Óriási ereje van az egységvágynak

Idézzük fel a református egység napja létrejöttének körülményeit, szándékát!

2009 májusában mondták ki a Kárpát-medencei református részegyházak alkotmányjogi egységét Debrecenben. Ez a mozzanat az egész nemzet szempontjából is történelmi jelentőségű volt, hiszen Magyarország területi szétdarabolásával hatalmas lélekszámú őshonos tömb- és szórványmagyarság felett tolódtak el a határok. Ez természetesen nagyban akadályozta az egyházi élet közös vérkeringését is. Külön öröm, hogy 2025-ben végre ismét a cívisváros, Debrecen adhatja a Kárpát-medence egészéből sok ezer keresztyént vonzó másfél napos rendezvény helyszínét.

Tavaly sokak bánatára elmaradt ez az óriási jelképerővel is bíró program. Ilyen szempontból hogyan tekintsünk május 23–24. elébe?

A nem várt elmaradás számomra is fájdalmas volt, de beláttam, hogy az akkor kialakult helyzetben, az egyház körüli közéleti és az ebből következő belső viharban érthető. Kimondhatatlanul örülök viszont, hogy idén már nincs akadálya az egységnap megszervezésének. Ezzel is kifejezzük, hogy az emberi akadályokon túljutva nem önmagunkért, hanem Isten országáért tevékenykedünk, és hiszünk az így végzett munka áldott voltában. Erre kötelez minket az a tapasztalat is, hogy óriási ereje van az egység vágyának, a református összetartozás megélésének.

Nyilvánvaló, hogy az egységnap nem csak istentisztelet, legalább annyira összművészeti esemény, természetesen mélyen szakrális értelemben. Részleteiben mire számítsanak a látogatók?

Fő célunk a különböző helyeken élő reformátusok egy közösséggé szervezése, lehetőséget adva a lelki, a szellemi és az érzelmi töltekezésre, az egymás általi épülésre. A rendezvényen különféle művészeti ágak jeles képviselői vesznek részt, hogy bemutassuk, milyen kulturális-szellemi kincset őrzünk a Kárpát-medencében, illetve az egyes egyházkerületekben. Ennek a gazdagságnak a megmutatása és továbbadása is a feladatunk, hogy ezzel is erősítsük református hitünket és magyarságunkat, összetartozásunkat. A szervezőbizottságban a zenei programok megvalósításáért felelek. Jó néhány programot sűrítettünk bele a másfél napba. Ebben a legnagyobb szakmai feladatom a május 23-án este a debreceni Kölcsey Művelődési Központban sorra kerülő gálaműsor zenei részének összeállítása, Bódor Edit főszervezővel és Katona Gábor koreográfussal. A gála tematikája az egyházi év aktuális időszakát öleli fel, amelyet a zenei elemeken túl irodalmi és táncművészeti produkciók is gazdagítanak. Színpadra lép Tímár Sára és zenekara, a kollégiumi kántus és a kollégium vokális együttesei, a budapesti Központi Református Kórus, valamint határon túli néptáncosok. Ízelítőt kapunk a 42. zsoltár feldolgozásaiból is. Mike Ádám fiatal komponista, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának oktatója, illetve Barabás Árpád neves budapesti zeneszerző zsoltárfeldolgozásai nyomán. Ezenkívül Bach-kantátatételek is felcsendülnek, utóbbiak a Maróthi György Kamarazenekar közreműködésével. Az egységnap zenei programjai közül én koordinálom a debreceni kistemplomban május 24-én 9 és 13 óra között megrendezendő kórustalálkozót, amelyre mintegy tizennyolc énekkart várunk a Kárpát-medence minden szegletéből és a hazai egyházkerületekből. A kórusok önálló műsorblokkokkal lépnek föl, ám a templomba betérő zenekedvelők számára az egy szívvel történő istendicsőítést egy összkari mű eléneklésével is láthatóvá-hallhatóvá tesszük.

Kik alkotják a szabadtéri ünnepi istentiszteleten a közös kórust?

A Kárpát-medence valamennyi református egyházkerületének válogatott gyülekezeti és iskolai kórusai, valamint a debreceni református oktatási intézményi énekkarok – mintegy kétszáz-kétszázötven fő – szolgálnak a szabadtéri istentiszteleten.