Ott leszek!

Nem sokon múlt, hogy a közeli római katolikus plébánia ajtaján kopogtatva keressem a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye Esperesi Hivatalát Marosvásárhelyen, de aztán gyanús lett a glóriás, kék-piros ruhás Jézus-ábrázolás az ajtón. Végül némi bolyongás után mégis rátaláltam a tér másik oldalán álló székházra, közvetlenül Bernády György korábbi polgármester szobra mögött.

A maros-mezőségi az egyik közepes méretű az Erdélyi Református Egyházkerületet alkotó tizenhat megye közül, huszonkilenc egyházközség tartozik hozzá, esperese pedig a Meggyesfalván szolgáló Csenteri Levente. Vele és három lelkésztársával üljük körbe az asztalt az esperesi hivatalban, ahol arról beszélgetünk, milyen várakozásaik vannak, hogyan készülnek a kevesebb mint egy hónap múlva esedékes református egység napjára.

A Marosvásárhely V. – Felsővárosi Református Egyházközséget (amelyet a hívek egyszerűen felsővárosiként ismernek) Szabó László lelkipásztor képviseli, ő egyben az egyházmegye missziói előadója is. – Közösségünk a város északi kijáratánál fekszik, létszám tekintetében akár nagynak is nevezhetnénk a mintegy kétezer-kétszáz egyháztag alapján – mutatja be lelki otthonát egy mondatban a lelkipásztor. Szorgalmas gyülekezet az övé, jelenleg is a templomukat újítják.

A 2009-es egységnapon nem tudott jelen lenni, amikor Tonk István néhai erdélyi egyházkerületi főgondnok bejelentette a magyar református egység megvalósulását Debrecenben, éppen akkor született meg ugyanis a fia. Azóta viszont, amikor csak teheti, részt vesz az alkalmakon.

Nyíri Hunor Mezőbánd lelkipásztora, az egyházmegye lelkészi főjegyzője. Gyülekezete közel ezerötszáz lelket számlál. Elmondása szerint a bándi reformátusok mindig nagy lelkesedéssel várják az egységnapot, szívesen vesznek részt rajta. – A legutóbbin, a 2022-es gyulafehérvárin egy kisbuszt töltöttek meg a mezőbándi hívek – idézi fel a lelkipásztoruk.

Csenteri Levente Marosvásárhely tíz református gyülekezete közül a hatosban szolgál, amely a város legkisebbje a maga hétszáznegyvenhárom fenntartójával. – Még ha lélekszám alapján a legkisebb is, jut feladat azért bőven. S bár tagjaink többségét az idősebb korosztály adja, mégis szeretnek kimozdulni, hívhatnám ezt akár a gyülekezet sajátosságának. Tíz éve szolgálok Meggyesfaván, azóta egy egységnapot sem hagytunk ki – jelenti ki büszkén a lelkipásztor.

Imreh Jenő a hármas számú vásárhelyi egyházközség vezető lelkésze, egyházmegyei számvevő. Az alsóvárosi gyülekezet az egyik legidősebb a városban, jelenleg mintegy kétezer-egyszáz tagja van. – Élénk ifjúsági munka folyik nálunk – jellemzi a közösséget a lelkipásztor. Eleven még benne a 2013-as debreceni egységnap emléke.

– Az 1563-ban megjelent Heidelbergi Káté 450. évfordulójának alkalmából rendezett kátéverseny megyei fordulóját egy alsóvárosi ifisünk nyerte meg, így maros-mezőségi „színekben” vehetett részt a debreceni döntőn, igen szép eredményt érve el. Ott voltam én is, vele együtt izgultam – vallja be Imreh Jenő, aki akkor segédlelkésze volt az alsóvárosi eklézsiának.

Beszélgetőpartnereim egyetértenek abban, hogy a református egységnap, rendezzék azt bárhol a Kárpát-medencében, remek alkalmat nyújt a reformátusoknak megmutatni a tömegben rejlő erejüket. – Nekem többnyire hiányérzetem támad, amikor más felekezetű zarándoklatokra, eucharisztikus konferenciákra tekintek – kezdi Szabó László. – Ezek tükrében mindig azt látom, a mi rendezvényeink létszám tekintetében sokkal visszafogottabbak, és ezért úgy érzem, kutya kötelességünk, hogy megmutassuk: fel tudunk mi is vonulni szép számban – folytatja.

