Jelnyelven az Úri imádság a Délvidéken

A táboroztatásban a szeretetszolgálat csapata is részt vett. A Szerbiai Református Keresztyén Egyház hívására érkezett a Magyar Református Szeretetszolgálat az ötvenfős táborba. Az önkéntesek az ötnapos program két és fél napjának a szakmai levezetését vállalták magukra. A siketmisszió érzékenyítő programján vehettek részt a gyermekek, majd az adománykoordinátorokkal palacsintasütés, Mentő Macik és játékos kihívások várták a őket.

Az udvar közepén egy az emeletről lelógó lepedőből készült molinó hirdeti: Katekizáció. Furcsa elnevezés, meg kell hagyni! A második világháború után az egyházi tulajdonban megmaradt, egykori árvaházban a kommunista tilalom ellenére is elkezdődött a gyermekek református hitre nevelése. A szájhagyomány szerint az állambiztonság emberei ezért számonkérték az akkori püspököt, Ágoston Sándort, mondván: „De hát megtiltottuk a hittantábort!” Erre a püspök csak annyit válaszolt: „Ez nem hittantábor, hanem katekizáció.” „Akkor maradhat!” – érkezett a válasz az állambiztonságiaktól.

– Honnan kapjuk az áldást? Fentről, az Istentől! Ez a szó jelében is megmutatkozik. Fentről húzzuk lefelé, kissé átellenesen – mutatja és tanítja Kompán Júlianna jelnyelvi tolmács az Áldás, békesség! köszönés akadálymentesített használatát a csoportfoglalkozáson. A siketmisszió korábbi előadásából megismerhettük, milyen segédeszközöket használnak a halláskárosultak, és áhítatában arra is felhívta a figyelmünket, hogy a Márk evangéliumában olvasható történetben Jézus valószínűleg azért vonta el a tömegből a dadogó és siket embert, hogy miután meggyógyította, az ne ijedjen meg a hirtelen érzékelt hangzavartól.

A szomszéd faluból biciklivel érkező Áron a hallássérült emberek életviteléről szóló tévhitek tesztjéből tanultakat eleveníti fel: autót is vezethetnek, egyes országokban repülőt is, és rezgőórát használnak, amit a párnájuk alá tesznek. Hogy szeretni könnyű vagy nehéz, arról azt vallja: emberfüggő. – A szeretet célja, ahogy a Mi Atyánkban is van, hogy „megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”, vagyis akkor is elfogadjuk és szeressük a másikat, ha bűnt követett el ellenünk – jelenti ki a kiskamasz.

Járay Loránd, a siketmisszió vezető lelkipásztora a délutáni játékokra készül, amikor egy gondolat erejére megállítjuk. – A hallássérült emberek az elvont fogalmakat nehezebben értelmezik, így egy leegyszerűsített képi világban kell közöttük gondolkodni, szolgálni és Igét hirdetni – magyarázza.

Nyolcan fognak egy ejtőernyőt, úgy kellene felemelniük, hogy ne egyszerre essen ki belőle az összes labda, ami eddig nem sikerült. A közöttük álló Bence a tábor üzenetét úgy fogalmazza meg: Szeressük egymást! Megkérdezzük, hogy ha a különbséget kellene tenni Isten és az ember szeretete között, akkor azt hogyan tenné. – Az ember szeretetének van határa és változik, az Isten szeretete viszont állandó. Feltétel nélkül szeret, mi, emberek azonban valamilyen feltétellel – hangsúlyozza. Bencével arról is beszélgetünk, hogy ő milyen elvásárokkal küzd, amikor próbál másokat megkedvelni. – Legyenek megértőek, ne legyenek túl komolyak, mivel szeretek viccelődni – mondja.

– Hatványozottan kisebbségben vagyunk. Szerbiában a magyarság kilencven százaléka katolikus, a táborunkban is van néhány gyermek, akik más felekezethez tartoznak, vagy vegyes nemzetiségi családból származnak – kezdi gondolatait Halász Dániel, az egyházkerület diakóniai előadója, a tábor vezetője. A lelkipásztor megosztja, hogy a szerbiai református gyülekezetek nagyobb része szórványban él. Sokszor érzik, hogy a „munka sok, a munkás kevés”, ezért is hálás a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársainak a segítségéért, akik nemcsak programot és adományokat hoztak, de segítenek is a tábor lebonyolításában.

Nagy éljenzés, hurrázás tör fel, amikor a lengőteke az utolsó bábut is felborítja a kis tinédzser, Márta lendítésére. – Akkor érzem a szeretetet, amikor sokat vannak velem, sokat beszélgetünk, és sok mindent együtt csinálunk – mondja.

– Egyikünk választott egy szót, amit hang nélkül artikulált el, mirajtunk pedig fejhallgató volt, hogy semmiképpen se halljuk, hanem a szájáról olvassuk le azt – meséli Emma, akivel a sajnálatra és a cselekvő szeretet fogalmára terelődik a szó. – Ha sajnáljuk a siketeket, még nem teszünk értük semmit, de mi most megtanultunk pár szót jelnyelven elmutogatni, az Úri imádságot is, sőt azt is megjegyeztem például, hogy a hallókészülék a környezetet is felhangosíthatja, ezért ne zajongjunk a viselője körül – magyarázza a tizenhat éves lány. Arról is kérdezzük, mennyire tudja ilyen fiatalon elhinni, felfogni, hogy Isten mindenkit szeret. – Nehezen, de meg kell próbálni, csak a részletekben nem szabad elmélyülni – hangsúlyozza.

– Segíteni jöttünk, ahogy a tábor tematikájának középpontjában is a cselekvő szeretet áll – fogalmazza meg Mándi Ferenc adománykoordinátor. – Tavaly hárman egy napot tudtunk vállalni, idén már nyolcan érkeztünk két és fél napra. Az önkéntesek a szociális és adománykoordinációs szolgálattól, valamint a siketmissziótól érkeztek. A szakmai támogatáson kívül a tábor kezdete előtt az alapítvány kétmillió forint értékben juttatott ki adományszállítmányt az egyház rászorulóinak és a táboroztatás előkészítésére. Hoztunk a gyerekeknek hálózsákot, kulacsot, az étkeztetéshez tartós élelmiszert, uzsonnáravalót. Az önkénteseinkkel palacsintát sütünk és vattacukrot készítünk – tájékoztat.

A program összeállítását Mándi Kitti lelkipásztor vállalta. – Szerettem volna, hogy a jelenlétünk a tematikában is megmutatkozzon, ezért választottam János első leveléből az ötnapos tábor alapigéjét: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” Az áhítatokban és előadásokban ennek a gondolatnak a különféle aspektusait boncolgatjuk, hogy meglássuk: a szeretet nem feltétlenül egy jóleső érzés csupán, hanem sokféle módon mutatkozhat meg az életünkben. Amikor kiskamasz-kamaszkorban olyan kérdések foglalkoztatják őket, hogy „Szeret engem valaki?”, „Hogyan szeressem azokat, akik utálnak engem?” és „Miért utálok én mindenkit kerek e világon?”, akkor fontos beszélgetni ezekről a témákról – ezért is kell megfogalmazniuk az esti játékban, mit jelent számukra a szeretet. Holnap pedig meglátjuk, milyen választ találtak magukban rá.