Csendben maradt kórusok

– Huzatos negyedévezred áll mögöttünk, a mainál sokkal cudarabb események is történtek már velünk – mondja Arany János, a Debreceni Református Kollégium Kántusának karnagya. Valóban, elég csak a kórus születésének történetét felidézni: az együttes kezdeménye egy énekes kvartett volt, amelyre nagy szükség volt az 1739-es pestisjárvány miatt megszaporodó temetéseknél. Ez a négyes bővült később férfikarrá, így született meg a Kántus. A lassan háromszáz év történetében voltak időszakok, amikor el-elmaradtak a próbák: az 1848–49-es szabadságharc, a két világháború vagy az ‘56-os forradalom idején. Sőt, némelyik krízisben bizonyára több kántustag oda is veszett – mondja Arany János, jelezve, hogy egyetlen koronavírusos megbetegedésről sem tud a kórusban.

A tagok március 11. óta nem látták egymást, próbatermüket a Debreceni Református Kollégium épületében augusztus végéig nem használhatják. Ezzel, valamint a Zsinati Elnökségi Tanács kérésével, miszerint egyelőre ne tartsanak kóruspróbákat, egyetért a karnagy. – Teljesen indokolt ez a fajta óvatosság. Jobb félni, mint megijedni – azért hozzáteszi: bízik az orvosok, járványügyi szakemberek döntéseiben, javaslataiban. Több külföldi hírt lehetett olvasni – idézi fel –, hogy egyetlen fertőzött tag a kórus nagy részét megfertőzte, akár egyetlen alkalom alatt is. – Nem lenne jó, ha épp rajtuk próbálná ki magát a járvány, hogy milyen hatékonyan tudja szedni áldozatait.

A debreceni Kántusnak elmaradt egy márciusi és egy májusi fellépése. Lemondták továbbá a júniusra tervezett Trianon kórustalálkozót és a Református Énekek sorozat idei koncertjét is. Arany János azonban egyáltalán nem panaszkodik az elmaradt események miatt. – Nem veszett oda az ország, az egészségünk sem, így én most elsősorban örvendezek, hogy nincs nagyobb baj!

Az újrakezdést szeptemberre tervezik: ha lehetséges, egy intenzív, háromnapos próbával, majd visszatérnek a heti két találkozásra. – Újrakezdéskor bizonyára sok rozsdát kell majd lepucolni a hangokról, ami komoly kihívás lesz a karvezetőnek és a kórustagoknak egyaránt – tudjuk meg. Arra a kérdésünkre, hogy lehet-e otthon, egyedül gyakorolni a kóruséneklést, példával válaszol Arany János: egy focista végezhet otthon erőnléti edzést, még a labdát is vezetheti, de helyzetet kialakítani, passzolni, gólpasszt adni nem tud egyedül. Valahogy így van ez velük is.

Az első időpont a Kántus-naptárban november közepén egy kórustalálkozó.

– Ahogy becsukódtak a templomkapuk, úgy a mi próbáink is elmaradtak, és hónapokra csendben maradt a kórus – kezdi beszélgetésünket Berkesi Boglárka, a 2016-ban megalapított Központi Református Kórus egyik karnagya. Erdélyi Dániellel, a kórus másik karnagyával úgy egyeztek meg, hogy nem tartanak „távpróbákat”, mert nincs olyan technikai megoldás, amellyel érdemi közös gyakorlást lehetett volna kivitelezni. – Pedig a próbák nagyon hiányoznak, a közösséggel és a közösen megélt lelki élményekkel együtt – mondja Berkesi Boglárka.

A negyvenöt fős kórust a veszélyhelyzet alatt elkerülte a koronavírus, vigyáztak az egészségükre. Tagjaik között tudják egyébként Bencze Jánost, a Bethesda Gyermekkórház diakóniai igazgatóját és Pintérné Tóth Ágnest, a Schweitzer Albert Református Szeretetotthon lelkészét is. – Ők például nem maradhattak otthon a kijárási korlátozások idején. Hűséggel dolgoztak, büszkék vagyunk rájuk.

