Hűség a reményben

Soós Zsolt, a Tiszaújfalui Református Egyházközség lelkipásztora rendszeresen szolgál környező településeken is. Beszélgetésünk idején Szalókán helyettesített. Feleségével koordinátori feladatot is ellátnak a szépkorúak és a Dorkász Szolgálat között. A lelkészt először arról kérdeztem, hogyan élik meg a családjuk hiányát az egyedül maradt idősek Kárpátalján.

– Akik nem hisznek Istenben, a hozzátartozók nélkül nem tudják, hogyan éljenek tovább. A hívő emberek is megszenvedik szeretteik távollétét, de ők Istenen és a gyülekezeten keresztül élik meg mindazt, amit a családjuktól kaptak. Örömteli, hogy egyre többen keresik Istent és csatlakoznak a gyülekezeteinkhez – fejtette ki. Kitért arra is, hogy a mindennapjaikban sokat segítenek a különböző támogatások, adományok, amiket Magyarországról, az egyháztól, a segélyszervezetektől kapnak. A kárpátaljai gyülekezetek törődése is példaértékű, odafigyelnek a szépkorú testvérekre. A beregszászi református idősek otthonában is igyekeznek mindent megtenni azokért, akik egyedül maradtak otthon, és nem tudnak magukról gondoskodni. Az egyházi intézményekben, például Nagydobronyban is próbálnak lehetőséget biztosítani arra, hogy elhelyezzék a rászoruló időseket. Ez viszont egyre nehezebb, mert hosszúak a várólisták. Soós Zsolt gyakorinak nevezte, hogy sokan ragaszkodnak a lakóhelyükhöz, hiába van kötelező kitelepítés egy-egy háborús zónából, nem hagyják el az otthonukat.

A lelkipásztor elmondta, hogy arról kérdezték a kilencven év körüli testvéreket, hogy a második világháborúban hogyan élték túl a megpróbáltatásokat. Elmondásaik alapján az nem hasonlítható a mostani helyzethez, mert bár az élelmezés, a ruházkodás és a mindennapok szempontjából rosszabb volt, de lelkileg stabilabbnak érezték magukat. A közösség tartotta meg őket, volt kihez fordulniuk, így tudtak túlélni és erősödni. Hozzáfűzte: a mostani háború kitörése előtt is gyakori volt, hogy az egyedül maradt idősek bezárkóztak az otthonukba, elmagányosodtak. Nem akartak közösséget kezdeményezni másokkal. – Azt látom, hogy a szépkorúaknak is újra meg kell tanulniuk közösségben lenni. Azt is, hogy mit jelent másfél percnél többet beszélgetni. Amikor nem csak azt osztom meg a másikkal, hogy jól vagyok és megyek tovább, hanem őszinte, szívből jövő gondolatokat megosztani másokkal. Sok idősnél viszont az tapasztalható, hogy elfelejtették ezt, vagy nem akarják ezeket megosztani másokkal – fejtette ki a lelkipásztor.

Soós Zsolt felidézte egy idős hölgy példáját, aki teljesen elvonult életet élt a háború előtt is, nem ápolt kapcsolatot senkivel. Az utóbbi időben viszont teljesen megváltozott. Nem bírta már egyedül a terheit, és kifakadt magából. Miután kiöntötte a szívét, felfedezte az emberi kapcsolatok gazdagító hatását. Ki tudott lépni a passzivitásából, és teljesen megújult. Bekapcsolódott abba a kezdeményezésbe, amelyben a munkácsi gyerekkórház újszülött osztályának kis polipokat készítenek a testvérek. Motiválást, biztatást nyújt számukra ez a lehetőség, örömmel horgolnak az újszülötteknek. A lelkipásztor szerint a hölgy példája is mutatja, hogy bármilyen korban megtapasztalhatjuk Isten kegyelmét és a reménységet, amikor hasznosnak érezzük magunkat, nem csak az ürességet és a kilátástalanságot éljük meg a mindennapjainkban.

A lelkész mindkét nagyanyja Kárpátalján él. Megtanulták annak a módját, hogy a nehézségek közepette milyen módon juthatnak segítséghez, például egészségügyi ellátáshoz. – Támogatjuk egymást, és a segélyszervezetekhez is lehet fordulni. A szociális munkások látogatják az itt maradt időseket, elmennek velük a rendelőbe, jogi dolgokat intéznek, kialakult a védőháló. A Dorkaszon keresztül mi is szervezünk jogi, egészségügyi tanácsadást. Legutóbb, az idősek világnapján táplálkozási tanácsadót hívtunk, és már szervezzük a következő vendégeket, akik Magyarországról érkeznek és hasznos orvosi tanácsokkal tudják ellátni a testvéreket.

Egyre több ingyen konyha is működik Kárpátalján. – Megoldjuk az étel kiszállítását is, hiszen sokan nem tudnak eljönni a melegételért. Ennek része az is, hogy a segítők időt töltenek az idősekkel, nemcsak pár percig vannak náluk, amíg átadják az ételt, hanem ott maradnak beszélgetni, közösen imádkozni. Így heti rendszerességgel lelki táplálékot is kapnak egymástól. Áldásként éljük meg ezt az összefogást és az egymáshoz odafordulást, amelyek mind az Úr kegyeméből valósulhatnak meg – emelte ki a lelkipásztor. Más közösségi programokat is szerveznek Tiszaújfalu környékén az időseknek: csendesnapokat, színházi estet, kézműves foglalkozást és adventi vásárt, amelynek a bevételét az idősellátásra fordítják.

Soós Zsolt kitért arra is, hogy Kárpátalján egy kivételével minden református lelkipásztor a helyén maradt. Sőt nemrég egy fiatal lelkész jött Nagydobronyba, és az anyaországból is érkeznek helyettesítő lelkészek, hogy tehermentesítsék lelkésztársaikat. Bár sokan kivándoroltak, főleg a fiatalok és középkorúak, de a templomok nem ürültek ki. – Motivál az idősek hozzáállása, hogy sok gyülekezetben újra elvállalták a presbiteri szolgálatot, ők viszik a vállukon a templomi, gyülekezeti tennivalókat, és rendszeresen jönnek az alkalmainkra, istentiszteletre. Támaszai vagyunk egymásnak. Ez a példaértékű hozzáállás örökre meghatározó marad az életemben – emelte ki a lelkipásztor.