Az erdélyi szőlőhegyek ékszerdoboza – Csombordon rendezték meg az idei Borumot

Csombord neve szorosan összefonódik a borkészítéssel – ez volt az egyik alapmegállapításom, miközben az autópályáról a távolban megtekintettük a települést és a körülötte látható szőlőültetvényeket. De nemcsak ez a látvány fogott meg, hanem az is, hogy messziről kitűnik, szinte uralja a vidék látképét a XIII. században épült református templom, amely néhány éve alapos tatarozáson esett át. Az Árpád-kori eredetű falu a Maros bal partján fekszik, és egykor a báró Kemény család birtoka volt. A település gazdag történelemmel, hagyományokkal és borkultúrával büszkélkedhet, amely évszázadok óta meghatározza az itt élők mindennapjait. Ide érkezett meg idén a Borum, vagyis a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fóruma.

Péntek este, miután a vendégek megérkeztek, egy borvacsorán ismerkedhettünk meg három környékbeli pincészettel. Bár a rendezvény alapvetően a borokról szól, de már az első este kiderült, hogy a Borum jóval több ennél: egy olyan találkozási pont, ahol a Kárpát-medence minden tájékáról érkeznek borászok, borkedvelők. Míg az első estét leginkább a viszontlátás öröme határozta meg, addig szombat délelőtt, az áhítat után már szakmai és kulturális előadásokkal folytatódott a program.

Először Alkonyi László borász, író, újságíró gondolatébresztő előadásán vehettünk részt. A Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozó Tállyán tevékenykedő szakember beszédének központi gondolata a kereszt szimbolikája volt, amelyet személyes tapasztalataival és hivatásának kihívásaival kötött össze. Hangsúlyozta, hogy mindig is hálával tekintett az anyaország határain kívül élő magyar református közösségekre, hiszen ők azok, akik sziklaszilárdan kitartanak és őrzik identitásukat, kulturális örökségünket. Saját hitének kialakulásáról szólva elmesélte, hogy nagyapja egyetlen mondata, pontosabban kérdése indított el benne gyerekként egy önismereti és tanulási folymatot: „Milyen magyar református vagy te, ha nem tudod, ki az a Bethlen Gábor?!”

Előadásának második részében Alkonyi László a borászat jelenlegi helyzetéről és lehetséges jövőjéről beszélt. – A bor nem csupán egy termék, hanem egy életforma és kultúra – fogalmazott. Értelmezése szerint a borász olyan, mint egy fotós, aki megragadja a pillanatot, a természet és a dűlő esszenciáját, és erre azért van szükség, mert a termőhely, a föld, a szőlő és az emberi gondoskodás együttesen határozza meg a bor minőségét. A borászat és a református hit közötti párhuzamokat hangsúlyozva arra bátorította a jelenlévőket, hogy ismerjék fel saját hivatásukat és találják meg azokat az értékeket, amelyeket tovább szeretnének adni a jövő nemzedéknek, mivel a bor nem csupán egy ital, hanem egy örökség, amelyet gondozni és megérteni kell ahhoz, hogy tovább lehessen adni a következő generációknak.

A két szakmai előadás között a csombordi Pipacs Néptánccsoport, illetve a Rózsafa Énekegyüttes ismertette meg a közönséggel a helyi kulturális értékeket Boros Erzsébet vezetésével.

A folytatásban Gudor Kund Botond egyháztörténész, a Gyulafehérvári Református Egyházközség lelkipásztora tartott előadást Erdélyi-hegyalja történeti és kulturális jelentőségéről. Visszautalva az előző előadásra elmondta, hogy a térség mindig is szoros kapcsolatban állt a magyar bortermelés és szőlőművelés hagyományaival, párhuzamba állítva azt Tokaj-hegyaljával és más hasonló karakterű magyarországi borvidékekkel. Az egyháztörténész emellett az egyházi és történelmi hagyományokról is szólt. Bemutatta például a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium szerepét a térség kulturális életében, de beszélt a gyulafehérvári székesegyház és a református templomok jelentőségéről. Az előadás során szó esett a romániai magyarság demográfiai helyzetéről is. Gudor Kund Botond rávilágított arra, hogy bár a magyarság kisebbségben él a régióban, a kulturális és vallási örökség megőrzését kiemelten fontosnak tartják.

