„Nem igaz, hogy a határon túl jobb vagy nagyobb magyarok élnek. Az viszont igaz, hogy mivel mindennap meg kell küzdeni nemzeti örökségünk megtartásáért, ezért arra sokkal nagyobb értékként tekintenek" – június 4-re készülve ezúttal Nagy Ákos Róbert gömöri esperes osztja meg velünk gondolatait. Olvassák napról napra a nemzeti összetartozásról szóló sorozatunkat!
Trianon következményei száz év után is hatással vannak az életünkre. Meglátjuk bennük Isten munkáját is? Június 4-re készülve magyarországi és határon túli reformátusokat kérdeztünk arról, hogyan élik meg a nemzeti összetartozást.
A trianoni döntés nehéz próba elé állította nemzetünket, s annak minden tagját. Határokat állítottak közénk, szétszakítva családokat, közösségeket, régiókat. Ifjúkoromtól értékként, Istentől kapott ajándékként tekintek nemzeti örökségünkre, s mint anyaországi születésű, tisztelettel gondolok azokra, akik szorongatásuk közepette, mindennapos harcot vállalva őrizték és őrzik ma is Istentől kapott örökségüket az elszakított részeken. Ezért tudatos döntés volt, hogy felvidéki hitvesemmel a nagyobb kihívást választva, a gömöri szórványvidéken kezdtük meg és végezzük ma is szolgálatunkat.
Az elmúlt húsz év alatt azt tapasztaltam: nem igaz, hogy a határon túl „jobb“ vagy „nagyobb“ magyarok élnek. Az viszont igaz, hogy mivel mindennap meg kell küzdeni nemzeti örökségünk megtartásáért, ezért arra sokkal nagyobb értékként tekintenek. Gyülekezeteink, templomaink, az egyházi szolgálat mellett, a magyar nyelv és kultúra végvárai is. A Magyar Református Egyház tagjaiként biztat, erősít bennünket az egységre, az összetartozásra való törekvés megtapasztalása. Hiszem, hogy anyanyelvünk, kultúránk olyan Istentől kapott ajándék, melynek megtartásáért, tovább adásáért felelősek vagyunk Isten és nemzettársaink előtt is. Mai napig súlyos és fájdalmas következménye van a trianoni diktátumnak, de hálásak lehetünk Istennek, ki megtartott bennünket, s ki megadja a lehetőséget arra, hogy Krisztusra tekintve, a Szentlelke vezetésével munkálkodjunk közös jövőnk előmozdításán.
A szerző református lelkész, a felvidéki Gömöri Református Egyházmegye esperese.