Nagyon várták a júniusi Református Énekek koncertet is a Müpában, ahol a kórus mindkét karnagya dirigálta volna a több száz fős egyesített Kárpát-medencei kórust. Az újraindulást a Kántushoz hasonlóan ők is szeptemberre tervezik.

Hogy akkor majd kell-e többet próbálni, az a karvezetőket is érdekli, hiszen ilyen hosszú időre még sosem kellett leállniuk. – Bízunk benne, hogy hamar elérjük azt a homogén kórushangzást, amelyet az elmúlt évek során létrehoztunk!

Októberben pótolnak egy áprilisban elmaradt gyakorló hétvégét és balatonalmádi szolgálatot. Más program fixen még nincs beírva a naptárukba, de a jelenlegi helyzetben azért nem is mernek túlzottan tervezni. Berkesi Boglárka azonban hangsúlyozza: a kórus alapításakor is cél volt, hogy az egész Kárpát-medencében szeretnének gyülekezeteket látogatni, és ott énekelni. Erről most sem mondtak le, ha lehet, mennek.

A fizikai távolság és a hónapokig tartó próba nélküli időszak nem ismeretlen a Fiatal Reformátusok Szövetségének Cantate Domino kórusa előtt sem. Mivel a felvidéki énekkarnak egész Szlovákia területéről vannak tagjai, ezért évente csak négyszer próbálnak és énekelnek közösen – mondja Süll Kinga karvezető. A járvány miatt a tavaszi és a nyári próbáik elmaradnak. A Cantate Domino körülbelül harminctagú, fiatalok, egyetemisták, ifjú családosok alkotják. – Csupa különleges református fiatal, nagyon ragaszkodunk egymáshoz, igazi közösség vagyunk – véli a karvezető.

– Sorra láttuk a különböző kórusok videóit, úgy éreztük, jó lenne nekünk is ilyen – mesél különleges kisfilmjük születéséről. Ám amikor öt gyermekének távoktatása mellett még a munkahelyét is otthonukba kellett költöztetnie, úgy érezte, ezt az online megjelenést már nincs ideje összeszervezni. Viszont a húga külföldről segíteni tudott a csapatnak.

A szintén kórustag Császár Abigél, aki egyházzenét és zongorát tanul külföldön, magára vállalta, hogy koordinálja, majd össze is vágja az énekkar karanténvideóját. Először elkészítette az alapot, amely meghatározza a mű (Martin Smith, Chris Tomlin: Várunk rád, Urunk) ritmusát, harmóniáját, és ezt minden szólamra feljátszotta. Ezt hallgatták a kórustagok, amikor egyedül, otthon felvették az éneket. Végül tehát Abigél szerkesztette össze a beküldött anyagokból az egész klipet. Sosem készített még ilyen komplex videót, kifejezetten ezért tanulta meg használni a vágóprogramot. Süll Kingának így ezúttal karvezetői feladatai nem voltak, de férjével együtt énekel a kisfilmben. Ők azok, akik közösen láthatók a maguk kis „ablakában”. A kórus reméli, hogy küldetését a klip által is betöltheti, amely gyorsan terjed a világhálón.

– Ez lenne az első alkalom 1957 óta, hogy nem lenne Tahi Egyházzenei Hét, ha végül idén a koronavírus-járvány miatt elmaradna a rendezvény – mondja Hargita Péter karvezető, a program főszervezője első telefonbeszélgetésünkkor. Tőlünk hallotta először a hírt, hogy az Elnökségi Tanács május 27-i döntése szerint tarthatók táborok idén nyáron. Mivel azonban a kóruspróbákra a tiltás érvényben maradt, azt mondta, bizonytalan volt, pontosan hogyan értelmezzék a szabályozást, hiszen ők tábort ugyan tartanak, de ott mégiscsak az éneklésé a főszerep.

