97 éves korában elhunyt Dobai István nemzetközi jogász, az Erdélyi Református Egyházkerület volt főgondnoka.
Dobai István 1924-ben született Nagyváradon. A Szatmár megyei Ákoson nőtt fel. Jogi és közgazdasági tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen végezte Kolozsváron. 1948-ig ugyanott a Nemzetközi Jog Tanszékén volt tanársegéd. 1957-ben letartóztatták, első fokon halálra, másodfokon életfogytiglani kényszermunkára ítélték.
A vád alapja Varga László református lelkésszel közösen még 1956 tavaszán kidolgozott tervezete volt az „erdélyi kérdés” – a magyar-román viszony – méltányos és békés megoldására. Ezt a forradalom időszakában többekkel megismertették, a kapott észrevételek és vélemények alapján véglegesítették, s a forradalom leverése után, amikor a „magyar kérdés” az ENSZ elé került, oda is el akarták küldeni. A tervezet a bírósági iratokban „ENSZ-memorandum” néven szerepelt.
1964-ben amnesztiával szabadult, de soha nem rehabilitálták. Hazatérése után, 1986-os nyugdíjazásáig – időnként „szakképzetlen munkássá” visszaminősítve – könyvelőként dolgozott Kolozsváron.
1952 októberétől presbiter előbb Ákoson, majd évtizedekig a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközségben. 1990-től 1994-ig az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka és a Romániai Református Egyház Zsinata Kánonjogi Bizottságának elnöke. Több jogelméleti, nemzetiségi- és egyházjogi tanulmánya, könyve jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémiának kültestületi tagja volt. 2014-ben Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.
Temetéséről a család később intézkedik, végső nyughelye a kolozsvári Házsongárdi temetőben lesz.