Ajándékba kaptuk ezt az időt

Hogyan alkalmazkodott az IKE a szükségállapot idején az új helyzethez?

Már az elején rá kellett jönnünk, hogy nem lehet tudni, meddig kell bezártságban otthon maradnunk, ezért már az első héten elkezdtük kidolgozni a következő időszakra az online tartalmaink tervét. Egyértelmű volt, hogy az összes programunkat, tevékenységünket, amely személyes találkozáshoz kötődik, halasztani kell, vagy az online térben tartani. Valamilyen értelemben jót is hozott ez az időszak a nehézségek mellett. Például azt, hogy így volt időnk minden megyei elnökséggel külön-külön beszélgetni, mindenkire odafigyelni. Azt az időt, amelyet eddig utazással és egyébbel töltöttünk, most a kommunikációra fordíthattuk. Ötleteket adtunk egymásnak, illetve magától elindult egy kezdeményezés is: az önkéntesek megírták a saját történeteiket arról, hogyan élik meg a karantént. Ha visszatekintek, azt látom, hogy rengeteg minőségi tartalmat készítettek, amellyel lelki táplálékot nyújtottak egymásnak. Közben az új énekesfüzetünk is készül, mobilalkalmazásunk és Youtube-csatornánk is lesz. Ehhez a kétszázharminc dalból harminckilencet már felvettünk. Ezekkel nagyon sok embert elértünk, és egyensúlyba hoztuk az írásokat a zenés tartalommal. A képzéseinket őszre halasztottuk, de az ifjúsági istentiszteletek továbbra is folytak. A lelkészek, ifjúsági vezetők rövid videókat készítettek, amelyeket megszerkesztettünk, éneket tettünk hozzá. Igyekeztünk olyan lelki tartalmakat és megerősítéseket adni, amelyeket máshol nem kaphattak meg. Így életben tartottuk a kapcsolatot a fiatalokkal, próbáltunk mindenkivel többször is gyűlésezni, online találkozókat tartani. Például közös kávézással indítottunk minden hetet, beszámoltunk a terveinkről, bátorítottuk egymást. Rájöttünk, hogy ez bumerángeffektus: eddig igyekeztünk kihúzni a fiatalokat az online térből, most meg visszahívtuk őket, hogy találkozzunk. De arra is odafigyeltünk, hogy ne legyen túlzsúfolt az egész.

Mi történik most a nyári programokkal?

A nyári táboraink mellett a Válts irányt! fesztivál is elmarad, hiszen kétezerötszáz ember nem találkozhat, bármennyire reménykedtünk is az elején. Már áprilisban számoltunk ezzel a lehetőséggel, és május közepén jelentettük be a huszonhét tagú szervezőcsapattal, hogy a jövő évre halasztjuk a rendezvényt. Azért mégsem marad el egészen, hiszen augusztus 11. és 13. között online programokat szervezünk. Gyakorlatiasan állunk hozzá a dolgokhoz, igyekszünk online térben megtartani, amit lehet. Nyilván nem ugyanaz, hiszen a személyes találkozást semmivel sem lehet pótolni. Idén annyit tudunk tenni, hogy az érdeklődést fenntartjuk, hogy ne felejtsenek el a fiatalok, és annál nagyobb erőbedobással készülünk a jövő évre. A táborainknál mindenki igyekezett kreatívan megtalálni a pótlás lehetőségét. Az előző gitártáboraink résztvevői dalokat vesznek fel, igyekeznek a tábori érzést az online térben is átadni. Az angoltáborok szintén online zajlanak majd: a tervezett időpontban reggelente az írországi önkénteseink egy-egy rövid bejegyzést, napi feladatokat tesznek közzé.

Hogyan zajlik a Válts irányt! fesztivál, és milyen lesz az idei pótrendezvény?