A délelőtti előadásokkal párhuzamosan a szakmai zsűri megkezdte a borversenyre benevezett csaknem nyolcvan tétel bírálatát, hogy kiválasszák a Magyarországi Református Egyház, valamint a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány idei nyertes borait.

A szakmai programok és az ebéd után a vendégek három csoportra oszlottak, és három helyi borászatot, a Köble Tibor-pincét, valamint a Sallai- és Vass-pincéket látogatták meg.

Már a legelső állomásunknál, a Köble-pincénél elhangzott Csávossy György (1925–2015) erdélyi költő, drámaíró és borász neve. Ő volt az erdélyi bor elismerten legnagyobb tekintélye, a Kárpát-medencei borászok doyenje. Köble Tibor elmondta, hogy mint oly sokaknak a térségben, nekik is Csávossy György volt a mentoruk. Megtudhattuk azt is, hogy a csombordi borok elsősorban fehérborok, amelyek közül kiemelkedik a furmint, a királyleányka és az olaszrizling, de megtalálható a szürkebarát, a neuburger és a muskotály is. A pincetulajdonosnak van oka bizakodásra, hiszen Köble Tibor mindkét fia kiveszi részét a munkákból – derült ki a pincelátogatáskor.

Csombord utcáin barangolva kóstolópoharainkkal megérkezünk a Sallai-pincéhez, pontosabban a település kultúrotthonába, a csoportok nagy létszáma miatt nehezen fértünk volna ugyanis el a kis pincében. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a megterített asztaloknál, minden tekintet Sallai Csabára szegeződött. Ahogy a Köble-pince esetében, a mesterség itt is családi örökség. Sallai Csaba édesapja, József nyomdokain járva elmondta: Csombordon olyan különleges a mikroklíma, hogy bizonyos fehér borok elérik a 220-240 gramm cukortartalmat, ilyen például a szürkebarát.

Miután észrevettük, hogy itt is csak úgy repül az idő és már a következő csoport a közelben jár, elindultunk túránk utolsó állomására. Ez nekünk ugyan egy nagyobb sétával járt, de a koratavaszi napsütéses idő segített ebben, és közben lehetőségünk volt megosztani a benyomásainkat az eddig kóstolt tételekről. Körülbelül negyedóra múlva egy szépen rendezett, nyitott portához érkezve eszünkbe jutott, hogy bizony Vass Attila neve nemcsak azért lehet ismerős, mert az érkezésünk estéjén tőle kóstolhattunk egy különlegesebb furmintot, hanem azért is mert 2019-ben a pinot gris (szürkebarát) tétele nyerte el a Magyarországi Református Egyház bora címet fehérbor kategóriában. Házigazdánk egy tágas teraszon fogadta csoportunkat, később pedig a pincét is megmutatta. Vass Attila szerint ezen a vidéken borásznak lenni hivatás, amit vonzóvá lehet tenni a fiataloknak is, csak fontos, hogy élő kapcsolatot alakítsanak ki a szőlővel és a borral.

A szombat esti borvacsorán az idei borversenyre benevezett tételekkel lehetett megismerkedni, és persze kapcsolatépítésre is lehetőség nyílt a tartalmas beszélgetések és a zenei program közben.

A Borum zárónapján Csombord református templomában böjtfővasárnap alkalmából úrvacsorás istentiszteletre gyűltünk össze. Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke Zofóniás próféta könyve második fejezetének első három verse alapján hirdette Isten Igéjét, aminek középpontjában az ítélet elkerülhetetlensége állt, de a megtisztulás lehetősége is. A püspök áttekintette Zofóniás próféta korszakát, amikor Júdeát politikai viharok sújtották. Kolumbán Vilmos József példaként állította a gyülekezet elé Jósiás király reformjait, amelyeket bevezetve a templomot helyreállították, a törvényt újra felfedezték és a nép visszatért Istenhez. A püspök hangsúlyozta, hogy az ítélet elérkezhet akkor is, amikor minden látszólag jó irányba mutat.

