A kárpátaljai magyarság védőbástyái

A tárlaton a három egyházmegye egy-egy gyülekezetének, Bene, Huszt és Palágykomoróc református templomai láthatók negyedszázaddal ezelőtti és mai, renovált állapotukban, a rájuk vonatkozó, Sárospatakon és Debrecenben őrzött egyházi iratanyagok és kiadványok kíséretben.

– Ennek az alkalomnak az ötletét az adta, hogy száz éve jött az elhatározás: Trianon után nincs más út, meg kell szerveződnie a Kárpátaljai Református Egyháznak. Mivel ez a jubileum egy kényszerközösséget hozott létre, nekünk, a Tiszántúli Református Egyházkerület (TTRE) tagjainak kell arra emlékeznünk, hogy a három egyházmegye, amely 1923-ban született, annak idején a Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartozott – hangsúlyozta megnyitó beszédében Csorba Dávid, a múzeum igazgatója.

A kiállítás megnyitója előtt Fekete Károly tiszántúli püspök hirdetett igét, Lukács evangéliuma 21. részének 9–13. verseit olvasva fel. Az egyházi vezető azt hangsúlyozta, hogy két veszély leselkedik ránk: az egyik a végítéletet számolgató, apokaliptikus rajongás, a másik a rezignált, csüggedt fáradtság. Mindkét tévtanítás veszélyes, ettől akar bennünket Jézus szava megóvni, az apokalipszist figyelmen kívül hagyók és az azzal fenyegetőzők is óriási veszélyt jelentenek.

– Ez az időszak alkalom a tanúságtételre: ez a kulcsmondata a kiállításnak és a felolvasott napi igének is – hangsúlyozta a püspök.

– A kiállítás böjt idején nyílik meg, a böjti időnek pedig az az üzenete, hogy a nagyhét, amire készülünk, már mögöttünk van, ezért az ember, amikor előre gondol, akkor a felemelt fővel várás nem pökhendi, nyakas kálvinizmust jelent, gőgös hitet, hanem azt a lelki irányultságot, hogy a körülményeimmel milyen lelkülettel állok hozzá. Napjaink szomorú jelei között ennek a hitnek kell megmaradnia, a keresztyén ember ezzel lehet Krisztus tanúságtevője – emelte ki. Mint mondta, a kiállított fotók bennünket is tanúságtételre kell hogy ösztönözzenek.

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke beszédében úgy fogalmazott, hogy a kiállítás fotóin látható templomok a magyar élettér védőbástyái.

– Ezek a templomok itt, a fotókon üresek, de én úgy ismerem őket, hogy ott vannak a hívek, és ideképzelem a beneieket, a palágykomoróciakat, a husztiakat. Köszönöm, hogy a debreceniek itt megismerhetik a kárpátaljai magyarok védőbástyáit, és reménykedem abban, hogy ezek a templomok megmaradnak, és az élet megy tovább, annak ellenére, hogy a háború jelenleg beárnyékolja azt, és kevés nap süt ránk. A múltért hálásak vagyunk, a mi osztályrészünk most az, hogy az egyház és a nemzet iránt hűséggel egyben maradjunk – fogalmazott.

Szabadi István, a TTRE Közgyűjteményeinek igazgatóhelyettese röviden áttekintette a három kárpátaljai egyházmegye létrejöttének történet: a legkisebb egyházmegyéről, Ungról; a palágykomoróciak középkori templomáról és az egykor különleges jogállással bíró Huszt városáról, valamint a kiállításon látható különleges pecsétlenyomatok tusrajzairól és a vizitációs jegyzőkönyvek másolatairól is mesélt a közönségnek.

P. Szalay Emőke a kutatás hátterét ismertette. Mint mondta, az egész munka, amelynek eredménye a kiállítás, 1995-ben kezdődött el. A Magyarországi Református Egyház Zsinatában merült fel az ötlet, hogy úgy tudnának a leginkább segíteni a kárpátaljai testvéreken, ha felméretnék, hogyan élte át Kárpátalja az elmúlt hetven évet és az országváltásokat. Így alakult meg az a kutatócsoport, amelynek P. Szalay Emőke is tagja lett.

– Szívszorító élmények érték minket a kutatás során – mesélte. – Sanyarú sorsuk volt a kárpátaljainak, ennek dacára a templomaik mindig rendbe voltak, szívüket-lelküket beletették, ilyen körülmények között végeztük a munkát – hangsúlyozta.

Kész Barnabás, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára a kiállított könyveket mutatta be a résztvevőknek. Mint mondta, igyekeztek összeválogatni egy tárlónyi kis gyűjteményt a XIX. század végi, XX. század eleji kiadványokból, amelyek között megyemonográfiák, turisztikai, gasztronómiai, akadémiai kiadványok is fellelhetők.

– Nem a kárt mentjük, hanem előkészítjük a terepet arra, hogy ha vége lesz a háborúnak, a hazatérő kárpátaljai magyarok élvezhessék ezeket a kincseket – hangsúlyozta.

A kiállítás március 9. és július 9. között a Debreceni Református Kollégium Múzeumának konferenciatermében tekinthető meg.