Reformátusok és Trianon

– Van előzménye a filmjüknek?

– Azt gondolnánk, hogy Trianonról már mindent tudunk, de még nincs a békeszerződés református egyházunkra gyakorolt hatását feldolgozó munka. Viszont különálló, egyházkerületi szintű kutatások elkezdődtek, jellemzően az elmúlt néhány évben. A filmünk így lett detektívtörténet, nyomozás, amely összefoglalja, hogy az elszakított területek református egyházaiban a kutatók mit ástak elő eddig a Trianon utáni tápászkodásról és a sokk feldolgozásáról. Ismeretterjesztő film pedig tudomásunk szerint még sosem készült a témáról.

– Melyik a legemlékezetesebb történet, amellyel forgatás közben találkozott?

– Többet is emíthetnék, de a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megszervezése az egyik legérdekesebb. Nagy dilemma volt. A Tiszántúli Református Egyházkerülettel nem lehetett kapcsolatot tartaniuk, az Erdélyi Református Egyházkerülettel való összeolvadás pedig rengeteg gondot okozott volna, már csak a távolságok miatt is. Végül Sulyok István bihari esperes, későbbi püspök a nagyváradi vasútállomás restijében találkozott a leendő főgondnokkal, Domahidy Elemérrel – ahogy a forrásban találtuk: „mulatozó román katonatisztek, kétes egzisztenciák és csempészek között”. Ott állapodtak meg arról, hogy önálló egyházkerület megszervezésébe kezdenek.

– Talált pozitív történetet ebből a nehéz időszakból?

– Egy példa a sok közül: a Felvidéken meg kellett oldani a lelkészutánpótlást, ezért teológiát alapítottak. A református egyháztagok elképesztő áldozatvállalással összeadták a szükséges pénzt, a skót egyháztól is kaptak támogatást, így Losoncon elindulhatott a képzés. Sörös Bélát, az intézmény igazgató lelkészét egyszer megkérdezték, miből él a teológia. Azt válaszolta, imádságból. Ha lehet valami előremutató jelet felfedezni ebben az egészen lesújtó százéves történetben, akkor éppen ez az. A magyar reformátusok nem sebeiket nyalogatták, hanem rengeteg belső vívódás, imádság után megszervezték magukat, mindenütt fölépítették saját intézményrendszerüket, és nem tűntek el.

– Mennyire volt ez nehéz munka?

– A helyzet nem volt könnyű, az utódállamok ellenségesen viszonyultak az általuk magyar vallásnak és magyar egyháznak tartott reformátussághoz. Ráadásul mögöttük nem állt ott a katolikusokéhoz hasonló világegyházi háttér, Magyarországgal pedig nehézkes volt a kapcsolattartás. Amit meg kellett teremteni önmaguknak, azt a határon túlra került magyar reformátusok megteremtették, fillérenként összeadva. Ez nagyon tanulságos történet.

– Kihez szól a film?

– Nem szaktudományos munkát készítettünk, célunk egy rövid, feszesre vágott ismeretterjesztő alkotás volt, amelyet akár egy gimnáziumi történelemórán vagy gyülekezeti alkalmon is le lehet vetíteni. A film alapkérdéseket tisztáz, nem akartunk túl nagyot markolni, de törekedtünk a látványosságra: a legjobb kutatókkal készített interjúkat grafikák, illusztrációk, korabeli fényképek és filmfelvételek színesítik. Digitalizáltunk eredeti, másutt még soha nem közölt dokumentumokat, ezek is láthatóak a filmben.