. „Válaszd hát az életet, hogy élhess te is és utódaid is!” (5Móz 30,19)