Dobán Dorina huszonöt évvel ezelőtt kislányként az intenzíven fekvő húgát látva ígéretet tett, hogy segíteni fog a csecsemőkön. Ma már lelkipásztorként tesz meg mindent azért, hogy a munkácsi Szent Márton Kórház koraszülött-intenzívosztályán fekvő legkisebbeknek mindenük meglegyen, amire szükségük van. A szolgálatba gyülekezeti önkéntesek, magyarországi adományozók és más szervezetek is bekapcsolódtak. A koraszülöttek világnapja alkalmából beszélgettünk a kárpátaljai lelkipásztorral.
Mi történt a húgával?
Nyolcéves voltam, amikor a húgom nem koraszülöttként született, de a születésekor fellépő komplikációk miatt intenzív ellátásra szorult. Az inkubátorok, a gépek hangja, azok az apró talpak, törékeny testek – őket láttuk naponta. Élénken élnek ma is az emlékemben, hogy végigmentem a teraszon, és néztem a kicsiket. Volt köztük egy különösen nagy fejű kisbaba. Később elmondták, hogy vízfejűséggel született, és nem sokáig marad életben. Otthon volt egy egészséges ikertestvére, de az édesanyja őt nem vihette haza, mert a baba a gépek nélkül nem maradt volna életben. Az élmény megviselt, de megfogadtam: ha felnövök, segíteni fogok ezeken a védtelen apróságokon. Bár nem orvos lett belőlem, de lelkészként is igyekszem teljesíteni gyermekkori ígéretemet. Máté evangéliumának szavai gyakran eszembe jutnak: „Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,40)
Mikor kezdte a kórházi önkénteskedést?
Az első gyermekemet a munkácsi Szent Márton Kórházban szültem három éve. Néhány héttel később egyszer csak ott sétáltam a koraszülött-intenzívosztályon. A gépek sípolása, az inkubátorok világa ismerős volt. Másnap pedig már a koriphorgolás (a koripok apró, horgolt polipfigurák, amelyeket a koraszülött babák mellé helyeznek az inkubátorokba – a szerk.) világában voltam: szerveztem, gyűjtöttem az információkat, az alapanyagokat, és toboroztam az önkénteseket.
A csápokat a babák úgy fogják meg, mint az anyaméhben a köldökzsinórt, ami biztonságérzetet ad nekik
Fontos volt, hogy az ön által vezetett gyülekezetek is bekapcsolódjanak?
Sok embert ismerek, így szerettem volna minél több embert bevonni, mégis meglepett, hogy mennyien csatlakoztak. Elsőként a kárpátaljai református gyülekezetek asszonyai kapcsolódtak be a munkába: önkéntesként az inkubátorokra függönyöket és különböző textíliákat készítettek. Később fototerápiás szemvédőket és kanülöket is beszereztünk helyi gyűjtésekből és jótékonysági akciókból. Sokan pedig a koripok horgolását vállalták. Ezek elkészítése azonban jóval több egy egyszerű kézimunkánál. A koraszülött babák különleges gondozási igényei miatt szigorú előírásokat kell betartani az alapanyagok kiválasztásakor és megmunkálásakor is. Az önkéntesek horgolják a koripokat, ezért különösen fontos, hogy a felhasznált fonalak tiszták, illat-, vegyszer- és szennyeződésmentesek legyenek. A polipok kizárólag erre a célra alkalmas, százszázalékos mercerizált pamutfonalból készülhetnek. A felhasznált töltőanyag, a horgolási minta, a méret, a forma és a keménység egyaránt meghatározott. Ennek a folyamatnak a hátterét, szabályait anyaországi szakemberektől, érintettektől tanultuk. Az elkészült darabokat a kórház a saját előírásai szerint fertőtleníti és sterilizálja.
Önök mit kapnak ettől a segítéstől?
A kezdeményezés nemcsak a babáknak, hanem az önkénteseknek is sokat jelent. Az egyik gyülekezeti tagunk egy betegség miatt hosszabb időre mozgásában korlátozottá vált. Emiatt tehetetlennek érezte magát, és nagyon elkeseredett. Amikor hallott a koripkészítés lehetőségéről, örömmel csatlakozott hozzánk. Az, hogy ő is készíthet valamit a legkisebbeknek, új célt adott neki, és segített túllendülni neki a nehéz időszakon. A kezdeményezés támogatói között olyanok is vannak, akik maguk is koraszülött babát neveltek, vagy személyesen érintettek a koraszülés történetében. Sokaknak ezért különösen fontos ez az ügy. A közösség munkája olyan eredményes lett, hogy a kárpátaljai önkéntesek már Magyarországra is tudtak koripokat küldeni. Különösen szép visszajelzése ez annak a kezdeményezésnek, amelynek az alapjait éppen az anyaországiaktól tanultuk meg.
Milyen hatással van a háború a kórház működésére?
A kórháznak egyre több nehézséget okoz, hogy a belső ukrajnai rakétatámadások miatt egyik napról a másikra válhatnak elérhetetlenné életfontosságú készítmények és egészségügyi eszközök. A közelmúltban például a koraszülött babák ellátásához nélkülözhetetlen steril víz fogyott el, amelyet helyben nem tudtak beszerezni, mivel a gyártó gyógyszercéget támadás érte. Ekkor Magyarországról érkezett segítség: egy budapesti orvosnő gyűjtést szervezett a szükséges készítmény beszerzésére, amelyhez rövid időn belül sokan csatlakoztak. A Magyar Református Szeretetszolgálat – amely a háború kitörése óta különösen nagy segítséget nyújt Kárpátalján – adatai szerint a gyűjtés eredményeként 71 adományozó összefogásával összesen 699 darab, egyenként félliteres steril vizet sikerült beszerezni. Ez több mint 349 liter segítséget jelentett a kórháznak. A készítmény az infúziós kezelésekhez és a lélegeztetőgépek működéséhez is nélkülözhetetlen.
A Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársainak közreműködésével a steril víz és a kézfertőtlenítők is eljutottak a koraszülött-intenzívosztályra
Mit tehetünk mi innen az anyaországból a kárpátaljai koraszülöttekért?
Rendszeresen posztolok a Facebookon arról, hogy milyen újabb igények merülnek fel, és az emberek miként tudnak segíteni. Egyedül nem lennék képes megoldani a problémákat. Csodálatos látni, hogy – legyen szó anyagi szükségletről vagy koriphorgolásról – mindig halló fülekre és nyitott szívekre találok.