Felidézi az ezredfordulót, amikor Marosvásárhelyen tartották meg a IV. Magyar Református Világtalálkozót, amely a jelenlegi egységnapok előfutáraként is felfogható. – Felejthetetlen számomra. Mi is eljöttünk, és a ligeti futballpályán vettünk közösen úrvacsorát. Akkor még falusi lelkész voltam, az egész gyülekezetnek óriási élményt jelentett, akárcsak a felvonulás a város utcáin – mondja Szabó László. Hasonlóan érezte magát 2022-ben Gyulafehérváron, ahol a református egységnapon avatták fel Bethlen Gábor szobrát Novák Katalin köztársasági elnök jelenlétében. – Azon az eseményen tizenöt bibliaórás fiatallal vettünk részt. Erőt adó napok voltak, amelyek folyamán a többi résztvevővel együtt megerősödtünk, és jelet adtunk a világnak magunkról – teszi hozzá.

Nyíri Hunor is megtapasztalta, milyen „csodálatos kohéziós erők” szabadulnak fel, amikor több ezer református találkozik és éli meg az egységet. – A fiaimmal sokszor legózunk, kirakózunk. Tegnap játszottunk legutóbb, és akkor jutott eszembe, hogy a kirakó darabkái egytől egyig különbözők, de mindegyik kapcsolódik legalább két másikhoz, majd ahogyan mindegyik összekapcsolódott, kirajzolódik a nagy egész. Mi, reformátusok a különbözőségeink ellenére is összetartozunk, együtt alkotjuk azt a képet, amelyből erőt is meríthetünk – bontja ki a metaforát a lelkész. – A fiam a legutóbb elvesztett egy darabot – valójában a kisebb csente el a legókészletből –, ám így nem tudtuk pontosan úgy összerakni az autót, ahogy kellett volna. Az egységnapokon is mindenkire, minden egyházmegye minden gyülekezetére, azok tagjaira is szükség van ahhoz, hogy a kép teljes legyen – hangsúlyozza.

– Bennünket mindig feldob az egységnapi találkozás. Valahányszor onnan jöttünk hazafelé, a gyülekezeti tagok mindig megfogalmazták, mennyire kár lett volna kihagyni – csatlakozik a beszámolókhoz Csenteri Levente. A meggyesfalviak a 2019-es találkozóra már saját gyülekezeti táblát is készítettek, amelyet büszkén emeltek a magasba Debrecenben. – Mindig is bujkált bennünk a kíváncsiság az autóbuszról leszállva és a tér felé közeledve: na lássuk, ki honnan jött! A fiataljaink egymást túllicitálva igyekeztek minél több ilyen táblát lefényképezni, hogy majd hazaérve összegezhessük, honnan is sereglett össze az együtt ünneplő gyülekezet – fogalmaz az esperes.

– Nekem az egységnap a Magyar Reformátusok Világtalálkozóját juttatja eszembe, mert valójában felfoghatjuk így is. Hiszen az nemcsak a Kárpát-medence, hanem a máshol, a diaszpórában élő reformátusainknak is szól. A rendezvény megerősíti bennünk azt, hogy érkezzünk a világ bármely szegletéből, összeköt bennünket a közös hit, amelyből erőt meríthetünk.

Amikor Imreh Jenőtől érdeklődöm az elmúlt esztendők alkalmairól, az egységnap kulturális programjait emeli ki. – Ez igazi sokadalom, színes kavalkád. Amikor 2013-ban ott jártunk, a debreceni kollégium évszázados falai között kátéverseny zajlott, a nagytemplomban Molnár Tünde erdélyi orgonaművész adott koncertet, kint, a téren egymást érték a különböző kulturális események, a Déri Múzeum előtti területen ifjúsági zenekarok dicsőítették Istent. Olyan színes programkínálatot találtunk, amelyben minden korosztály megtalálhatta a számára kedveset, amely a bármely vidékről érkezőnek lelki töltetet adott. A délután fénypontjaként mindenképp a közös istentiszteletet és úrvacsorát tartjuk számon, ahol szintén erősödött a lélek – fogalmaz Imreh Jenő. Hozzáteszi, hogy többször volt hasonló nagy rendezvényen akár kirándulóként, akár érdeklődőként más felekezetek szervezésében, de azokon nem érezte azt a sokszínűséget, mint Debrecenben.

