A GK főbb céljai megalakulása óta: egymás kölcsönös tájékoztatása, egységes és egyeztetett érdekképviselet, egymás iránti testvéri szolidaritás határozottabb gyakorlása, egységes liturgia- és jogalkotás, a lelkipásztor- és teológusképzés szervezeti és tartalmi egységesítése.
Évente tartott közgyűléseinek Budapest mellett eddig Debrecen, Sárospatak, Pápa, Komárom, Temesvár és Szombathely adott otthont. Elnökségét a püspökök és főgondnokok testülete alkotja – azaz nincs egy vezető személy –, az egyeztetést a püspöki titkárokból álló operatív testület segíti, a különböző feladatok koordinálására pedig állandó (egyházalkotmányi, liturgiai) és eseti bizottságok (pl. a Heidelbergi Káté korszerűsített fordításának elkészítésére) jöttek létre.
Közösségvállalás
„Az emberi kapcsolatok csak akkor életképesek, ha megőrizzük, sőt naponta erősítjük egybetartó kötelékeit. Egyházunk is csak akkor lehet fokozatosan erősödő és erőt adó közösség, ha együtt tápláljuk és gondozzuk az egység ügyét" – mutat rá a Generális Konvent elnökségének tavalyi május 22-i körlevele. Az elzártság hosszú évtizedei alatt alig-alig működhetett a maihoz hasonló együttműködés, de még tíz évvel ezelőtt sem volt még sok minden természetes. A Magyar Református Egyház megalakulásával és a közös alkotmány elfogadásával 2009 májusában a Kárpát-medencei magyar református részegyházak alkotmányjogi egysége és zsinati közössége jött létre. A közös alkotmány rögzíti azóta az együttműködés kereteit, a Közös Zsinat és a GK működésének szabályait, valamint a részegyházak egységének és önállóságának határait.
„A Konvent megbízásából elkészült a Heidelbergi Káté új magyar fordítása. A Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulója alkalmából a Generális Konvent 2013 júniusára összehívja a Magyar Református Egyház Zsinatát, amelynek napirendjén a Káté új magyar szövegének elfogadása és a közös alkotmány néhány ponton szükségessé vált módosítása szerepel. A Konvent határozatot hozott arról is, hogy a Heidelbergi Káté fordítását a Magyar Református Egyház készíttesse el és adja ki a Kárpát-medencei reformátusság anyanyelvein."
Részlet a Generális Konvent szombathelyi ülésének zárónyilatkozatából
Hogyan működik az egység és az együttműködés a gyakorlatban? Mára az intézményes kapcsolatok mindennapossá váltak, ez az „egyháziasulás" nem lenne lehetséges a gyülekezetek, intézmények, szolgálati területek között kialakult kapcsolatok nélkül. Egymás kölcsönös meglátogatása ugyanis a közösségvállalás ősi formája. Az egyház léte pedig, ahogy azt Bölcskei Gusztáv püspök egy 2009 májusában megjelent írásában megfogalmazza: „az egymásról való tudásban, egymásért való imádságban, az egymásért való felelősségvállalásban válik hitelessé".
Együttműködés
Egymás felvállalásának szép példáit láthattuk már katasztrófahelyzetekben nyújtott segítségnyújtás során (amikor most arról olvasunk, hogy Felvidéken és Erdélyben a magyarországi árvíz áldozatainak megsegítésére gyűjtenek, vagy kárpátaljai református önkéntes tűzoltók dolgoznak a gátakon), egy-egy fontos ügy melletti kiállás alkalmával (tiltakozás a szlovákiai nyelvtörvény vagy a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen), vagy a különböző segélyalapok (Közoktatási Alap, Lelkészsegélyezési Alap) létrejötte kapcsán. 2010 óta van a Magyar Református Egyháznak közös költségvetése, amelyhez valamennyi részegyház hozzájárul.
Vannak mára már hagyományosnak számító Kárpát-medencei programjaink, közös megemlékezésink pedig a közösségi emlékezet és összetartozásunk erősítésének kiemelkedő alkalmai. Ilyen volt 2010-ben Bethlen Gábor emléktáblájának avatása Gyulafehérváron, 2012-ben a megemlékezés a Dunántúli Református Egyházkerület megalakulásának 400. évfordulójáról, s közös ünnepünké vált a 2009. május 22. évfordulójához legközelebb eső vasárnapon ünnepelt Magyar Református Egység Napja.
Mit ír a Magyar Református Egyház Alkotmánya az együttműködésről?
11. fejezet – A Magyar Református Egyház egységéről és részegyházainak önállóságáról
25.§ Az egység kiterjed mindazon kérdésekre, amelyet az alkotmány, vagy az országos egyházak felhatalmazása közös szabályozás alá von.
26.§ A részegyházak megtartják önállóságukat és függetlenségüket belső szervezeti rendszerük kialakításában. Kivételt képeznek ez alól azon kérdések, amelyek a közös alkotmányba vagy közös szabályzásra tartoznak.
27.§ A részegyházak önállóak választási rendszerükben, egyházkormányzati tevékenységükben, a szolgálai ágak belső szabályozásában, az egyházfegyelmezésben, a gazdálkodásban.
28.§ A részegyházak együttműködnek a jogalkotásban, a közös képviselet területén, az ökumenikus és más külső kapcsolatok kialakításában és szervezésében, a szeretetszolgálatban, a misszió, sajtó, a kommunikáció, az oktatás, az ifjúsági munka, az informatika területén, valamint a nyugdíjügyek intézésben.
29.§ A közös feladatellátás és együttműködés megvalósítása érdekében közös bizottságok és intézmények hozhatók létre.
A református egyházi sajtóban megjelenő közös hang és információcsere, a református rádiók együttműködése vagy éppen a közös Kárpát-medencei magazin, a Kálvincsillag megjelenése révén is egyre többet tudunk egymásról.
Fontos szakmai munka folyik a valamennyi egyházkerület delegáltjainak részvételével működő bizottságokban: A Liturgiai Bizottság keretei között zajlanak a tisztázott teológiai elvek mentén szerkesztett, több alternatívát felvonultató liturgiai példatár előkészületei. Ilyen formán készült el a Heidelbergi Káté korszerűsített fordítása is a káté megjelenésének 450. évfordulója alkalmából, melynek egységesen használt szövegváltozatként való elfogadása a júniusra összehívott közös zsinaton történhet meg.
Hitbeli egység
„A Kárpát-medencei történelmi reformátusság Isten igéje, az óegyházi hitvallások, a Heidelbergi káté, a II. Helvét hitvallás alapján folyamatosan megőrizte hitbeli és teológiai egységét" – olvashatjuk a közös alkotmány preambulumában. „Az egység nem történelmi kényszerből született, hanem református, keresztyén hitből táplálkozik, és ennek a hitbeli meggyőződésnek gyakorlati következménye. Így tettünk bizonyságot arról, hogy közösségünk alapját Isten üdvözítő kegyelmében látjuk: Krisztus a jövő, együtt követjük Őt! (2Kor 5,20)" – fogalmaz a korábban idézett körlevél. Talán jelzésértékű az is, hogy az első alkalommal ülésező közös zsinat nem költségvetési vagy igazgatási, esetleg aktuálpolitikai kérdésben foglal állást, hanem közös hitvallásunkkal kapcsolatban hoz majd először határozatot.
Czanik András