Örökkön örökké – ez az idei téma. Minden Válts irányt! fesztiválnak van íve, sok munka van azzal, hogy tartalmilag is felépítsük. Általában kedden érkeznek a résztvevők, aznap nyitó istentisztelet van, koncertek, berendezkedés. A szerda-csütörtök a zajosabb napok, ekkor lépnek fel az inkább világi szempontból ismert előadók, lemezlovasokat is hívunk, bulit szervezünk. Hiszek abban, hogy a fiatalokat rá lehet nevelni a minőségi zenehallgatásra és szórakozásra, tudatosan válogatjuk a fellépőket és a zenéket is. Péntek estétől már hangolódunk a szombati zárásra, csak kis csendes sarkok vannak, beszélgetések, gitározások, és az esti koncert is a következő napi istentiszteletre készít fel. Az utolsó napi közös úrvacsora szerintem az egyik legszebb pontja az eseménynek. Szokott lenni gyerek-, illetve tiniket, egyetemistákat megszólító sátor beszélgetésekkel, koncertekkel, filmnézéssel, emellett van angol nyelvű sátor is, ahova például ez évben ausztrál előadó is jött volna. Az alternatív sátorban inkább közéleti, politikai témák kerülnek terítékre, a papi sátorban akkreditált előadásokat hallgathatnak a lelkészek. Az imasátor is különlegessé teszi a rendezvényt, illetve a láthatatlan színház szépségeit is igyekszünk minél több emberrel megismertetni. Nagyon jó beszélgetések alakulnak ki itt. Idén csak online tartjuk meg a rendezvényt, de a keret megmarad. Az eredeti nyitó napon rövid áhítat lesz, bemutatjuk a készülő énekfüzet néhány dalát, így pótolva az elmaradó koncertet. Másnap minden sátorból egy-egy előadó röviden összefoglalja az előadása lényegét, az utolsó napon pedig a külföldi partnerek, előadók és hazai egyházi vezetők üzeneteit tesszük közzé, majd zárjuk a rendezvényt – ezúttal úrvacsora nélkül, online áhítattal. Az újdonságokat az esemény Facebook-oldalán tesszük közzé. Úgy döntöttünk, hogy 2021-ben megtartjuk a fesztivált ugyanezzel a programmal, hiszen az örökkön örökké témája sem jár le jövőre. Így az idei online fesztivál egyfajta beharangozó lesz, a jövő évi kivonatolt változata. Mivel a Csillagponttal váltakozva szoktuk szervezni a fesztivált, jövőre mindkettő lesz, és amenynyiben lehetséges, 2022-ben újra mi következünk. Hamarosan már ezt is elkezdjük szervezni.

Jövőre lesz százéves az IKE. Milyen terveik vannak az évfordulóra?

Egy ifjúsági szervezet születésnapját nem lehet egyetlen napon megünnepelni, folyamatként látjuk az egészet, hiszen maga az alapítás is egy folyamat része volt. Az Erdélyi IKE 1921. február 27-én alakult Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben. Mi is februárban tartjuk majd a központi ünnepséget, de már idén szeptemberben elindítjuk a rendezvényeinket. Több téren is jelentős lesz ez az évforduló. Például beköltözünk Kolozsváron a Farkas utcai Herepei-házba, ahol ifjúsági központként fogunk működni, tevékenységeket szervezni, innen koordináljuk majd az országos eseményeket. Felújítjuk az algyógyi ifjúsági központunkat is, ahol egyházmegyéink rendezhetnek táborokat, valamint Zeteváralján új fesztiválozóhely jön létre. Ezek mind nagy lehetőségek, hálásak vagyunk értük, és hiszem, ha ezeket az új épületeket az évforduló alatt átadhatjuk, és megtölthetjük tevékenységeinkkel, erős bástyái lehetnek az erdélyi ifjúságnak a következő években. Most már a Válts irányt! fesztivál is a századik születésnapra esik, de tisztújítás is lesz a szervezetben. Szintén figyelemre méltó, hogy a Várom az Urat adventi keresztyén zenefesztivál huszadik születésnapja lesz decemberben, így bőven lesz mit ünnepelni. Azzal is számolunk, hogy ha nem lehet majd nagy létszámban gyülekezni, megpróbálunk a tizenöt egyházmegyében húsz kisebb alkalmat rendezni. Mindenképp mozgalmas századik év áll előttünk, de persze mindez a koronavírustól is függ. Egyelőre most, a nyugodtabb időszakban mindent előkészítünk. Ilyen nyarunk nem volt még, hogy előre dolgozhassunk, itthonról, és nem éppen valamelyik táborból tervezzünk. Lehet, hogy azért is kaptuk ajándékba ezt a kis időt, hogy tudjunk összegezni, felmérni, megtervezni mindent, ami ránk vár a következő időszakban.

Hogyan sikerül mindezt kézben tartani? Milyen a csapat?

Minden az önkéntesekre épül. Nem egyszerű a dolgunk, hiszen ők többnyire Kolozsváron tanulnak, de most hazaköltöztek, az egyetem online zajlik. Mi is megéreztük, hogy kiürült a város. Három alkalmazottal és több mint kétszáz önkéntessel dolgozunk, akikre bátran támaszkodhatunk. Ha a Válts irányt! fesztivált és a többi rendezvényünket is beleszámolom, az önkéntesek száma a három-négyszázat is eléri. Nélkülük nem tudnánk haladni, nem lehetne mindezt létrehozni. Sokat számítanak a továbbképzők, ahol a fiatalok akár már tizennégy évesen belekóstolhatnak az ifjúsági munkába, és gyakorlatban is kipróbálhatják, milyen közösen tábort építeni, fizikai és szellemi munkát is befektetni. Hála Istennek, volt és van utánpótlás. Azt hiszem, ez megméretés és áldás is a fiataloknak. Egy ifjúsági szervezetnek addig van értelme, ameddig van kivel és kiért szolgálni. A jövőre nézve még jobb lenne, ha munkahelyet is teremthetnénk a fiataloknak. Remélem, miután beindultak a központjaink, ezt is megvalósíthatjuk.