Az idei ünneplés valójában kétnapos, már május 23-án elkezdődik a Református Egység Fesztivál. Pénteken, miközben éves ülését tartja a Generális Konvent elnöksége és a Magyar Református Egyház közös zsinata, mások mellett református kórusok, ifjúsági és dicsőítő zenekarok lépnek fel a nagyérdemű előtt.

A Maros-Mezőségi Református Egyházmegyéből is érkeznek erre a napra muzsikusok, énekesek, az egyik együttes éppen az alsóvárosi gyülekezetből. – Három napot imádkoztam, mielőtt válaszoltam volna Csenteri esperes úr levelére, amelyben felkérte ifjúsági zenekarunkat, az Origót, hogy az egyházmegyét képviselve lépjen fel Debrecenben – emlékezik vissza Imreh Jenő. – Péntek este lesz a szolgálatunk – teszi hozzá.

Elmondása szerint a zenekar már lázasan készül, minden alkalmat kihasznál a gyakorlásra. – Bár még csaknem egy hónap van hátra a fellépésig, már most azokat a dalokat játsszák a gyülekezetnek, amelyeket majd Debrecenben is – árulja el a lelkész, aki látja a fiatalokon, mennyire vágyják ők is átélni a református egységet. – Néhány zenekari tag még csak kétéves volt 2009-ben, amikor az egységfát elültettük, most pedig már szolgálattevőként vehetnek részt. Nagy lehetőség ez számukra, ezt ők is érzik – emeli ki Imreh Jenő.

A pénteki zenekari találkozóra a Marosvásárhelyi Református Kollégium énekkara is hivatalos, bár az ő helyzetük kicsit bonyolultabb, egy egész busznyi gyermekről van ugyanis szó, akiknek az utazását meg kell valamiképp oldani. A szervezők jelezték, hogy a kórus tagjait egy sportteremben el tudják szállásolni.

Csenteri Levente beavat: a buszos utazás mintegy ezerkétszáz eurót (közel félmillió forintot) kóstál, de igyekeznek megoldani azt, hogy a fiataloknak és a családjuknak ne kerüljön pénzbe. Megjegyzi, hogy a covid utáni időszakban igencsak megdrágultak az ilyen utaztatások, az ár pedig azóta sem mérséklődött.

Nem titkoltan az anyagiak miatt a legtöbben csak egynapos utazásra szánják rá magukat, így terveznek Csenteri Levente gyülekezetében, akárcsak Mezőbándon, illetve az egyházmegye szervezte buszok esetében is. Utóbbi első lépésben két ötvenszemélyest foglalt le május 24-re. – Ha az útiköltség mellé még egy étkezést és szállást is kalkulálnánk, biztosan kevesebben jelentkeznének – véli az esperes. – Emiatt tervezzük csak egynaposra az utazást, de valójában így volt ez az elmúlt években is. Hajnali négy-ötkor indultunk, és éjjel egykor érkeztünk vissza – feleli.

Szabó László szerint felejthetetlenek ezek a közös buszos utazások is, mert odafelé várakozással, visszafelé pedig örömmel van tele a szívük. – Szinte egyfolytában énekelünk – vallja meg mosolyogva a lelkipásztor.

– Mi kétnaposra tervezzük, a fiatalokkal nem elég egy nap – mondja Imreh Jenő, de ez az Origó péntek esti fellépése miatt érthető is. – Ők amúgy is jobban bírják a gyűrődést. Úgy tűnik, a szállás miatt sem kell aggódnunk, ugyanis – bár még nem hivatalosan – testvérgyülekezeti kapcsolatot ápolunk a Debrecen-Mester Utcai Református Egyházközséggel, és a tervek szerint ők fogadnak be bennünket erre az éjszakára – teszi hozzá a lelkész.

