Cselekedeteink tesznek bizonyságot hitünkről

Beregszászra látogattak Magyarország református egyházkerületeinek főgondnokai

Március 21-én Beregszászba utazott a Magyarországi Református Egyház négy egyházkerületének főgondnoka, hogy együttérzésüket fejezzék ki Kárpátalja magyarságával, akik a közel egy hónapja tartó orosz–ukrán háború miatt az eddiginél is nehezebb helyzetbe sodródtak. Egyeztettek, miként tudnák hatékonyan segíteni a kárpátaljai reformátusokat és általuk azokat a menekülteket, akiket a gyülekezetek fogadtak be. Tudósításunk végén helyzetértékelő interjút olvashatnak Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspökkel.

Zán Fábián Sándor megköszönte, hogy a magyarországi négy református püspök közelmúltbeli látogatását követően a főgondnokok is eljöttek, hogy lélekben erősítsék az itteni gondnokokat, presbitereket, lelkészeket, illetve köszönetet mondott minden támogatásért. Kiemelte, most cselekedeteink tesznek bizonyságot hitünkről.

főgondnokok kárpátalján

Kilenc kisbusz adománnyal érkezett a küldöttség Kárpátaljára

Fotó: Zelenka Attila

Legyőzni a rosszat jóval

Azért jöttünk, hogy együttérzésünket személyesen is kifejezzük, s hogy helyben tájékozódjunk, mire van leginkább szükségük az ittenieknek – fogalmazta meg a látogatás célját Molnár János, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a Magyarországi Református Egyház zsinatának presbiteri elnöke. A Magyarországon tapasztalható nagymértékű összefogásról, a segítségnyújtásról szólva kiemelte: ebben a nehéz helyzetben a keresztyén ember vallja, hogy a rosszat, a gonoszt jóval győzhetjük le. Molnár János kifejtette: bár most még a menekültek, az egyedül maradt idősek, betegek ellátása a fő téma, de reméljük, hamarosan véget ér a háború, így arról is kell beszélnünk, hogy akkor miben tudunk majd segíteni. Eddig is súlyos munkaerő-problémákkal küszködött ez a térség, s ez most még fokozódik, hisz a „hadra fogható” lakosság elhagyta a térséget. Imádságban tusakodva, az itteniek véleményének figyelembevételével e téren is segíteni kell majd.

A kárpátaljai magyarok korábban is nehéz helyzetben éltek, ám most a háború mindezt súlyosbítja. Mélyen együtt érzünk az itteniekkel, gyülekezeteink, egyháztagjaink részéről példaértékű szeretetmegnyilvánulás, segítő szándék tapasztalható nap mint nap – mondta Molnár Pál, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka. Adományainkat bátran bízzuk a szeretetszolgálatra, hisz tudjuk, hogy a megfelelő helyre juttatják el s igyekeznek igazságosan elosztani azt.

Molnár János Nagy Béla Nemes Pál.jpg

Molnár János, a Zsinat világi vezetője, Nagy Béla, kárpátaljai főgondnok és Nemes Pál dunántúli főgondnok

Fotó: Zelenka Attila

Egymás terhét hordozzátok

Azért jöttünk, hogy biztosítsuk a kárpátaljai magyar testvéreinket: mellettük vagyunk és folyamatosan segítjük őket – ezt már Nemes Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka mondta. – Meggyőződtünk róla – s ezt az otthoniakkal is tudatnunk kell –, hogy hosszú távú segítségnyújtásra kell felkészülni – tette hozzá.
Igencsak megdöbbentünk, amikor kitört a háború. Akkor különösen belénk nyilallt, hogy Kárpátalján vannak azok a testvéreink, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, megváltójuknak ugyanazt a Jézus Krisztust tartják, mint mi. Ez késztetett arra, hogy ne hagyjuk magukra azokat, akik ilyen nehéz körülmények közé kerültek – fogalmazta meg ideutazásuk előzményét és célját Veres Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka. Elismeréssel szólt a kárpátaljai magyarokról, akik a szükségben is hűséggel megállnak. – A szeretet erejével, a Szentlélek józanságával jöttünk, hogy megnézzük, miben tudunk segíteni úgy, hogy itt lehessen maradni, s ha majd az életkörülmények olyanok lesznek, a most elmenekülők is vissza tudjanak térni. Ehhez az is kell, hogy otthoni csendességünkben az Úr elé vigyük Kárpátalja ügyét, kérését, fájdalmát, szomorúságát, erős egységét, kérve az ő erejét, támogatását. Hálát adunk azokért, akik megmaradtak, s azokért is, akik most a bajban szeretettel, segítő szándékkal fordulnak embertársaik felé.

