Az öröm és elégedettség ünnepe: Szatmár Határok Nélkül

Szinte zsúfolásig megtelt a nagyecsedi református nagytemplom a Szatmár Határok Nélkül találkozó alkalmából. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Pál apostol örömre hívó szavaival nyitotta meg az istentiszteletet.

Prédikációjában arról beszélt, hogy a krisztusi öröm nem felszínes derű, hanem olyan alapérzés, amely a feltámadott Jézus közelségéből fakad. Rámutatott, hogy Pál börtönből írt levele mégis örömöt sugárzott, mert az apostol nem a körülményeire tekintett, hanem az Úr jelenlétére. – A mi Urunk nem örömgyilkos, nem mosolytalan, nem besavanyodott életre hív, hanem olyan kiegyensúlyozott életformára, amelynek az alapvonása az öröm. Nem akármilyen örömről beszél itt Pál apostol. Nem egy parttalan, duhaj és fékezhetetlen örömről, hanem olyanról, ami keretezett, helyzethez illő, és amely derűssé teszi az embert. A keresztyén ember elvehetetlen és felülírhatatlan örömforrása az, hogy van megváltás, van kiben bízni, van út, és ez az út a szabadulásra visz – fogalmazott.

A püspök arra figyelmeztetett, hogy ezt a belső örömöt táplálni kell, különben elfojthatják a megszokás, az önzés vagy a félelem falai. Hangsúlyozta, hogy az öröm mindig közösségben teljesedik ki. – Az öröm embere odalép a másikhoz, fárad érte, utat tesz meg. Ezért nagyon fontos, hogy a határon túli testvérek is itt vannak, hogy vették a fáradtságot és eljöttek. Átlépték a határt, keresték egymás szívét és tekintetét, hogy a lemerült szíveket együtt, egymással fel tudjuk tölteni – mondta Fekete Károly.

A továbbiakban Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki püspök Pál apostol elégedettségét állította példaként a gyülekezet elé: – Felszabadultan mondja Pál, hogy megtanultam. Valamit megtanulhattam, mégpedig azt, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Nyilván, hogy ott volt az apostol életében rengeteg szenvedés, de mégis úgy tekint a megpróbáltatásaira, úgy tekint a nyomorúságaira, mint amelyek által ő erősödött, gazdagodott, sőt bölcsebbé lett.

A püspök hangsúlyozta, hogy bár Pál börtönben raboskodott, mégis hálás szívvel tekintett minden helyzetre, mert Krisztusban látta a forrását. – Egy elégedett ember képe rajzolódik ki előttünk az Ige által. Pál apostol egy elégedett ember volt, bár a helyzete mai szemmel nézve nem volt valami biztató, hiszen börtönben volt, bilincseket hordozott, sőt, a halálos ítélet kimondása ott lebegett a feje felett, és még sincs egyetlen panasz szó sem az ajkán. Ezzel szemben mi mennyit szoktunk panaszkodni, zúgolódni, elégedetlenkedni! Pál példája arra hív, hogy mi is tanuljuk meg az elégedettséget – fejtette ki Bogdán Szabolcs János. A püspök szerint az apostol titka abban áll, hogy minden nap tanulni engedte magát Isten kezében, és ebből fakadt a tudása és ereje. – „Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van” – mondja Pál. De ez nem keserű beletörődés, hanem felszabadultság. Úgy tekint a megpróbáltatásaira, mint amelyek által ő erősödött, gazdagodott, sőt bölcsebbé lett. Ez a tanulás hozza el azt a tudást, amely biztonságot ad: „Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is”, mert tudom, hogy „mindenre van erőm Krisztusban” – fejtette ki igehirdetésében a püspök.

A két prédikáció egymásra felelve mutatta meg, hogy az öröm és az elégedettség forrása egyaránt Jézus közelsége. Fekete Károly az öröm felszabadító erejét, Bogdán Szabolcs János pedig az elégedettség titkát állította középpontba, együtt rajzolva ki a keresztyén élet örömben és erőben gyökerező útját.

Az igehirdetés után elsőként Kovács Lajos, Nagyecsed polgármestere üdvözölte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy a városban békében és testvéri szeretetben élnek együtt a különféle felekezetek és nemzetiségek. – Így lehetséges az, hogy Nagyecseden, ebben a kis, hatezres városban jól megfér egymás mellett minden történelmi egyház, kisebb és nagyobb nemzetiség – hangsúlyozta a település vezetője.

Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Egyesület elnöke beszédében a krisztusi szeretet és a jócselekedetek fontosságára hívta fel a figyelmet: – Ez az alkalom a Szatmár Határok Nélkül, és ez a gyülekezet a jézusi szeretet kovásza. Ha majd hazamegyünk hajlékainkba, és ezen krisztusi gondolat, szellemiség mellett éljük a mindennapjainkat, akkor mint kovász majd kenyérré duzzad, és talán eljön a várva várt béke.

Végül Szalay Kont, a Szatmári Református Egyházmegye esperese a történelmi gyökereket idézte fel, rámutatva az 1545-ös Erdődön tartott zsinatra, amely hűségre és az egység megőrzésére inti napjaink reformátusait. – Hála legyen a mindenható Istennek. Ezek a dolgok köteleznek bennünket a hűségre, az egységre, az összetartozásra, köteleznek bennünket arra, hogy ellene mondjunk minden szétszakító törekvésnek – hangsúlyozta az esperes.

