Makkai Sándor emlékkonferencia Kolozsváron

Makkai Sándor püspökre emlékeztek június 5-én egy konferencia keretében az V. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten. Az emlékezés apropóját az adta, hogy a neves püspök, író, költő 125 éve született.

H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója elmondta, Makkai életművet most kezdik el újból felfedezni, ezt a Makkai könyvek sikere is igazolja.

kép

A konferencián Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa is előadást tartott, Makkai Sándor egyházi tevékenységéről próbált meg egy átfogó képet adni. A levéltáros elmondta, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület 1882-ben lett a Magyar Református Egyház része, addig országos egyház volt az erdélyi fejedelemségen belül, ezután viszont élvezhette a nagyobb közösség segítségét is. Sipos Gábor szerint, bár sok vita övezte, 1895-ben Kolozsváron teológiai fakultást létesítettek, amely a nagyenyedi lelkészképzésnek a modernizált ága. A teológia átköltöztetését Szász Domokos püspök eszközölte ki, aki hosszú távra tervezett, az volt a célja, hogy egy egyetemi légkörben tanuljanak a teológusok, ezáltal nagyobb látókört kapjanak. Makkai Sándor már ebben a légkörben tanult, de tanárainak a szellemisége is meghatározta a tudományhoz való hozzáállását.

Makkai Sándor vajdakamarási elődje, Kovács József buzgó és tevékeny lelkész volt, templomot és parókiát újított, de betegsége miatt 1913-ban abba kellett hagyja a szolgálatot, ezzel együtt az iskolában való tanítást is. A vajdakamarási egyházi iskolát ekkor államosították, hiszen úgy gondolták, hogy ezzel az iskola fenntartásának terheitől is megszabadulnak. Makkai Sándort 1915-ben választották meg vajdakamarási lelkipásztornak, aki főleg templomi igehirdetéseivel fogta meg a mezőségieket.

Makkai Sándor (1890-1951) 1926-ban lett az erdélyi református egyházkerület püspöke, és e tisztében sokat tett az erdélyi magyarságért, tanügyi, kulturális és irodalmi szintjének megtartásáért, felemeléséért, valamint a román szenátus tagjaként a magyarok politikai jogaiért. A küzdelmekbe belefáradva elhagyta Erdélyt, 1936-tól Debrecenben volt egyetemi tanár. Irodalmi munkássága során történelmi és társadalmi kérdésekkel foglalkozó regényei, irodalomtörténeti, egyházi témájú, filozófiai és pedagógiai szakcikkei jelentek meg. Elnöke volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak.

1917-ben meghívták Sárospatakra tanítani, majd 1918-tól a kolozsvári fakultáson tanított rendszeres teológiát. Ebben az időben az Erdélyi Református Egyházkerület már új államkeretek közé került, a Nagy Károly püspök vezette egyházkerület már az új viszonyok közötti életlehetőségeket kereste. A legfontosabb megoldandó gond az iskolakérdés volt, a magyar állami felekezeti iskolák hirtelen román állami iskolák lettek, ahol már kötelező volt a román nyelv oktatása is. A 20-as évek elején sok más, felekezeti iskolát hoztak létre, de egyre lehetetlenebb lett a fenntartásuk.

1922-ben Makkai Sándort főjegyzővé választották, majd Nagy Károly halála után püspökké. Elődjének az iskolákért folytatott harcát ő is folytatta, egyedül a szászvárosi kollégium kapcsán nem sikerült kiegyeznie a bukaresti kormánnyal, a kollégium új épületét eladták az államnak, a régi épületben elemi iskolát és szórványbentlakást hoztak létre. Szintén ebben az időben, a 30-as években gazdasági iskolát hoztak létre, ahol minden teológusnak meg kellett fordulnia, ezzel azt akarták elérni, hogy mintagazdák legyenek a falusi gyülekezetekben. Szintén Makkai idejében épült meg Kolozsváron a leánygimnázium, amelynek felügyelő gondnoka Bánffy Miklós, későbbi egyházkerület főgondnok lett.

Május 7-én az erdélyi magyar író, református püspök életművét, egyházi, irodalmi és közéleti tevékenységét bemutató tárlat nyílt az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben Budapesten. A Tudománnyal és fegyverrel című, augusztus 30-ig látható vándorkiállítás 18 tablón, fotók és dokumentumok segítségével ismerteti meg az érdeklődőkkel Makkai Sándor életútját, műveit, életének főbb helyszíneit. (MTI)

Mindenféle kisebbségi gond ellenére az Erdélyi Református Egyházkerületben ebben az időben általános lelki megújulás volt tapasztalható. A vécsi szövetség az evangélium szerinti megújulást tűzte ki célul, ugyanebben az időben hozták létre az egyház belső szervezeteként működő nőszövetséget is. Ekkor alakult a Református család folyóirat is, 1921-ben pedig diakonisszaképzőt hoztak létre, amelyet 1932-ben Kolozsvárra költöztettek, mellette 1933-ban létrehozták a református kórházat is. Szintén ebben az időben alakult meg a nyugati ifjúsági szövetségek mintájára az IKE, amely az egyház keretein belül működött, de megfelelő autonómiával. A lelki megújulás egyik következménye volt, hogy ebben az időben alakultak gyülekezeti lapok is.

Makkai Sándor végül 1936-ban mondott le a püspöki tisztségéről. Sipos Gábor szerint Makkai szeretett időközönként váltani, ezt mozgalmas életpályája is mutatja. Az előadó szerint valószínű, hogy az adminisztrációval járó püspöki tisztségről azért mondott le, hogy a tudományos, írói munkásságával tudjon behatóbban foglalkozni.

Fotó és szöveg: Kiss Gábor

Forrás: reformatus.ro