Keresztyénként azonban nekünk mindig van egy vigasztalásunk, hogy mindaddig, ameddig az ítélet, az utolsó nap bekövetkezik, addig helye van az önvizsgálatnak, helye van a bűnbánatnak, a megtérésnek, merthogy ez a kegyelmi idő. Ennek azonban nem az utolsó nap kell bekövetkeznie, hanem életünk minden napján és percén egészen az ítéletidőig, az Úr visszajövetelét ugyanis senki nem tudja – figyelmeztetett igehirdetésében Kolumbán Vilmos József.

– Most már ott tartunk, hogy tíz év távlatából visszatekintve minden téren fejlődtünk, kezdve az épületek, ingatlanok rendbetételével, a gyülekezetnek az összekovácsolásával, kisgyerektől kezdődően egyetemista kori fiatalokig, nőszövetség, presbitérium, idős személyek elérése – sorolta Boros László csombordi lelkipásztor arra a kérdésünkre válaszolva, hogy mi mindent éltek meg, amióta a dél-erdélyi faluba megérkeztek a családjával. Szerinte a település fennmaradása három biztos pilléren nyugszik: a borászat, a rózsatermesztés és a gyümölcsfa-nemesítés.

A lelkész arról is beszélt, hogy korábbi szolgálati helyeit nem jellemezte a borkultúra, Csombordon ez azonban része a hagyományoknak. Különösen emlékezetes számára az a korábbi helyi szokás, amely szerint a borosgazdák télen hétről hétre összegyűltek, hogy megkóstolják egymás borait. Egy ilyen alkalomra meghívást kaptak a feleségével együtt, ahol először tapasztalta meg a borkóstolás hagyományát. Az évek során ő maga is megtanulta becsülni a borkultúrát, így a Borum rendezvénybe is bekapcsolódtak – tette hozzá Boros László.

Az idei versenyre benevezett borok hetvenöt százaléka kapott minősítést. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) fehérbora az erdélyi Dénes Mihály 2024-es királyleánykája, vörösbora pedig Gömbös Lóránd 2022-es cabernet sauvignon barrique tétele lett.

A Magyarországi Református Egyház Bora címet fehérbor kategóriában a maros megyei YWine pincészet 2024-es neuburger bora nyerte el, míg a vörösborok között kimagaslott a pécsi borvidéken található Matias Borászat 2022-es Cabernet Franc Prestige bora.

Az idei Borumon két különdíjat is átadtak a Magyarországi Bukaresti Nagykövetség jóvoltából. Az elismerésekben Köble Tibor 2024-es királyleánykája és a Familia Darabont 2023-as Fleurt Rosé bora részesült.

– Minden ilyen rendezvénynek a legfontosabb része az, hogy tudjuk a helyünket a világban. A mi helyünk a világban pedig ott van, ahova az Úristen rendelt bennünket. Ő minket magyar reformátusnak hívott el, ezt a feladatot kell megélnünk. Olyan szakmai közösségek és emberek lettek ránk bízva, akiknek felelősséggel tartozunk a szolgálatban – fogalmazott Zila Gábor. Az RKK ügyvezetője a Borum legnagyobb értékét a közösségi élményben látja, hiszen a helyiek szívélyessége, kitartása és szakmai elhivatottsága olyan inspiráló környezetet teremt, amely évről évre megerősíti a rendezvény lényegét: az emberi kitartást, a szakmai szenvedélyt és az isteni áldás felismerését.

Jövőre Császártöltés és a szomszédos település, Hajós ad otthont a Borumnak, 2027-ben pedig a Komáromi Református Egyházmegyébe látogat el a rendezvény.