Az egyházkerületek végül úgy döntöttek, hogy nem kockáztatják a nyár első felében a hagyományos kántorképző tanfolyamok megrendezését, az augusztus 10-16. közöttre tervezett Tahi Egyházzenei Hetet viszont meghirdették. Június végéig várták az érdeklődők, énekelni szerető gyülekezeti tagok, karnagyok és kántorok jelentkezését. A szervezők különösen fontosnak tartják, hogy a pandémiában szünetelő kórusok megerősödhessenek. A nyári táborokra érvényes járványügyi szabályokat betartva szervezik a nagy hagyományokkal bíró zenei hetet, amelyen az új református énekeskönyv kerül a középpontba. Hargita Péter hozzáteszi: ő is több külföldi példáról hallott, amikor a vírus terjedésében a kóruséneklés, vagyis a távolságtartás hiánya játszott szerepet, épp ezért továbbra is van egyfajta bizonytalanság a szervezőkben. – Fölösleges kockázatot vállalni. Alapvetően az óvatosság pártján vagyunk.

A Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Karának Női Kara is szünetelteti a közös próbákat – mondja Hargita Péter, az énekkar egyik karnagya. Viszont ők megpróbálkoztak egyfajta online segédlettel: felénekelték egy-egy darab szólamait, és ezeket otthon gyakorolhatták a kórustagok. A tapasztalat azért itt is az, ami a kórusoknál általában, hogy semmivel sem pótolható a személyes, közös gyakorlás. Kiderül majd szeptemberben, amikor várhatóan újra együtt énekelhetnek, hogy mennyire volt hatásos a karantén-kórusoktatás.

A Református Zenei Fesztiválon és a Református Énekek koncerten is fontos szerepe lett volna a közös éneklésnek, ám idén mindkét rendezvény elmarad. Böszörményi Gergely, a programok főszervezője azt mondja: már februárban azon gondolkoztak, hogy a koronavírus-járvány miatt el kell halasztani a rendezvényeket. Ekkor még bizakodtak, és egy őszi időpontban reménykedtek.

A Református Zenei Fesztivál azonban akkora volumenű, hogy több mint fél év szükséges a szervezéshez. Böszörményi Gergely sorolja a feladatokat: területfoglalási engedélyt, elterelési tervet, műszaki tervet kell beadni a különböző hatóságokhoz, hanghatásengedélyre is szükség van, ezek jelentős költségekkel járnak. Hónapokkal előre le kell foglalni még a műanyag székeket is, hogy biztosan legyen elég a május végi fesztiválon. A Nemzeti Múzeum lépcsőjét, udvarát is ki kell bérelni. Ez fontos helyszín – teszi hozzá Böszörményi Gergely –, itt, a történelmi lépcsőkön állva szokott énekelni a több száz fős Kárpát-medencei kórus. A szórólapok, plakátok rendelésével is már márciusra kész kellett lenniük. – Szóval már jól álltunk a tennivalókkal – összegezi a főszervező. Végül március 15-én írta meg a résztvevőknek, hogy elhalasztják a rendezvényt. Mindez vis maior, vagyis senki sem veszíthet és senki sem nyerhet a program elmaradásán – foglalja össze a jogi hátteret Böszörményi Gergely. A Református Zenei Fesztivált 2021 májusára halasztották.

A Református Énekek tizenkilencedik estje június 27-én lett volna a Művészetek Palotájában, azonan a Müpa július 7-ig minden programot lemondott. Ráadásul Böszörményi Gergely úgy látja, ennek a koncertnek is teljesen indokolt az elhalasztása járványügyi és egészségügyi szempontból. Ő is külföldi példákat említ, ahol egy-egy kórus az éneklése során tömegeket fertőzött meg. Már lefoglalták a jövő évi időpontot, így 2021. június 26-án tartják meg az idén elmaradt estet.

Ha elmúlik a járvány, mernek-e majd az emberek fesztiválra menni, vagy a Müpába beülni egy estére? – kérdezzük Böszörményi Gergelyt. Szerinte ha még idén az egész világon teljesen lecseng a járvány, akkor jövő nyárra már nem lesz az emberekben félelem. Most viszont még van.