Hálaadásra és összefogásra hívott mindenkit Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka: – Adjunk hálát az Úrnak, hogy itt, Kárpátalján még nincs háború, s imádkozzunk azért, hogy ne is legyen. Fogjunk össze, testvéri szeretettel segítsük bajba jutott embertársainkat, töltsük be a parancsot: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét”.

kárpátalja főgondnokok

„A szeretet erejével, a Szentlélek józanságával jöttünk, hogy megnézzük, miben tudunk segíteni”

Fotó: Zelenka Attila

Juhász Márton is részt vett a találkozón. A Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezetője elmondta, ezúttal sem érkeztek üres kézzel: a kilenc kisbuszban – az igényeknek megfelelően – fekvőhelyeket, matracokat, vitaminokat, gyógykészítményeket, tartós élelmiszert, higiéniai termékeket, ételhordókat, különböző eszközöket hoztak. Az MRSZ ügyvezetője elismeréssel szólt a magyarországi adakozási kedvről, illetve azoknak az önkénteseknek a munkájáról, akik a háttérben végzik az adományok gyűjtését, szortírozását, csomagolását, pakolását stb., akiknek jutalma, hogy tehetik.

Molnár Pál

Molnár Pál, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka segít az adományok kipakolásában

Fotó: Zelenka Attila

Biztatás és optimizmus is kell

Pál Sándor, a Te is Segíthetsz Támogatói Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki korábban is gyakori vendég volt Kárpátalján, a háború kitörése óta viszont naponta (akár többször is) érkezik egy-egy szállítmánnyal, személyesen találkozik a támogatottakkal, így tapasztalatait is megosztotta. Mint elmondta, Kárpátaljára most biztatást és optimizmust kell hozni. – Mert mi lesz egy év múlva? Mit aratnak majd, ha most nincs kinek vetni? – Pál Sándor mindezek ellenére bizakodó, hisz, mint mondta, most is hatalmas csodákat élünk át, s hisszük, hogy Isten ezután sem feledkezik meg kárpátaljai népéről.

kárpátalja

Látogatás a szálláshelyen

Fotó: Zelenka Attila

A delegációval Kárpátaljára érkezett Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár is. Ő elsősorban arról igyekezett tájékozódni, miként segíthetnék helyben a roma közösségeket, hisz közülük legtöbben az áldatlan körülményeik, az élelem hiánya miatt hagyták el otthonaikat, s mint mondják, szeretnének hazatérni.

A főgondnokok a délután folyamán találkoztak a kárpátaljai református gyülekezetek gondnokaival, s arról tanácskoztak, miként tehetnék igazán hatékonnyá a segítségnyújtást, milyen támogatásokra van leginkább szükség.

zán fábián.jpg

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke

Fotó: Zelenka Attila

A látogatás alkalmából rövid helyzetértékelésre kértük Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspököt.

