Láthatóvá tenni a közös imádságot

Az összetartozás nem csak az imaéjjel közös estéjén válik tapasztalattá. A Csillagpont fesztivál, az egyházmegyei táborok és más találkozók során a fiatalok személyesen is megismerik a Kárpát-medence más gyülekezeteiből érkező társaikat, és azt is megtapasztalják, hogy hasonló hitbeli kérdésekkel, szorongásokkal vagy bizonytalanságokkal küzdenek. Az imaéjjel ezekre a már meglévő kapcsolatokra is építhet.

A kezdeményezés a Kárpát-medencei református egyháztestek 2009-es újrakapcsolódását követő időszakban, 2011-ben indult útjára. Mikló István Boldizsár már az elején bekapcsolódott az ifjúsági szolgálatba, az imaéjjelt pedig később magával vitte szolgálati helyeire is. Nagyszalontán idén tizedik alkalommal rendezik meg az imaéjjelt. – Amikor 2009-ben újra összekapcsolódtak a Kárpát-medencei egyháztestek, az ifjúsági munkások az elsők között vették komolyan ezt az összetartozást. Elkezdtünk találkozni, együtt gondolkodni – idézi fel. Az első imaéjjel ötlete Kárpátaljáról érkezett. A közös alkalmakból barátságok is születtek. – Nagyon sok hitbeli testvérre, barátra tettem szert Kárpátalján – teszi hozzá Mikló István Boldizsár.

A lelkipásztor 2016-ban érkezett Nagyszalontára; a gyülekezetben az imaéjjel azóta is visszatérő alkalom, bár mindig valamelyest más formában tartják meg. Az első években az éjszakai együttlét önmagában is vonzotta a fiatalokat. Csakhogy hamar kiderült: az ébren maradásnál sokkal többet jelent, ha az együtt töltött időt tartalom töltik meg. – A kezdetekkor tényleg reggel öt-hat óráig együtt voltunk. Furcsa volt a gyülekezetnek, hogy mi a csudát csinálunk péntek este egy iskolaépületben, hajnalig. A fiatalok közül sokan úgy jöttek, hogy akkor ez egy kihívás, egy buli vagy pizsamaparti. De amikor beszélgetéssel, elcsendesedéssel, játékkal töltöttük meg, egészen más ízt kapott az alkalom – hangsúlyozza a lekipásztor.

A fiatalok évről évre egyre inkább azt érezték, hogy az imaéjjelben van valami többlet, amiért érdemes visszatérni. A nagyszalontai gyülekezetnek az alkalom nem pusztán egy hosszúra nyújtott ifjúsági program, hanem lehetőség arra, hogy a fiatalok különböző módokon kapcsolódjanak Istenhez és egymáshoz.

Az imaéjjel különlegessége Mikló István Boldizsár szerint abban is rejlik, hogy teret ad a különböző lelki alkatoknak. Van, aki éneklés és dicsőítés közben tud elcsendesedni, más inkább egy imasétában, csendes egyéni feladatban vagy beszélgetésben találja meg a kapcsolódást. Az imaéjjelen ezek a formák nem zárják ki egymást: lehetőséget adnak arra, hogy mindenki a maga módján forduljon Istenhez.

– Van, aki a dicsőítésben találja meg azt az elcsendesedést, amellyel Istent megszólítja. Más egy imasétával, egy imasátorral vagy egy olyan egyéni úttal kapcsolódik, ahol írni, rajzolni vagy valamit tenni kell. Fontos, hogy mindenki a saját lelkiségével, érzéseivel tudjon kötődni Istenhez – hangsúlyozza Mikló István Boldizsár. A közös imádság a fiatalok egymás közötti kapcsolatát is erősíti. – Nem kell feltétlenül minden témát külön kibontani, megbeszélni, kiscsoportban átrágni. Néha elég meghallgatni a másikat vagy egyszerűen imádkozni érte – mondja a lelkipásztor. Az imaéjjelen pedig nemcsak a helyben összegyűltekkel, hanem a más településeken együtt imádkozó fiatalokkal is közösséget vállalnak.

A Kárpát-medencei jelleg akkor válik átélhetővé, ha az imaéjjelen résztvevők tudják, kik kapcsolódnak hozzájuk ugyanabban az időben. Nagyszalontán ezért időről időre megjelenítik a térképen a bekapcsolódó gyülekezeteket, és a fiatalokkal együtt gondolnak azokra, akik az adott este más településeken gyűlnek össze. – Fontos, hogy ne csak azt mondjuk: most együtt imádkozunk, hanem a fiatalok lássák, értsék, hogy ott vannak mások is, akik valóságosan ugyanígy tesznek – magyarázza. A lelkipásztor szerint egy térkép, néhány megnevezett gyülekezet vagy egy rövid online találkozás is segíthet abban, hogy a távoli közösségek ne pusztán elvont gondolatként jelenjenek meg.

Nagyszalontán más közösségeket is hívnak: az egyházmegyéből érkező fiatalok bekapcsolódhatnak az esti programba, és aki ott alszik, annak a lelkipásztorán keresztül kell jeleznie a részvételi szándékát. Idén a péntek esti alkalom nyitott, a hétvége további programjai pedig a gyülekezet saját rendjéhez igazodnak.