Bár a legtöbb gyülekezetben csak most kezdik toborozni azokat, akik közösen utaznának el Debrecenbe, a jelentkezők számától függ, milyen és mekkora közlekedési eszközt választanak. Csenteri esperes azért reménykedik abban, hogy a már lefoglalt két busz kevésnek bizonyul majd. Hozzáteszi: a legutóbbi alkalommal is három autóbusznyi résztvevő jelent meg az egységnapon. Afelől sincs kétsége egyik lelkipásztornak sem, hogy többen egyénileg oldják meg az utazást, akár vonattal. A Marosvásárhely–Debrecen viszonylaton közvetlen vonatjárat is közlekedik, s bár közel tíz óra a menetideje, tízezer forint alatt marad egy irányban a jegy ára. Menettértiben persze az már húszezer, így pedig már egyáltalán nem tűnik olyan soknak a félmillió forint az ötvenszemélyes buszért.

Az egységnap arra is alkalmas, hogy megerősödjenek, hivatalossá váljanak vagy éppen újrakezdődjenek a testvérkapcsolatok. Nem csak az alsóvárosiak fognak találkozni a magyarországi testvérgyülekezeteikkel, tudom meg a jelenlévőktől. A mezőbándiak harmincéves kapcsolatot ápolnak a mányi reformátusokkal, ahol éppen új lelkipásztor kezdte meg a szolgálatát, az első személyes találkozásra Debrecen főterén kerül majd sor.

– Bár Meggyesfalvának nincs magyarországi testvérgyülekezete, az egyházmegyénk testvérkapcsolatát szeretnénk felélénkíteni a Vértesaljai Református Egyházmegyével – mondja az esperes. – Minderre nyitottak Vértesalján is. Úgy beszéltük, hogy Debrecenben lesz az első találkozás, ősszel pedig várjuk őket Vásárhelyen – tájékoztat.

Nem tudjuk, és beszélgetőpartnereim nem is akarják kikerülni a tavaly elmaradt egységnap kérdését. – Engem elszomorított a 2024 februárjában kezdődött eseménysorozat, amely Novák Katalin lemondásával folytatódott, majd továbbgyűrűzött az egyházunkba is. Ezért is különösen örülök, hogy idén sikerült talpra állnunk érzelmileg, lelkileg – fogalmaz Szabó László.

Imreh Jenő szerint a gyülekezetek, a református közösségek várják – tavaly is várták – az egységnapot, amelyet akkor végül nem rendezett meg az egyház. – Pedig ilyen helyzetben mutatkozik meg igazából a hit. Rossz üzenet, hogy – mindegy, milyen ügyben – a bajban nem állunk egymás mellé, ha nem tudunk imádkozni, megbocsátani, bocsánatot kérni. A közös úrvacsora éppen erre ad(ott volna) lehetőséget. Szerintem a gyülekezetek vágynak a hasonló alkalomra – ismétli meg álláspontját az alsóvárosi lelkipásztor. – Kár, hogy akkor elmaradt – summáz.

– Számított rá a meggyesfalvi gyülekezet is, már az év elején úgy készültünk, hogy tavasszal Debrecenbe megyünk. Bevallom, miután egy lelkészértekezleten kiderült, hogy mégsem rendezik meg, nem léptem azonnal a gyülekezet elé ezzel a hírrel, nem hirdettem ki. Persze így is eljutott hozzájuk az információ, teljesen megdöbbentek, nem értették, miért kell ilyesmi miatt lefújni a református egység napját. Azzal biztattam őket, biztosan megvolt az értelme a döntésnek, és annál jobb lesz majd a következő – bizakodik Csenteri Levente.

– A Pál utcai fiúkban hangzik el Nemecsek Ernő szájából a mondat, miközben a grundért folyó háborúra készülnek, s ő már lázasan fekszik a betegágyban: „Ott leszek!” Így leszünk ott mi is Debrecen főterén – jelenti ki Imreh Jenő, aki szerint ott nem csak lélekben töltekezhet fel az egyszeri református. – Banális dolgot fogok felhozni példaként: a számtalan standon, a különböző iratmisszióknál beszerezhetjük a friss kiadványokat, az újonnan megjelent könyveket, nekünk ez is különleges lehetőség – hangsúlyozza az alsóvárosi lelkipásztor.