Idén nyáron a kalotaszegi Kispetriben ünnepi istentiszteleten adtak hálát azért, mert a maroknyi közösség felújította az iskola tetőszerkezetét. Lehet, hogy más települések jelentős építkezéseit és templomfelújításait tekintve ez szerény eredmény, ám aki megismeri a falu református közösségének helyzetét, rögtön más színben látja, ami megvalósult.
Az iskola és a templom valamikor szoros egységet alkotott. A kommunisták államosították az előbbi épületét, visszaszolgáltatás révén került ismét egyházi tulajdonba. Ám a lakosságapadás miatt az iskola bezárt, állaga romlani kezdett. – 2018-ban fogant meg az ötlet, hogy kár így hagyni, hiszen a közösség emlékeit tartja egyben – vázolja a helyzetet Both János, a falu szülöttje. – Ha lebontanánk, mint ahogy némelyek akarták, a mi nemzedékünk szégyene lenne. Vettem a bátorságot, hogy legyőzzem az ellenségeskedést, a közönyt, hitetlenséget, és próbáltam elindítani a közösséget az iskola megmentésének útján – fogalmaz a helybeli János bácsi, akinek hite és reménysége sok politikust, közösségszervezőt vagy akár lelkipásztort is elgondolkodtathat.
Hosszas előkészület után sikerült a régi iskolaépület tetőszerkezetét megjavítani. Idénre sikerült annyi támogatót szerezni, hogy ezt meg tudták valósítani – avat be a részletekbe Topai Attila, aki nem Kispetriben lelkipásztor, hanem a szomszéd egyházkerületből, Vámosalmásból jár át istentiszteletet tartani.
A lelkipásztor által elmondottakat alátámasztja Barabás Réka is. A Kolozsváron kémiát tanító egyetemi tanár 2012-ben vásárolt házat a kalotaszegi településen, azóta családjával együtt szinte minden hétvégéjét Kispetriben tölti. És nem egyedüli családként.
– Azt éreztük, hogy bár az adatok szerint sok falu elnéptelenedik, e településnek jövője van. Egykor mintegy ezren éltek itt, ma már csak hatvanan. Két lehetőség maradt: vagy megvárjuk, hogy kipusztuljunk, vagy hiszünk Istenben, látjuk a láthatatlant, s jövőt álmodunk a falunak – vallja Barabás Réka, aki szerint a közösség minden tagja együtt álmodott, tervezett. Kezdődött csűrszínházak, csűrmozi szervezésével, folytatódott kürtőskalácssütéssel. Színészeket hívtak meg, majd a falut vitték be a kolozsvári színházba.
Kispetri Kalotaszeg alszegi részén, Sztána szomszédságában fekszik. A kicsiny falu közepén, egy magaslaton messziről uralja a tájat a középkorban épült református templom, amelyről az első írásos adat 1486-ból tudósít minket.
– A közösség nemcsak együtt álmodott, hanem megtanult együtt dolgozni is, a falusi a városival, a régi lelkész az újjal. Így határoztuk el azt, hogy szeretnénk megvalósítani valamit, ami egykor kivitelezhetetlennek tűnt – magyarázza a tanárnő.
A tetőszerkezet felkerült az iskolára, így az ingatlan állaga nem romlik tovább. A helybeliek közösségi térnek tervezik. Könyvtári részt gondoltak el, hogy az idősebbek tévénézés helyett folyóiratokat lapozzanak, együtt legyenek, beszélgessenek egy-egy sütemény mellett. Eddig mindent önerőből értek el, sem pályázatot nem nyertek, sem állami támogatást nem kaptak. – Tudatában vagyunk annak, hogy amíg ezt a házat együtt építgetjük, addig a közösség is erősödik – mondja ki a lényeget. Falunapokat is azért szerveznek kulturális műsorral és sportvetélkedőkkel, hogy adományokat szerezzenek az ingatlan további felújítására. Németországi zenészek, akik Kolozsváron lépnek fel, a kispetri templomba is elutaznak egy koncert erejéig.
Az egykori iskolát, amelyet a falubeliek közösségi térnek szánnak, már a javítás megkezdése előtt elnevezték Szent-Györgyi Imre Gyülekezeti Háznak. A falu szülöttje ugyanis az a Szent-Györgyi Imre (az erdélyi udvari kancellária tanácsosa), akinek a dédunokája 1937-ben kémiai Nobel-díjat kapott. A híres feltaláló üknagyszüleinek, Szent-Györgyi Jánosnak és Jakab Annának a sírja még látható a temetőben.
– Kalotaszentkirályon, Zsobokon, Sztánán, máshol is felújították az épületeket, szép faluközpontok alakultak ki. Ha mi nem figyelünk, a régi épületek eltűnnek. Többen vesznek itt házat, szükség van erre is – lelkesedik tört magyarsággal a néhány éve a faluban letelepedő belga férfi. Martens Jonas húsz éve él Erdélyben, magyarul pedig a gyimesi csángóktól tanult meg. Kispetriben kecskéket tart, sajtot készít, de mivel látja, hogy jó a termőföld, gabonát is termeszt.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!
Összefogás a tiszacsegei templom tetőfelújításáért
A református templom tetőjének felújítására hirdetett adománygyűjtést a Tiszacsegei Református Egyházközség, hogy kiegészítsék az erre a célra rendelkezésre álló támogatási összeget. Tiszacsegén évszázados hagyománya van a református közösség összefogásának.