Gulyás Gergely országgyűlési képviselő
Megtisztelt a felkérés, hogy az igeszakaszokat én olvashattam föl a hangversenyen. Tudtam, hogy magas színvonalú rendezvényre jövök, de a hallottak felülmúlták a várakozásaimat. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy jöjjön el egyszer és személyesen is élje át ezt az élményt. Néhány kedves énekemet hiányoltam a repertoárból, de a református zsoltárok és dicséretek választéka olyan gazdag, hogy nem is várható el, hogy egy estébe minden beleférjen.
Imre Sándor tiszántúli főgondnok
Az elmúlt évek során egyre inkább megerősödött bennem, hogy a református énekkultúrának – részben az itt folyó éneklés szakmai igényessége, részben az esemény lelki háttere miatt – erre a hangversenyre nagy szüksége van. Bár számos gyülekezetben szép kórusmunka folyik, úgy érzem, ezen a területen mindig lehetne mit javítani egyházunkban. Az évente megrendezett koncert a helyi közösségekben folyó munka összegzése, és így lehetőség a Kárpát-medencei egység további erősítésére is. Az énekben imádkozás különös élmény, ezt tudatosítani kell fiatalban és idősben egyaránt. Sok-sok református testvérem véleményét fogalmazom meg akkor, amikor azt mondom, hogy évről évre örömmel veszek részt ezen az eseményen, aminek érzésem szerint nem csak a résztvevők, de a gyülekezetek életében is megjelennek a pozitív hatásai.
Kató Béla erdélyi püspök
Habár koncertteremben jártunk, mégis templomi közösségben volt részünk, ahol a nagyszámú résztvevőnek köszönhetően megsokszorozódott a krisztusi ígéret, mely szerint ahol ketten vagy hárman együtt vannak az ő nevében, ott van közöttük. Ebben a világban olyan ritka alkalom, amikor a nagyszülők, szülők és gyerekek együtt lehetnek, ez csak a gyülekezetben valósulhat meg. Fontos az is, hogy a Kárpát-medence legkülönfélébb szegleteiből gyűlhettünk össze, aminek bár természetesnek kellene lennie, mégsem az, hiszen oly sok éven át nem volt lehetőség erre. A sok nyomorúsággal teli világban ki kell szakadni a földi valóságból. A koncert felemelve a lelkünket ebben is segített. Erőt kaptunk, hogy visszaereszkedve a földre újrarendezzük sorainkat, és olyan dolgokra legyünk képesek, amiről korábban úgy hittük, hogy nincs erőnk hozzá. Ilyen alkalmakra minél gyakrabban szükség lenne, hisz a közösségi élményt össze se lehet hasonlítani az egyéni élményekkel.
Összeállította: Kiss Sándor, képek: Sereg Krisztián