„Fogunk hát építeni új, erős várakat a régi Istennek”

– Ma van a nemzeti összetartozás napja. Atyánk, te tudod, hogy milyen borzalmas volt az összeomlás. Elképzelni sem lehetett, hogy egy ezeréves ország egyszerre Csáki szalmája lehessen, melyből mindenki annyit haraphat, amennyi jólesik neki. Hogy Kolozsvár, Kassa, Munkács, Szabadka nem a miénk, és semmi közünk többé nincsen hozzá – mondta a nemzeti összetartozás napján Geszten tartott ünnepségen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.

Megköszönte Istennek, hogy minden józan ok ellenére szerette a magyarokat, és megadta az erőt az ébredéshez és ahhoz, hogy az előttünk járó nemzedékek „Európában páratlan módon gyakorolják az összetartozást”. Az elszakított területeken látszott meg igazán a Lélek ereje a püspök szerint: bár elveszett minden, az egyház megmaradt. – A papok ekkor váltak igazán lelkipásztorokká, és egyszerre mind feléledtek. A lenézett paraszt testvérré vált, a kurátor, a presbiter pedig munkatársa lett a lelkésznek, és alig tíz év telt el az összeomlás után, közadakozásból majdnem minden faluban felépült a felekezeti iskola – mondta Kató Béla, majd hozzátette, hogy ehhez az is kellett, hogy Isten időről időre felelős vezetőket és gondolkodókat adjon. – És mindenki, a vezetőink is megértették az evangélium szavát, amit a Máté evangéliumában így olvasunk: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.” Kós Károly szavával kiáltjuk mi is ma itt együtt előtted, Atyánk: építenünk kell! Fogunk hát építeni új, erős várakat a régi Istennek, az egynek, az igazságosnak, az erős Istennek, aki ideküldött titkos Ázsiából egykoron minket, és akit mi idehoztunk magunkkal, aki oltalmazott mind ez ideig, és akit mi is megvédelmeztünk magunknak – jelentette ki Kató Béla erdélyi püspök. Az eseményen, amely egyben a geszti Tisza-kastély átadóünnepsége is volt, Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a 90. zsoltárt olvasta fel.