Már korábban is jelentős mértékű volt a kárpátaljai magyarság elvándorlása, a háború ezt még inkább fokozta.
A jelenlegi helyzetben a Kárpátaljai Református Egyház munkatársainak a többsége a helyén van, és teljesíti a küldetését. Hálás vagyok a munkatársakért, a türelmesekért, a kitartókért, a helytállókért. De nagyon sok magyar család ment ki, vagy maradt csonka család itthon, s félő, hogy ha a családfő talál normális munkahelyet, szállást, viszi a feleségét, a gyerekeit is maga után. Persze ez attól is függ, hogy milyen hosszú ideig fog eltartani az ukrajnai háború. Úgy gondolom, ha három hónapnál tovább, akkor egyre inkább csökkenni fog az esély arra, hogy hazatérjenek az emberek. Ez attól is függ, hogy milyen rend marad itt, a szülőföldünkön. Badarság lenne – és nem lenne tisztességes sem – azt mondani, hogy eddig nekünk itt nagyon jó volt. Hisz tapasztaltuk a nyelvtörvény, az oktatási törvény hatásait. Eddig is sok család elment amiatt, hogy az őshonos magyar kisebbség igen el volt nyomva, és csak negatív rendelkezések születtek velünk kapcsolatosan. Nem tudjuk, ez hogyan változik, vagy egyáltalán változik-e. Ezért arra kell felkészülni, hogy a gyülekezetek tagságuknak olyan húsz százalékát el fogják veszíteni. Persze én abban reménykedem, sokan hazajönnek majd. Már most is tapasztalható a hazaszállingózás.

Az általános mozgósítás és a katonai lajstromba vétel is újra megijeszti az embereket.
Sajnos így van, újra menekülésre, bezárkózásra kényszeríti majd őket, ami minden területen negatív hatást fog kiváltani. Egyébként meg nem is értem: amikor azt látjuk az ukrán hivatalos sajtóban, hogy nagyon sok az önkéntes, akiket nem is tudnak ellátni, akkor a hátországban élő férfiakat – a mezőgazdasággal foglalkozókat, akik gyakorlatilag fenntartják azt a régiót, ahová az ukrajnai megyéket számítva a legtöbb menekült érkezett – miért akarják besorozni? Ha nem lesznek elvégezve a tavaszi mezőgazdasági munkák, itt súlyos krízisre, élelmiszerhiányra kell számítani, hiszen azok a földek sem igazán lesznek bevetve, amelyeken most tankok járnak. Ez pedig számottevő élelmiszerhiányt okozhat. Nemcsak Ukrajnában, hanem azokban az országokban is, akik Ukrajnából vásároltak. De nem lesznek munkások más ágazatban sem.

Kárpátalja magyar települései egyrészt kiürültek, másrészt megteltek belső-ukrajnai menekültekkel. Ez a helyzet számunkra egy kicsit a magvetés ideje is lehet.
Nagyon sok ember elmondja, hogy Kárpátalját idegennek tartották, és úgy gondolták, hogy ide nem is lehet menekülni, mert itt valamilyen vademberek élnek, ezt szó szerint kimondják. Most viszont azt tapasztalják, hogy a magyarok nagy szeretettel fogadják őket, gondoskodással, törődéssel találkoznak, és nagyon sok embernek már megváltozott a véleménye. Ezt segíti elő, hogy Kárpátalján nagy arányban hívő emberek élnek, akik vallást és bizonyságot tesznek a hitükről a cselekedeteik által. Azt látom, hogy az evangélium hirdetése is előtérbe került, azok az emberek, akik ide jönnek, találkoznak az evangéliummal. Nagyon sokan olyan városokban nőttek fel, amelyek a szovjet korszakban épültek, ahol nem is emeltek templomot. Semmilyen kötődésük nincs felekezetekhez. A kárpátaljai ukrán nyelvű protestánsok is nagyon aktívak, de mi, magyar protestánsok is több helyszínen ukrán nyelvű istentiszteletet tartunk vasárnap délutánonként. Ezekre az alkalmakra hívjuk a menekülteket, hogy olyan lelki békességet találjanak, amelyet nem borít fel a háború zaja. Úgy vélem, hogy ha megváltoznak az emberek, megváltozik az emberek szíve, hite, hitgyakorlata, akkor lesz megújulás, és lesz béke.