Az ember a világegyetem szerves része, és saját világát csak a természet tiszteletével tarthatja fenn – ez a szemlélet vezette egész életében Kós Károlyt. Az erdélyi építész, író életműve rendkívül gazdag, amelyet a Kós 140 című kiállításon ismerhetünk meg. Besétálhatunk egykori otthonába, a Varjúvárba, és felfedezhetjük hatását napjaink építészetére is.
A budapesti Műcsarnokban megtekinthető tárlat eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be az építész remekműveit. Kós Károly szerteágazó tevékenysége végigkísérte a XX. század nagy részét. A gazdag és interaktív kiállítás bensőséges hangulata megmutatja azt a hagyományokhoz hű szellemiséget, amelyet Kós Károly (1883–1977) egész életében és munkásságában képviselt. – Építészeti művei szorosan összefonódtak a közösségekkel és a környezettel, ahol élt, elsősorban Erdéllyel, Kalotaszeggel. Ezt ma is fontos üzenetnek tartom – mondta Anthony Gall, a kiállítás kurátora. Az ausztrál származású, Ybl-díjas építész, az Óbudai Egyetem tanára még egyetemi tanulmányai idején ismerkedett meg az Arts and Crafts mozgalommal, így Kós Károly munkásságával, amely nagy hatással volt rá, és azóta is kutatja az építész életét, alkotásait.
Kós Károly száz évvel ezelőtt, több más kortársával együtt azt vallotta: a nemzeti stílushoz kell fordulni, ami az angol Arts and Crafts mozgalomból eredeztethető. Az irányzat fontosnak tartotta, hogy nemes anyagokból – kőből, fából – építkezzenek. Ugyanilyen lényeges volt számukra, hogy saját készítésű fabútorokat alkossanak, amelyekben visszatükröződnek a magyar, erdélyi népi motívumok.
Az 1900-as évek elején készültek Kós Károly első, az erdélyi népi építészet stílusjegyeit, kalotaszegi motívumokat magukon viselő épülettervei: az óbudai református parókia, a zebegényi katolikus templom, később a kalotaszegi Sztánán épített Varjúvár, amely sokáig az otthona is volt. Kós meghatározta a kalotaszegi és az erdélyi kultúrtáj fogalmát, és ennek szolgálatába állította tehetségét és tudását. A falusi és kisvárosi emberek, valamint a református egyház megrendelésére számos épületet tervezett, munkássága több generáció életére gyakorolt hatást. Anthony Gall szerint Kós életműve következetes és példaértékű.
A kiállítás létrejöttében aktívan közreműködtek az Óbudai Egyetem munkatársai és építészhallgatói. Több olyan berendezési tárgy látható, amelyet ők készítettek el, vagy számítógépes grafikákat alkottak Kós tervei alapján. – Azt gondolom, hogy él Kós Károly szellemisége és üzenete. Példaértékűnek tartom a fenntarthatóságot, az identitást és a közösség javát szem előtt tartó hozzáállást a munkásságában. Fontos megmutatni, hogy milyen kreatív tervek és megvalósítások jöhetnek létre akkor is, amikor nehéz időkben, pénz és támogatás szűkében kell dolgozni – fogalmazott Anthony Gall. Különleges eleme a kiállításnak, hogy mi is beülhetünk a Varjúvár egyik szárnyába, amelyet a kurátor munkatársaival és diákjaival, kalotaszegi mesterekkel összefogva épített meg.
Anthony Gall építész, a kiállítás kurátora
Kós Károlynak küzdelmes élete volt, két világháborút is megélt, többször kellett újrakezdenie. A ’20-as, ’30-as években tevékenységének egyik központja Sepsiszentgyörgy volt, ahol az általa tervezett és felépített Székely Nemzeti Múzeum közösségével együttműködve számos építészeti, néprajzi és közösségi munkában vett részt. Megismerhetjük írásait Kalotaszegről, Erdélyről. Olyan műveit is láthatjuk, amelyeket a Varjúvárban vetett papírra, ahol egy ideig még nyomda is működött. A kiállítás bemutatja Kós szerepvállalását az erdélyi politikában is, az erre irányuló építészeti, publicisztikai, műemlékvédelmi és tanítói munkásságát. Több olyan terve és ezek alapján készült makett, grafika is látható a kiállításon, amelyeket pályázatra nyújtott be: ilyen például IV. Károly király koronázási díszlete vagy a kolozsvári katedrálisé.
Kós Károly tehetségéről árulkodik a Fővárosi Állat- és Növénykert több épülete is. Állami ösztöndíjjal két éven át tanulmányozta Konstantinápoly építészetét, művészetét, és számos más építészeti stílus jegyei is felismerhetők a következő évtizedekben készült munkáin. Ezek közé tartozik a Városmajori Kós Károly Általános Iskola épülete, a Wekerletelep bejárata és főépülete, a sztánai görögkatolikus templom, a kolozsvári Kakasos templom, és az ő vezetésével újították fel Mátyás király szülőházát is.
A gazdag életmű bemutatása több mint harminc év kutatómunka eredménye. A kiállításon megismerhetjük, hogy Kós Károly szemléletében a táj és a település viszonya valójában a természet és az ember kapcsolatát jelképezi. Munkássága a XX. század elején az utolsó kézműves kísérletek egyikének művészi megfogalmazása, amely ma is érvényes módon arra figyelmeztet, hogy az ember az univerzum szerves része, és saját világát csak a természet tiszteletével tarthatja fenn.
Kós Károly élete végéig hű maradt református gyökereihez. Kolozsvári középiskolai tanulmányai nagy hatással voltak arra a szemléletmódra, amelyet követve kitartott szülőföldje mellett. Erdélyben és Magyarországon is több templomot épített. Őt hívták, ha felújításra vagy bővítésre volt szükség, így számos parókia, tanterem, iskola épült a templomok mellé, ezzel is biztosítva a helyi közösségek életét. Kós Károly építményeivel jövőképet is adott Erdélynek. Nem engedte, hogy a hagyományos falusi építkezés eltűnjön. Részletes, alapos tanulmányokban foglalkozott a városi és a mezőgazdasági építészettel is.
Anthony Gall hozzáfűzte: Kós életét és munkásságát a kitartás jellemzi, eredményei pedig azért is inspirálóak a számára, mert amit tervezett és épített – legyen az lakóház, intézmény, templom –, az eredeti funkciójában használható. Számára alkotás közben az emberek és a környezetük harmonikus, hagyományos kapcsolata volt az elsődleges, ami ma is követendő és megszívlelendő érték.
A Kós 140 kiállítás 2024. szeptember 15-ig látogatható a Műcsarnokban.