Az számít, hogy biztonságot, támogató közösséget és megfelelő oktatást nyújtsanak az Ukrajnából menekült gyerekeknek. A Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Általános Iskolájában és a Csipkebokor Óvodában áldásként élik meg, hogy segíthetnek másokon. A szolgálatban a diákok is fontos részt vállaltak.
Közösségből közösségbe
Bizonyos évfolyamokra korlátozottan tudnak fogadni gyermekeket, de várnak mindenkit, aki keresztyén szemléletű oktatási-nevelési intézménybe jönne a rászorulók közül, és hosszú távon tervez ott maradni. Az intézményben tanuló menekült gyerekek nagy része református közösségből érkezett, Kárpátaljáról, illetve két ukrán gyermek baptista gyülekezetből.
A Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Általános Iskolája
Mindenképpen szerettek volna keresztény iskolába járni. Eddig hét gyereket fogadtak be. Beilleszkedésüket több módon támogatják – kezdtük az interjút Szűcsné Tihanyi Gyöngyivel. Beszélgetésünk előtt pár perccel ért véget egy értekezlet, amelyen a menekült gyerekek számára elkülönített keretről tárgyaltak.
A Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Általános Iskolája és a Csipkebokor Óvoda igazgatónője tájékoztatott: az Ukrajnából érkezett kicsik közül egy kisfiú van az óvodában és hat gyermek az iskolában – első és hatodik évfolyam közöttiek. Minden olyan gyermeket, akinek nyelvi nehézsége adódott, visszasoroltak egy évfolyammal, hogy könnyítsenek a helyzetén. Az ovisok és az iskola diákjai is nagy szeretettel vették körül a menekült gyerekeket, és befogadták őket.
Iskolások, mint önkéntes segítők
Több iskolás gyerek segít a beilleszkedésben, a szolgálatban részt vevő önkéntesek büszkék arra, hogy tolmácsolnak, segítenek. Érzik, hogy fontos a rájuk bízott feladat. Vannak az intézményben kárpátaljai gyerekek, magyarok, akik már régebben itt élnek, ők még beszélnek valamennyire ukránul és oroszul. Vannak orosz gyerekek, akik már jobban beszélnek magyarul, mint a szüleik. És vannak ukrán gyermekeik, akik itt tanulnak, és jól beszélnek magyarul. Őket vonták be a szolgálatba.
Menekült gyerekek és segítőik
Tolmácsolásra főleg a befogadott két ukrán gyermeknek van szüksége, akik még nem beszélnek magyarul. Az egyiküket olyan osztályba tették, ahol kárpátaljai tanár van. A másiknak az osztályfőnökének pedig van orosznyelv-tanári végzettsége. Összetett erőkkel, pedagógusok, szülők és gyerekek közreműködésével is próbálják a nyelvi nehézségeket leküzdeni. Rögtön más lett a helyzet, amikor egy gyermek az ő nyelvükön tudott beszélni, még ha csak néhány szót vagy mondatot is.
A gyerekek lelkiállapotáról Gyöngyi tudatta: még nem nagyon beszélnek az átéltekről. Egyelőre csendesek, hallgatnak, rémültebbek, zárkózottabbak. Ő és kollégái folyamatosan mérik fel a szükségleteket, hogy kinek milyen az állapota, milyen helyzetből érkezett. Az intézményi lelkészre is számítanak, illetve a hitoktatóikra, akik között van mentálhigiénés képzettségű is. Igyekeznek a gyerekek és családjaik számára sokrétű lelki támogatást nyújtani.
Kalandos érkezés – összefogás
Az intézménybe fogadott gyerekek mindegyike a családjával érkezett Magyarországra, többnyire az édesanyjával. A hosszú távú lakhatása viszont még egyiküknek sincs megoldva. Róluk ismerősök, barátok és gyülekezeti közösségek gondoskodnak.
Nagyon sok gyermeknek a befogadó családokon, ismerősökön kívül az iskola közössége gyűjti össze a mindennapi élethez szükséges tárgyakat, eszközöket. Csodás a szülői közösség – vallja az igazgató. Az iskolatáskát, tornazsákot, ruhát, tolltartókat, tankönyveket, az étkezés anyagi hátterét a szülők nem napokon, hanem pillanatokon belül összegyűjtik. Emellett pénzzel is hozzájárulnak a menekült gyerekek biztonságának megteremtéséhez és az életkörülményeik javításához. Van két orosz család például, akik jelezték, hogy támogatnák ukrán gyerekek taníttatását.
Szűcsné Tihanyi Gyöngyi, a Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Általános Iskolája és a Csipkebokor Óvoda igazgatója
Arról, hogy miként találták meg az intézményt a menekült családok, az igazgató kifejtette: van olyan gyermek, aki átmenetileg az iskola közelében lakik, azonban egy jóval távolabbi helyre kellett volna beiratkoznia. Így a szomszéd – aki maga is református keresztény – javasolta, és küldte a Julianna Általános Iskolába. Volt, akit érkezése után egy iskolai család fogadott be, majd kísérte el az iskolába, és olyan is, akinek baptista család tanácsolta ezt az intézményt, hiszen oda járnak az ő gyerekeik is.
Minden család máshonnan értesült az iskoláról. De mindegyiknek az volt a meghatározó, hogy református keresztény intézménybe járjon, mert ott él az a háttér, az a közösség, az a plusz, amit reformátusként nyújthat a Julianna-iskola.
A segítség másik formája
Mikor az iskolába érkeztem, értekezlet zajlott. Azt beszélték meg az intézmény vezetői, hogyan adhatnának elkülönített keretet, amellyel támogatni lehet a hozzájuk érkező családokat. Szűcsné Tihanyi Gyöngyi szerint egy idő után készpénzre is nagyobb szükség lesz, hogy azokat tudják megvenni, amikre nagy szükséglet mutatkozik. Az igazgató@juliannaiskola.hu e-mail címre bárki írhat, ha szeretne és tud segíteni, így pontosabb információt nyújthatnak számukra.
Gyöngyi kitért arra a március közepén tartott istentiszteletre és áhítatra, amelyet a fasori gyülekezet szervezett. Közösen imádkoztak a kárpátaljai családokért és a békéért. Ott voltak azok az ukrán családok, akik a lebombázott városokból érkeztek, és teljes meghatódottsággal vettek részt az alkalmon.
Végül mutatott egy frissen érkezett e-mailt, amit egy ukrán édesanya, Alina Galaiko írt az iskolának angolul. Az üzenet így szólt:
Isten áldjon! Csak sírok egyfolytában. Tele vagyok hálával. A hála könnyei. Köszönöm. Isten áldjon meg benneteket, a családokat, ezt az országot.