Az éjszaka közepén segélyhívás érkezett az ukrán–román határ mellől. Egy Kijevből menekülő nőért helyi reformátusok mozdultak meg: egymást láncszerűen értesítve, példás összefogással gondoskodtak róla, szállást és ételt is biztosítva neki. A történet gyorsan terjedt a közösségi oldalakon. Az összefogás hátteréről és a segítői hálóról kérdeztük az érintetteket.
A történetet Sipos József lelkipásztor, a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése (KEGYES) Alapítvány vezetője osztotta meg a közösségi oldalán. A lányáért tartott a tiszaújlaki határra, amikor egy stoppost vett fel. A negyven év körüli nő Kijevből menekült, egyedül. Kétségbeesésében saját magát is felajánlotta azért, hogy kijusson az országból. Fáradt volt, a rendkívüli hideg miatt megbetegedett, így kórházban is volt.
– Nem ez volt az első olyan eset, amikor gyorsan kellett reagálni. Ilyenkor átkapcsol az agyam egyfajta mentő üzemmódba – árulja el Sipos József. Arról, hogy az éjszaka közepén tudta, hogy kit értesíthet, ha sürgősen segítségre van szükség, azt mondja: sok ismerőse és barátja van az egész Kárpát-medencében. – Korábban a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezetnek voltam az elnöke. Részben az ifjúsági szolgálat miatt is tudom, ki az, aki éjszaka is felveszi nekem a telefont, ha azonnali segítségre van szükség. Most is ez történt. Mindannyian megmozgattuk a kapcsolatainkat, és mindenki azonnal cselekedett. Én megírtam ezt a történetet, de sokan mások nem, akik ugyanígy segítenek a bajbajutottakon – fűzi hozzá.
A nő Romániába szeretett volna eljutni, ezért a lelkipásztor felhívta két kollégáját, a nevetlenfalui lelkész házaspárt, ifjabb Hájas Istvánt és Hájas-Gáspár Orsolyát, akik negyedóra alatt ételt készítettek a nőnek, illetve megkereste a határ másik oldalán Rácz Ervin szatmárnémeti lelkipásztort, aki szállást biztosított neki. Marton Zsuzsanna pedig abban segített, hogy a nőt egy olyan szállón helyezzék el, amelyet az Ukrajnából menekülteknek tartanak fenn.
– Bár most már nem érkeznek tömegével az emberek, mint négy éve, amikor kitört a háború, de ki tudja, hány ilyen sors van még. A nagymamám nagy világjáró volt, ő mindig azt mondta: „Fiam, legyen minden faluban egy házad!” Vagyis legyen mindenhol egy ismerősöd, akire számíthatsz, ha bajba kerülsz. Ezt tanítom a gyerekeimnek is: sose tudjuk, mikor robban le az autónk, vagy mikor lesz valakire szükségünk. Volt, amikor én kerültem ilyen helyzetbe, és valaki hamarosan a segítségemre sietett. Mi, keresztyének akárhol vagyunk, össze kell tartanunk, és segítenünk kell a rászorulókat. A hölgynek javasoltam, hogy menjen el vasárnap istentiszteletre, és keressen gyülekezetet, ahol érti a nyelvet – idézi fel Sipos József a történteket.
Megkerestük Rácz Ervin Lajost, a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség lelkipásztorát, aki éjszakára elszállásolta a menekültet a szatmárnémeti gyülekezeti házban. Sipos Józseffel régóta ismerik egymást, sok közös szolgálatban vettek részt az elmúlt években, nem volt kérdés, hogy segítsen a bajba került nőnek.
– József éjfél körül keresett telefonon, akkor jöttünk haza egy imaheti szolgálatról, a Kolozsvár melletti Ajtonból. A gyülekezeti házunkban vannak matracok, fűtött helyiség. A nőt Szatmárnémetiig elhozták egy mikrobusszal. Bejött, kapott ennivalót, és öt perc alatt el is aludt – meséli a tiszteletes. Hozzáteszi: belegondolni is szörnyű abba, mit élhetett át a bombázások idején a fűtés és áram nélküli városban, majd az elmúlt hetekben hol aludhatott, amíg eljutott idáig.
Rácz Ervin kitér arra is, hogy a menekült nő vasárnap felkereste a templomukat, ahogy Sipos József tanácsolta neki. Bár a magyar nyelvű istentiszteletből nem sokat értett meg, de rendkívül hálás volt. A lelkipásztor úgy fogalmaz: számukra természetes, hogy azonnal tudjanak segíteni, és mindig van kit értesíteni, hiszen nem kerül semmibe. Kiemeli a közösség megtartó erejét, amely összefog és segít, amikor szükséges.
A helyi reformátusok segítsége másnap sem fejeződött be: eljuttatták a nőt egy menekültszállásra, Szatmárnémetibe.
– A háború közelében vagyunk, ismerjük, mire van szükség. Leginkább persze a békére lenne. Bár a hírekben hallani a háborúról, de más egy személyes történettel, tragédiával találkozni, és sajnos sokakat érint ez a helyzet – teszi hozzá Rácz Ervin Lajos. A lelkipásztor kiemelte még, hogy ő is tartja a kapcsolatot a menekült nővel, aki jelenleg munkát keres és intézi a személyi okmányait. Köszönőlevelében ezt írta az őt megsegítő református testvéreknek: „Emberhez méltó életet szeretnék élni.”