Erdélyben mennyire érdeklődnek a fiatalok a keresztyén rendezvények, fesztiválok iránt?

A programjaink, eseményeink igényekre válaszolnak. Ez az igény általában az élő közösségtől jön – így jött létre húsz éve a Várom az Urat, tizenöt éve a továbbképzések. Elsődleges célcsoportjaink az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteiben működő ifjúsági csoportok, de olyan fiatalok is vannak, akik a mi rendezvényeinken vannak először ilyen keresztyén környezetben. Ezekben az a jó, hogy végre sokan egyfélék lehetünk, még ha Erdély különböző szegleteiből, különböző háttérrel érkezünk is, hiszen a környezet, az istentisztelet mégsem idegen. A Válts irányt! ihletét az IKE-találkozó adta, az nőtte ki magát, majd fesztivállá alakítottuk. Itt a közös úrvacsora is olyan zárópillanat, amely kiemeli összetartozásunkat, és látszik a fiatalokon, hogy megérinti őket. Megérezhetik, hogy több ezren vannak, akikkel ugyanabban hisznek, ugyanúgy gondolkodnak. Nagy erőt ad minden második évben, hogy több ezren találkozhatunk. A kis táboroknak is megvan a varázsa, de a fesztiválon a hangulat, a nyüzsgés, a zaj, vagy akár az elcsendesedés is, az önismereti rész, odafigyelés rávezeti arra a fiatalt, hogy erre is szükség van. A Válts irányt! a keresztyén értékrend teszi különlegessé. Sokszor kérdés, hogy kellenek-e koncertek egy ilyen fesztiválra. Szerintem kellenek. Azok az előadók, akiket meghívunk egy ilyen rendezvényre, a mindennapi életükben is a keresztyén értékrend szerint élnek. Nekünk fontos, hogy aki eljön koncertezni – még ha bármelyik másik fesztiválon is megtalálnánk –, azt is megosztja a beszélgetéseken, hogy hogyan éli meg a keresztyénségét. A fiataloknak nincs lehetősége ezt máshol hallani. A számokat tekintve növekedtünk és növekedünk, ezért is kellett Szovátáról Nagyenyedre költöznünk, hosszú távon pedig azért épül a saját fesztiválhelyszínünk, hogy majd Zeteváralján is legyen meg a biztos pont.

Milyen az együttműködés a hasonló anyaországi, Kárpát-medencei rendezvényekkel?

Református vonalon a Csillagponttal alakult ki a kétéves váltakozás. Tavaly ezeregyszáz fiatallal mentünk Erdélyből Debrecenbe. Az evangélikus Szélrózsával is megvan a kapcsolatunk – inkább az előadókat, fellépőket szoktuk közösen meghívni. A Kárpát-medencei ifjúsági egyeztető fórumon is évente találkozunk, beszélgetünk mindezekről, odafigyelünk egymás rendezvényeire, témáira, sokat tanulunk egymástól, ötleteket és kellékeket is cserélünk, jól kiegészítjük egymást, segítünk egymásnak.

Az ön számára mit nyújt ez a munka?

Ha az ember elég fiatalon bevonódik – én tizennégy évesen kezdtem a munkát gyülekezeti, majd városi és országos szinten folytattam –, megszokja, hogy a hétvégék, esték is erről szólnak. Nálunk nincs megszabott, pontosan kijelölt munkaidő. Délelőtt elvégezzük az adminisztratív teendőket, délután folyik a kapcsolattartás, intézkedés, hétvégén pedig a képzések. Teljesen más rendszerben kell élni: ez egyfajta életmód, megvan a szépsége, varázsa és a hátránya is. Nem könnyű feladat, hiszen friss családosként látom, milyen sokat számít, hogy a feleségem is megérti, miért fontos ez nekem. Hála Istennek, mi itt ismerkedtünk meg az IKE-ben, úgyhogy nem újdonság neki. Másként nem is működne, egy külsős mindezt nem érti meg. A karantén időszaka alatt tapasztaltuk meg, milyen a szabad hétvége. Hiányoznak a programok, de igyekszünk kihasználni ezt az időt is.