Az ünnepi istentiszteleten adták át a Milotai Nyilas István-díjat, amelyet idén Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója vehetett át. A díjazottat Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese méltatta, hangsúlyozva a szülőföld iránti elkötelezettségét és sokrétű szolgálatát, valamint párhuzamot vont a díjazott és az elismerés névadója között.

– Szatmár szülöttei ők mind a ketten. Nemcsak a szülőföld elkötelezettjei, hanem a szülőföldet egy életre meghatározó tényezővé tevő mindenható Isten elkötelezettjei. Czibere Károly Porcsalmán nevelkedett fel. Szatmári kötődését nemcsak, hogy nem tagadja, hanem tisztességgel ápolja is – emelte ki laudációjában. – A Krisztus követésére elhívott ember nem kihívóan büszke, hanem egyszerűen hálás. Nem egyszerűen pozíciókat visel, hanem alázattal és minőségi módon betölti azokat. Nemcsak elhívását emlegeti, hanem küldetését maradéktalanul be is tölti – hangsúlyozta az esperes.

Az ünnepi istentiszteletet követően a résztvevők közösen elültették az összetartozást és a jövőbe vetett reménységet kifejező millenniumi emlékfát.

A nap második része a szabadtéri programok jegyében telt. A megnyitó ünnepséget követően a színpadon először a Rákóczi Kovács Gusztáv hagyományőrző csoport fellépése szórakoztatta a közönséget, majd az Iringó hagyományőrző csoport mutatta be műsorát. A délutáni hangulatot a Milotai Férfi Népdalkör színesítette, az elhangzott dalok egyszerre idézték fel a múltat és teremtettek közösségi élményt.

A rendezvény egyik legnépszerűbb eleme a már hagyománnyá vált főzőverseny volt. A Szatmári Református Egyházmegye részéről a németi református gyülekezet, élén Kiss József főjegyzővel és a diakóniacsoporttal készített finom falatokat. A gőzölgő bográcsok mellett baráti beszélgetések tették családiasabbá a találkozót.

Idén először focibajnokságot is rendeztek, amelyen fiú- és lánycsapatok is pályára léptek. Az első helyezést a Szigetlankai Református Egyházközség fiataljai szerezték meg, akik magabiztos, lendületes játékukkal mindenkit lenyűgöztek. Ugyancsak először kapott helyet a programkínálatban a Szólj be a papnak! című rendezvény, amely fiatalos hangvételű, őszinte beszélgetéseknek adott teret. A szervezők ezzel is kapcsolódtak az ifjúság szolgálatának évéhez, jelezve, hogy a fiatal generációk kérdései fontosak az egyháznak.

Nemcsak a programok, hanem a személyes találkozások is mély nyomot hagytak a résztvevőkben. Többen is elmondták, mit jelent számukra jelen lenni a Szatmár Határok Nélkül rendezvényen. Nagy György, a győrteleki református egyházközség gondnoka például a közösség erejét emelte ki: – Amikor itt vagyunk együtt, akkor tapasztalom meg igazán, mennyire nagy ajándék a közösség. Ilyenkor erőt kapunk a hétköznapokra, és tudjuk, nem vagyunk egyedül.

A székelyföldi Komandóból érkezett Kelemen Álmos különösen fontosnak nevezte a testvérgyülekezeti kapcsolatok erősítését. – Ez a találkozó megerősít bennünket abban, hogy nem elszigetelten élünk a hegyek között. A testvérgyülekezeti kötelékek révén érezzük, hogy összetartozunk a szatmáriakkal, és közösen tudjuk építeni a jövőt határon innen és túl – fogalmazott a lelkipásztor.

Felesége, Kádár Hanga a székely identitás továbbadásának fontosságát hangsúlyozta: – Székelyként nagyon fontosnak tartom, hogy itt lehessünk, mert ilyenkor átéljük, hogy a mi értékeink, a hagyományaink nem vesznek el. Amit otthon tanulunk, a gyülekezetben és a családban, azt itt is megélhetjük, és továbbadhatjuk a gyermekeinknek. Szeretném, ha a fiatalok is megtapasztalnák, hogy az egyház nemcsak a múltról szól, hanem a jövőről is, az ő jövőjükről.

Sándor Erzsébet, a szatmári Láncos templom nőszövetségi tagja a lelki megújulás oldaláról közelítette meg a találkozót. – Szeretek ide járni, minden évben várom, mert feltöltődünk. Olyan ismerősökkel találkozunk, akikkel év közben nincs erre esély. Ezért fontos, hogy újra és újra eljöjjünk, mert itt mindig van mit kapni és van mit továbbadni – fogalmazott.

A református találkozó Szekeres Tamás – 25 év az Omegában című élő koncertjével zárult. A Nagyecseden tartott rendezvény sokszínű programja, az igehirdetések, a köszöntések, a díjátadás, a kulturális és ifjúsági események mind egy irányba mutattak: Krisztusban való örömben és egységben lehet igazán élni. A tizenötödik Szatmár Határok Nélkül találkozó a résztvevők véleménye alapján is egyszerre volt hálaadás a múltért, ünneplés a jelenben és reménység a jövőre nézve.