Minden évben szép hitvallás, mikor a tömeg közösséggé alakulva, zsoltárokat és dicséreteket énekelve sétál át a Bakáts téri zenei színpadtól a Kálvin térre. A járókelők, az éttermekben vacsorázók sokszor nem értik, mi történik, mégis erő van abban, amikor ennyi ember tudja dicsérni teremtő és megváltó Urát. A tömeg nem oszlik szét a menet végén, az emberek közösen betérnek a templomba, hogy ott folytassák a dicséretet. Az alkalmon Bogárdi Szabó István zsinati elnök hirdetett igét, a zenei szolgálatban Bódiss Tamás Kálvin téri kántor, a Kaláka és a Jerikó református fúvósegyüttes vett részt.
„Késő esti zenés áhítaton vagyunk együtt. Fel kell magunkat ébreszteni" – kezdte igehirdetését a dunamelléki püspök a Péter második levelének első fejezetéből vett szakasz alapján. „Emlékeztetéssel ébresztgetlek titeket" – írja az apostol hallgatóinak. A szó magyarra lefordíthatatlan, az emlékezés alá teszlek, emléket teszek rátok összetételek talán jobban kifejezik az eredeti görög ige jelentését – mondta Bogárdi Szabó István. „Ez a keresztyénség, ezt pedig gyakorolni kell. Megtanulhatjuk a dogmatikát, tudhatunk nagy dolgokat, de gyakorolni kell az odaállást a testvérünk mellé, a könyörületességet, annak meglátását, hogy Isten őt is ugyanannyira szereti, mint engem és rajta is ugyanúgy megkönyörült."
Az emlékezésnek szerinte két iránya van: egyrészt az, amikor visszatekintünk saját történetünkre, hogy miként nyertük el elhívásunkat. A visszatekintés mellett fontos azonban az előre irányuló emlékezés is, amikor az eljövendő dicsőség ígéretére és eljövetelére emlékezünk. Ez pedig olyan, mint a művészet: menet közben formálódik a műalkotás, azonban a készülés folyamatában is már a kész műre tekint rá az alkotó. „A Szentlélek által újjászületett ember képessége, hogy ha hallotta azt a dallamot, meg tudja élni, el tudja játszani, emlékezni tud rá. Kívánom, hogy bennünk is idéződjenek fel ezek a hangok és a segítségükkel éljük meg az életünket" – zárta az igehirdetést Bogárdi Szabó István.
Az igehirdetést követően a Kaláka együttes zenei blokkja következett, amelyben öt jeles magyar költő megzenésített versét hozták a hallgatók elé. Ady Endre, József Attila, Szabó Lőrinc, Kányádi Sándor és Tamkó Sirató Károly mind egyedi és egymástól jól elkülöníthető költői hangon szólalnak meg, a zene, a közösség, a világ más-más szeletének egy-egy sajátos szemszögből való befogadása azonban a különböző dallamok, különböző versek egymásba illeszkedését eredményezte. Az utolsó dalba bekapcsolódott a hallgatóság is, együtt dúdolták a 133. zsoltár feldolgozásának refrénjét, és megtapasztalhatták, valóban „mily gyönyörűség, (...) amikor az atyafiak együtt muzsikálnak. Itt van az áldás, hiszed-é, csak ide küld a mi Urunk pengő citerákat."
A fesztivál a hétvégén folytatódik, a rendezvény keretében jótékonysági adománygyűjtést rendeznek a kárpátaljai rászorulók számára.
Feke Eszter, fotó: Dimény András