Esküt tettek a felvidéki egyházi vezetők

A 250 éves rimaszombati református templomban tartott kétnyelvű istentiszteleten Balog Zoltán a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának lelkészi elnöke és Géresi Róbert püspök hirdetett igét június 26-án. Az egyház X. Zsinatának ünnepi, nyitó istentiszteletén az új püspök mellett Porubán Ferenc főgondnok, egy-egy szlovák és magyar tisztségviselő, Rákos Loránt és Ján Semjan püspökhelyettesek, valamint Kiss Pál és Pavol Gurbal főgondnokhelyettesek is fogadalmat tettek arról, hogy gondos vezetői lesznek egyházuknak.

Lelki egység

Kárpátalja és Felvidék egykori területi és jelenkori lelki egységének jeléül az új szlovákiai püspök és főgondnoktársa a közös esküt Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke vezetésével tették le. A fogadalomtételt követően Fazekas László emeritus püspök mondott imádságot, majd református esperesek és püspökök, valamint a testvéregyházak vezetői magyarul és szlovákul áldották meg Géresi Róbertet és Porubán Ferencet.

Magyarország miniszterelnöke levélben köszöntötte a felvidéki egyházi vezetőket. Orbán Viktor az őrállók fontosságát hangsúlyozta, egyben köszönetet mondott a szlovákiai magyar reformátusoknak a példamutatásért, hogy gyermekeiket, unokáikat hazájukat szerető, keresztyén értékrendű embereknek nevelik, akik a velünk együtt élő népekkel közösen építhetik tovább a Kárpát-medence jövőjét. – Nekünk, magyaroknak vigyázóink lettek a mögöttünk hagyott száz évben a határainkon kívül került református egyházkerületek püspökei, akik a reformáció hagyományait követve nemcsak lelki vezetőkként álltak helyt, de magukra vették nemzeti érdekeink képviseletének, illetve a magyar kultúra ápolásának terhét is – fogalmazott Orbán Viktor.

A szlovákiai református püspököt és főgondnokot Demeter Ibos Henrieta, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának vezetője köszöntötte, aki szervezete nevében a főgondnoknak bocskai öltönyt, a püspöknek egy új palástot adott át. Géresi Róbert már ebben a palástban mondta el prédikációját.

Isten igéje a mérce

– Egyházunkat magyar és szlovák gyülekezetek alkotják. Nem magyar ajkúak és szlovák ajkúak, hanem magyarok és szlovákok. Egy egyház vagyunk, és évszázadok óta saját anyanyelvünkön hirdetjük az igét a kálvini hitelvek alapján – mondta a szószékről Géresi Róbert. A szlovákiai reformátusok vezetője hangsúlyozta, az egy egyházi közösségben élő magyar és szlovák reformátusok Isten igéjének igazságát kell hirdessék úgy, hogy a másikban az ugyanolyan értékekkel megajándékozott embert lássák. – Az Isten ajándékától elforduló egyént szeretettel elfogadjuk, de az ajándékoktól való elfordulást nem fogadhatjuk el – mondta, utalva a megengedő és egyben általa álságosnak látott korszellemre.

Géresi Róbert a lelkészi pályáját útra indító ige alapján prédikált. Az eféziusbeliekhez írt levél alapján (Ef 4,15) azt emelte ki, hogy Istentől kaptuk ajándékba az életet, szeretteinket, a közösséget és az anyanyelvünket is. Keresztyénként pedig feladatunk mindezért felelősséget vállalni. – Aki mindenkit szeretni akar, az valójában senkiért sem akar igazán felelősséget vállalni. A mi keresztyén hitünk nem erről szól. Számunkra Isten ajándékai konkrét személyekben értelmezhetők és konkrét élethelyzetekben valósulnak meg: azokban a közösségekben, amelyeket ő ránk bízott – mondta az új egyházi vezető.

Géresi Róbert szerint a szlovákiai reformátusok örök feladata, hogy Isten igéjéhez mérjék magukat, múltjukat és jelenüket. – Az alapige igazságról beszél. Nem a mi vélt vagy valós igazunkról, hanem arról, ami Jézus Krisztusban jelent meg. A reformátorok által megértett és azóta is hűségesen képviselt igazságtól nem tántorodhatunk el – mondta. A püspök szerint ha az egyházi közösség így él, beteljesíti alapvető feladatát.

A szlovákiai reformátusok lelkészi vezetője azt is hangsúlyozta, hogy az elvándorlás és a gyülekezetfogyás ellenére sem szabad elkeseredni. – El kell hinnünk a bibliai igazságot: „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) Higgyünk abban az Istenben, aki a keveset megsokasítja és növekedést ad – fogalmazott Géresi Róbert.

Bölcsen támogatni

– A presbiterek hagyományosan az egyház vénei voltak, azok az idősebb gyülekezeti tagok, akik bölcsességükkel támogatták az igehirdetők munkáját és segítettek egyben tartani Isten nyáját. Jól tudjuk pedig: „a bölcsesség kezdete, az Úrnak félelme” (Péld 1,7) – mondta Porubán Ferenc főgondnok beszédében. A presbiteri vezető felelősségének tudatában arra kérte a megjelent gyülekezet tagjait, ne felejtsenek el imádkozni elöljáróikért, hogy azok tudjanak „kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét!” (2Tim 2,15)

Belefeledkezni Isten ajándékaiba

Életünkre, nyelvünkre, kultúránkra Isten adományaként tekinthetünk – fogalmazott igehirdetésében Balog Zoltán. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a református Bibliaolvasó Kalauz által kijelölt igeszakasz alapján (Préd. 5, 17-19) beszélt. – Mi reformátusok igyekszünk sokat tenni népünkért, de akkor adhatunk a legtöbbet a ránk bízottaknak, ha a legfőbb jót, Isten beszédét és annak erejét adjuk tovább. Ezért fontos, hogy örüljünk és élvezzük azt, amit kaptunk.

Balog Zoltán tapasztalata szerint egyházi vezetőként számos esetben a feladatok megoldása és az operatív munka kerül előtérbe, pedig fontos megállni és „csak úgy” örülni az Istentől kapott életnek.

– Élvezni az életet nem hagyományos református erény. Aki református, inkább a nehezebb utat választja, így tanultuk meg gyerekkorunkban. Néha azonban elfeledkezhetünk fontosságunkról, hiszen Isten sosem feledkezik el rólunk. Foglalkozik velünk, gondolkodik az életünkről, sőt már születésünk előtt eltervezte azt – mondta a püspök.

Balog Zoltán hangsúlyozta, a szlovákiai egyházi vezetők nem csupán menteni akarják, ami megmaradt, hanem építeni az egyházat. Ehhez Isten eszközöket, felszerelést, és a közösség támogatását is adja, ez testesül meg a felszentelési istentiszteletben is. – Református örökségünkben ott vannak azok az eszközök, amelyekkel harcolni, építkezni, és örülni is tudunk. Nem kell újat kitalálnunk, innoválnunk, hogy megfeleljünk a kor szellemiségének: reformálnunk viszont annál inkább. Éljünk azzal, amit Isten nekünk örökségül adott, és az elég lesz! – bátorított a magyarországi reformátusok lelkészi elnöke.

Fotók: Szarvas László