Délvidéki reformátusoktól érkezik a remény üzenete

Az imanap mottója: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Mt 16,24). Az imanapi füzetet délvidéki reformátusok állították össze. Erről a munkáról kérdeztük Harangozó Gyöngyi diakonisszát, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Nőszövetségének elnökét.

Miért a megújulást választották az imafüzet témájának?

Sok minden felmerült, de úgy érezzük, hogy nekünk magunknak és a református egyháznak is megújulásra van szüksége a hitéletben és a gyülekezetekben. Ha én kész vagyok Isten kezében formálódni, változni, alakulni, akkor hatással lehetek a környezetemre. Az a célunk, hogy a reménység üzenetét adjuk át. Fontosnak tartjuk azt, hogy emlékezzünk a múltbeli eseményekre, de nem szabad benne ragadnunk, hanem inkább nézzünk a jövőre és próbáljunk meg imádsággal és cselekedetekkel tenni annak érdekében, hogy változás jöjjön létre. Úgy látjuk, lelkészeinknek is szükségük van a töltekezésre, hogy legyen miből adniuk másoknak. Ha az ő kancsójuk üres, nem tudják mások poharát megtölteni. Bízunk benne, hogy ebben a megújulásban közös imáink segítenek.

Hogyan kezdődött a munka és kik vettek részt az imafüzet összeállításában?

A megkeresés a Magyarországi Református Nőszövetségtől érkezett. Egy éve kezdtünk el közösen gondolkodni és szétosztani a feladatokat. Személyesen keveset találkoztunk, főleg online egyeztettünk egymással. A megbeszéltek alapján mindenki otthon elkészítette az imádságokat, elküldtük egymásnak. Nyáron kicsit mindannyian lazítottunk, de utána teljes erőnkkel dolgoztunk az imanapi anyagon. A csapatban részt vett Halász Zsuzsanna, az előző szerbiai református püspök felesége, korábbi nőszövetségi elnök, aki jól ismeri az egyház történetét és működését, Halász Gyöngyvér diakonissza, a maradéki lelkész felesége, Kovács Hargita, hittanoktató, tanárnő, Horváth Anikó, tanárnő és Szabó Viktória, püspöki titkárnő, informatikus, aki a lektorálásban, tördelésben segített, valamint jómagam. Én szintén tanítok gyerekeket, fogyatékkal élő csemetékkel is foglalkozom, szervezem a nőszövetségi alkalmakat és diakonisszaként időseket látogatok. Továbbá a gyülekezeti összekötők és a gyermekmissziós munkatársak is segítették az imanapi anyag elkészültét. A csapattal jól összedolgoztunk. Érződött Isten kegyelme a közös munka idején is. Nem igazán ismertük egymást, de az imanapi füzet összeállításakor rájöttünk, mennyire különbözőek vagyunk, mégis mennyire jól kiegészítettük egymást, igazi egység volt közöttünk.

Milyen lelkiséget tükröz az imanapi füzet?

Fontosnak tartottuk, hogy az imádságok, elmélkedések segítséget nyújtsanak, reagáljanak azokra az igényekre, amelyek foglalkoztatnak minket és közösséggé kovácsolnak. Napjainkban teljesen más problémák vannak, mint régen. Nemrég szerveztünk a gyászról és a demenciáról is konferenciát, nekem az a fontos, olyan témákkal foglalkozzunk, amelyek érdeklik az embereket, és hogy megnyíljanak. Úgy tapasztalom, hogy ez gyakran nehézséget jelent, de felemelő élmény, amikor valaki kitárja a szívét Isten előtt. A lelki megújulás része az is, hogy az emberek elkezdjenek beszélni, kiöntsék a lelküket. Az általam tartott női órák interaktív módon zajlanak, közbe lehet szólni, mindenki hozhat példákat a saját életéből. Szerintem a korkülönbség is gazdagító, az alkalmainkon vannak a harmincas és a hetvenéves korosztályból egyaránt. Örülök, hogy meg tudjuk osztani egymással azt, ami bennünk van, az idősebbek tanácsot és tapasztalatot adnak át a fiatalabbaknak. Amikor megismerjük egymás életét, és tudunk hozzá kapcsolódni, az felszabadító és szemléletformáló.

Az aktuális témák hogyan jelennek meg az imafüzetben?

Imádságot fogalmaztunk meg házasságokért, a családokért, mert sajnos sok keresztény házasság is tönkremegy, elválnak az emberek. Imádságok vannak a gyászolókért, a betegekért, a magányosokért, a megtörtekért. A magányosság nagy problémája a társadalmunknak, elhatárolódtak egymástól az emberek, főleg a Covid-világjárvány óta. Sokakat elvesztettünk, vagy elmaradtak, és nem járnak templomba, vagy félnek, és nem mernek eljönni. Sokakat látogatunk, vagy elmegyünk értük és elhozzuk őket, hogy részt vehessenek az istentiszteleten. Azt tapasztaljuk, buzdítani kell őket. Szabadkán már érezhető, hogy tudunk hatni az emberekre, viszont ezért állandóan tennünk kell, folyamatosan lelkesíteni őket.

Megjelenik az imafüzetben, hogy kisebbségben élik magyarságukat és reformátusságukat?

Nem igazán, a célunk az volt, hogy a reménységen legyen a hangsúly. A Délvidéken, bár kevesen vagyunk magyar reformátusok, szolgálatunk fontos a közösségeink és a hitünk megtartásához és az evangélium hirdetéséhez. Olykor én is elcsüggedek, hogy nem olyan sokaknak szolgálok, de az van előttem, hogy aki hű a kevésen, arra tud Isten többet bízni. Mindig figyeltem azokra, akikkel nem törődnek, egyedül vannak, az idősek és a fogyatékkal élők, a hajléktalanokon segítés férjemmel közös szolgálatunk lényegi része. Fontosnak tartjuk, hogy meghallgassuk őket, beszélgessünk velük. Szintén célunk, hogy imádkozásra sarkalljunk, mert azt tapasztalom, sokan nem tudnak vagy a saját szavaikkal nem mernek imádkozni, pedig Isten előtt nagyon kedves, amikor mi magunk fogalmazzuk meg a szándékainkat. Óriási ereje van az igaz ember buzgó könyörgésének. Amikor együtt tesszük ezt, annak meg még nagyobb ereje van. Azt is szeretik a gyerekek és a felnőttek is, amikor utánam mondják az imát az alkalmainkon. A lényeg szerintem az, hogy az imádkozás a mindennapjaink részévé váljon.

Kérem, mutassa be az imafüzet szerkezetét!

Az elején püspöki gondolatok olvashatók a megújulásról, a férjemtől, én is írtam köszöntőt. Az imanap mottója: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem.” Az igehirdetést Csányi Erzsébet pacséri lelkésznő készítette. Szeretem ezt az igeszakaszt, mert arról szól, hogy amikor megüresítjük magunkat és követjük az Urat, létrejön a megújulás. Nem önmagunkért élünk, hanem az Úrért, és meghatározó, hogy részt vegyünk az ő munkájában. Az imafüzetben összefoglaltuk a délvidéki református egyházban végzett missziós szolgálatunkat, a négy óvodánkat. Továbbá szép énekeket gyűjtöttünk a közös éneklésekhez. Igyekeztünk szép, tartalmas kiadványt készíteni, ami mindannyiunk megújulását szolgálhatja.