Mikló István Boldizsár a fiatalok megszólításáról beszélve arra figyelmeztet: a részvételi számok mellett a találkozások mélységére is érdemes figyelni. – Most úgy látjuk, hogy a kevesebb több. Lehet, hogy kevesebb fiatal van jelen, de sokkal mélyebb húrokat tudunk megpendíteni – hívja fel a figyelmet. Tapasztalata szerint a fiatalok egyre komolyabb kérdésekkel érkeznek. Visszatérő témáik között említi a szorongást, a depressziót és a jövőtől való félelmet, de személyes élethelyzetek, családi nehézségek és párkapcsolati kérdések is előkerülnek. A lelkipásztor azt tapasztalja, hogy a fiatalok egyre gyakrabban kérnek lelkigondozói beszélgetést, és szükségük van olyan közösségre, ahol megoszthatják a terheiket. – Sokkal több fiatal igényli a lelkigondozói beszélgetést, az imakérést, és valóban szüksége van arra, hogy ezekkel a belső lelki harcokkal meg tudjon küzdeni. Az imádságra vezetés, az elcsendesedés óriási segítség lehet – teszi hozzá a lelkipásztor.

Az imaéjjel ezek a fiataloknak nem feltétlenül ad azonnali, kész válaszokat, de teret nyithat a figyelemnek, a csendnek és az egymásért mondott imádságnak. A nagyszalontai programban ezért a dicsőítés, az imaközösség és az imaséta mellett játék, bizonyságtétel és tanítás is szerepel. A szombati műhelyek között lesz szó imagyakorlatokról, irodalomról és önkéntességről is: a fiatalok érdeklődésük szerint választhatnak. Egy játéktervező vendég nyolcvan társas- és kártyajátékkal készül, a programban pedig sport és táncház is szerepel. A helyi szervezők idén a szokásosnál korábban zárják a péntek esti együttlétet: este hétkor kezdenek, és éjfél körül fejezik be. Az imaéjjel egy egész hétvége része lesz, szombaton műhelyekkel, istentisztelettel és további közösségi programokkal folytatódik. A fiatalok mellett felnőtt konfirmandusok is bekapcsolódnak a gyülekezet alkalmaiba.

Az imaéjjel a generációk közötti különbségekről is taníthat. A lelkipásztor szerint a fiataloknak és az idősebbeknek más-más forma segíthet az elcsendesedésben: valakinek az orgonakíséretes zsoltár, másnak a gitáros dicsőítő ének. A különböző lelkiségi formák elfogadása nem azt jelenti, hogy választani kellene közöttük. – Ha Mari néni a 90. zsoltár orgonakíséretére tud kötődni Istenhez, ezt szeretettel és tisztelettel kell fogadni. A fiatalnak lehet, hogy egy gitáros ének segít ugyanebben. Ezeket a formákat nem szembeállítani kell egymással – véli a lelkész. A gyülekezeti kapcsolat akkor válik kölcsönössé, ha a fiatalok nem pusztán jelen vannak, hanem részt vállalnak a közösség életében. Nagyszalontán segítenek az istentiszteleti énekek kivetítésében, a szórólapok kiosztásában és az alkalmak felvételében.

Mikló István Boldizsár tapasztalata szerint a fiatalok látható szolgálata az idősebb gyülekezeti tagokat is közelebb hozza hozzájuk, és megkönnyíti, hogy támogassák az ifjúsági alkalmakat. – Az idősebbek hálásak azért, ha a fiatalok láthatóan jelen vannak, és nem biodíszletként, hanem aktívan. Amikor látják, hogy szolgálni akarnak, könnyebben adnak teret és anyagi hátteret is annak, hogy legyenek olyan alkalmak, ahol elmélyülhetnek az Istennel való kapcsolatukban – magyarázza.

Az imádság évében a lelkipásztornak egy gondolat különösen meghatározóvá vált: – Nem én keresem az Istent, ő keres engem. Szüntelenül. Ezt a Biblia egyik első isteni kérdéséhez kapcsolja: „Hol vagy?” A kérdés szerinte nem az ember fizikai helyére vonatkozik. A „Hol vagy?” kérdést Isten nem azért teszi fel, mert ne tudná, hol rejtőzik az ember. A lelkipásztor olvasatában ez a kérdés inkább teret nyit az őszinte önfeltárásra: az ember kimondhatja Isten előtt, hol tart, mi nyomasztja, mitől fél, és mit próbál elrejteni. Nem a fizikai helyzetéről kell számot adnia, hanem arról, hogy mi történik benne. Az imádságban nem kell előbb mindenre választ találnia vagy rendeznie a gondolatait; elég odafordulnia Istenhez.

– Az imádságban az a csoda, hogy Isten megnyitja a lehetőséget: elé állhatok, és bekapcsolódhatok ebbe a szeretetkapcsolatba. Az Úr szüntelenül keres engem – teszi hozzá Mikló István Boldizsár. A lelkipásztor azt szeretné, ha a fiatalok és a felnőttek nem csupán a kéréseik felsorolásaként tekintenének az imádságra, hanem olyan kapcsolódásként, amelyben Isten maga is megszólítja őket. Ilyenkor az ember nemcsak elmondja, amit kér, hanem figyelhet is arra, hogy Isten mit tár fel előtte önmagáról és a saját életéről. Ez az üzenet az imaéjjel után is érvényes. A közös alkalom nem ad minden kérdésre kész választ, és nem oldja meg egyetlen este alatt azt, amivel a fiatalok küzdenek. Mégis teret adhat a figyelemnek, a csendnek és az egymásért mondott imádságnak. A résztvevők azt vihetik magukkal, hogy Isten előtt nem kell elrejteniük, hol tartanak, és a közösségben sincsenek egyedül a kérdéseikkel. A kapcsolat, amely az imaéjjelen közösen válik láthatóvá, a hétköznapokban is folytatódhat.

A csatlakozás iránt érdeklődők további tudnivalókat találnak az eseményoldalon: