Felemelő és megrázó tapasztalatok Kárpátalján

Már csütörtökön elindult a határon túlra az első csoport, hiszen hárman már aznap hirdették Isten Igéjét. Tárnok Tamás, a Debrecen-Csapókerti Református Egyházközség lelkipásztora Badalón és Macsolán szolgált.

– Istennek adunk hálát, hogy a kárpátaljai testvéreink felé lehetőségünk nyílt a szolgálatra, akikért naponta imádkozunk több éve a gyülekezeteinkben. Már a meghívólevél programjából láthattam, hogy nagyon eleven ott is a lelki élet. Az Isten Igéjére szomjazó, buzgó, összetartó, tevékeny gyülekezeteket és presbitériumokat ismerhettem meg Sápi Zsolt lelkipásztor vezetése mellett. A háborús időszak minden nehézségei között nagyon sokan járnak az alkalmakra minden korosztályból, és a vendégszeretet rendkívüli közöttük. Badalóban a magyar és a roma gyülekezetben, valamint Macsolán szolgálhattam bibliaórán, evangélizáción és istentiszteleteken, és sok áldott lelki beszélgetés adatott. Azt mondták, hogy sokat jelent nekik az, hogy mögöttük állunk és támogatjuk őket a nagy próbatételek idején. Imádkozunk továbbra is értük, hogy a kegyelemből naponta erőt kapva megmaradhassanak és sok jó gyümölcsöt teremhessenek a továbbiakban is – foglalta össze szolgálatát Tárnok Tamás, kiemelve, hogy „amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is” (2Kor 1,5).

A Kistemplom-Ispotályi Református Egyházközségben szolgáló Porkoláb András az elmúlt hétvégét Nagyberegen töltötte, ahol mélyen megérintették a helyiek nehézségei.

– Több mint százhúsz gyülekezeti tag vett részt az istentiszteleten, közöttük mintegy negyven férfi. Ők különösen nagy nyomás alatt vannak, ugyanis a sorkötelezetteket akár az utcán megállítva is bármikor elvihetik, még a lelkészeknek sincs felmentésük. Nagy hálát éreztünk az itt élő reformátusok részéről, amiért az anyaország figyel rájuk – mondta.

Egyetemi lelkészként Bogáti Attila is a cívisvárosból utazott Barkaszóra, Rafajnára és Haranglábra. Saját bevallása szerint maga is gazdag áldásokat kapott ott tartózkodása során. – Erővel töltött fel a kárpátaljai testvérek hozzáállása: a nehéz helyzet ellenére is hűségesek az Úr Jézushoz, igyekeznek minden alkalmat megragadni, amelyet az Istennel tölthetnek – állapította meg.

A Kántorjánosi Református Egyházközség lelkipásztora, Csonka József Beregsomban és Mezőkaszonyban volt a gyülekezetek vendége.

– Számomra nézőpontváltást hozott a kárpátaljai szolgálat. Gyakran méltatlankodunk saját élethelyzetünk miatt, holott a számunkra „oly rossz“ helyzet más számára az elérendő vágy. Erre lehetett ráeszmélni a szolgálat és a somi lelkipásztorral való beszélgetés alatt. Hittükör volt megtapasztalni Jakab Attila lelkipásztor hitét és reménységét. Minden tekintetben építő, hitmélyítő és szemléletformáló volt a somi és a kaszonyi gyülekezetben végzett szolgálat. Isten áldását kérem rájuk – fogalmazott Csonka József.

Tóth Tamás, a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség lelkipásztora a fertősalmási gyülekezet vendége volt. A település tragédiája, hogy a háború kezdete óta az ezres lakosságszám a felére csökkent. A gyülekezet is nagy veszteségeket szenvedett el a lélekszámot tekintve, ugyanakkor a templomnak van jelenleg a legnagyobb, szinte egyetlen közösségi megtartóereje az ott élők számára.

Molnár Szabolcs, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora vasárnap szolgált Kárpátalján, de akkor három helyszínen is: az asztélyi, a bulcsúi és különösen a kigyósi istentisztelet sok áldást tartogatott számára is.

Felemelőnek nevezte, hogy utóbbi helyszínen a magyar kultúra napján közösen énekelték el a résztvevők a Himnuszt. – Megtapasztaltam az összetartozás erejét és azt, hogy hatalmasak az ottani testvérek veszteségei, de a hitet nem veszítették el, bíznak a szerető Isten vezetésében – mondta a nagytemplomi lelkész.

A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök gyülekezeteit látogatta meg Mezőváriban és Borzsován. Természetesen tájékozódott a beregszászi püspöki hivatal munkája felől is, hiszen sok közös feladatban segítik egymást a hétköznapokban. Fekete Károly több református intézményt is felkeresett Mezőváriban, hiszen ott működik a Nefelejcs fogyatékkal élő gyerekek rehabilitációs központja, az Egy Ház a Nemzetért tehetséggondozó művészeti és hagyományőrző civil szervezet, ahol a tiszántúli püspök látogatásakor is több csoportban zajlottak a hitéleti és művészeti foglalkozások, valamint megszemlélte a Mezővári Református Önkéntes Tűzoltóság jól felszerelt telephelyét is. Január 25-én este Bulcsúban került sor a Református Közösségi Ház felszentelésére, amelyet Fekete Károly és Zán Fábián Sándor végzett.

A házigazda Nagy Béla egyházkerületi főjegyző volt, aki visszatekintett az építéstörténet főbb mozzanataira. A zsúfolásig megtelt nagyteremben a magyarországi Kis Kata Együttes adta az első kulturális műsort, majd szeretetvendégség fogadta az összes résztvevőt.

Fekete Károly vasárnap kora délelőtt Borzsován prédikált, majd Mezőváriban hirdetett Igét.

Az istentiszteleten a kántori szolgálatot végző Kovács család zenekara köszöntötte Fekete Károlyt abból az alkalomból, hogy éppen tíz éve szentelték püspökké. A napi Igéről szóló igehirdetés a magvető példázatából a százannyi csodáját emelte ki. A példázat első és utolsó szava is a bizonyosságé: „Kiment a magvető vetni” – hangzik az első mondat, „és termést hoznak állhatatossággal” – állítja a befejezés.

– Kárpátalja otthon maradó népe és a szolgálatát hűséggel végző lelkészi kar az állhatatosság példája az anyaországi reformátusok számára. Állhatatos az, akit nem ingatnak meg belső döntésében a külső körülmények. A hithez való következetes ragaszkodás segít megmaradni a nehézségek között is. Nagy ajándék ma, ha valaki tud állhatatos maradni: házasságban, családban, munkában, barátságban, egyházban, szolgálatban. Mintánk ebben Jézus, aki életre váltotta a példázatot, mert végigcsinálta és tétellé formálta: „Bizony mondom nektek: ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (Jn 12,24) – hívta fel a figyelmet a tiszántúli püspök.

– Hiszem, hogy a Kárpátalján vendégszolgálaton járt tiszántúli lelkipásztorok felemelő és megrázó tapasztalatai türelmet és állhatatosságot növelő emlékekként épülnek be itthoni szolgálatukba. Isten ajándéka volt mindannyiunk számára ez a segítő hétvége egy háborúban álló ország területén – hangsúlyozta Fekete Károly püspök.