Az egyházi pályázók számára először 2018 februárjában meghirdetett ösztöndíj keretében lelkészek, hitoktatók és teológusok utazhatnak a diaszpórában élő magyar reformátusok közé, hogy biztosítsák az anyanyelvi igehirdetést, hogy erősítsék a gyülekezeteket, látogassák a szórványokat. Az induláskor Gér András, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa nyilatkozott a lehetőségekről.
Teológusok, lelkészek, diakónusok, hitoktatók utazhatnak
Az ösztöndíjprogram 2018 szeptemberében indul majd, az első egyházi ösztöndíjasok kilenc hónapra utazhatnak a diaszpórába, tehát elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába, illetve Nyugat-Európába – például Németországba, Svájcba, Ausztriába és Svédországba. Az első turnusban harmincan vehetnek részt – köztük katolikus, református és evangélikus jelentkezők is. Hogy melyik felekezet hány ösztöndíjast delegálhat, az azon múlik, honnan érkezik majd több pályázat.
A tervek szerint a jövőben a Kárpát-medence szórványvidékeibe is szeretnének majd egyházi ösztöndíjasokat küldeni, de ez még szervezés alatt áll. Terv az is, hogy a későbbiekben egy évre szóljon az ösztöndíj. Az egyházi ösztöndíjnál pedig arra is van mód – szemben a Kőrösi Csoma Sándor és a Petőfi Sándor Programmal – hogy öt évben belül háromszor, akár három egymást követő évben is visszatérjen az ösztöndíjas az adott helyszínre.
Az első diaszpóra-ösztöndíjakra február 15-étől lehet jelentkezni. A református egyház tagjai közül teológushallgatók, lelkészek, diakónusok és hitoktatók jelentkezését várják. A teológusoknál nincs megkötés, hogy hány év elvégzése után lehet jelentkezni. Ugyanez igaz a hitoktatónak, vallástanárnak készülőkre is, ők is jelentkezhetnek már hallgatóként is. A magyarországi lakcím sem megkötés, csak a magyar állampolgárság szempont, így akár Erdélyből, Kárpátaljáról vagy Felvidékről is lehet jelentkezni az egyházi ösztöndíjra – hangsúlyozza a zsinati tanácsos.
A jelentkezőnek jól kell tudniuk angolul vagy a fogadó ország nyelvén. Fontos még az is, hogy az illetékes egyházkerület püspökének ki kell állítania egy igazolást arról, hogy támogatja az jelentkezőt. Ez igaz a már végzett lelkipásztorokra is, akik szintén vállalhatnak diaszpóra-ösztöndíj szolgálatot. Akár családok, lelkészházaspárok is jelentkezhetnek, utazhatnak, azonban az ő esetükben a házaspár mindkét tagjának külön-külön is jelentkeznie kell, és nem automatikus, hogy mindketten megkapják az ösztöndíjat. Gér András arra is figyelmeztet: azoknak, akik részt vesznek a programban, azt is vállalniuk kell, hogy az ösztöndíj idejével megegyező időt a kibocsátó egyházkerületben szolgálnak majd, miután hazatértek.
A teológiák támogatják a kezdeményezést
Pozitív a visszhangja a kezdeményezésnek valamennyi református teológia részéről – mondja a zsinati tanácsos. Felidézi: a sárospataki és a pápai teológiáról azt a visszajelzést kapták, hogy már az elmúlt években is voltak a Kőrösi Csoma Sándor Program résztvevői között teológushallgatók, az pedig, hogy gyülekezetekbe mehetnek, még kedvezőbb lehetőség. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen már kidolgozták annak a lehetőségét is, hogy a jövőben akár a hatodéves gyakorlati évet is lehessen a diaszpóra gyülekezeteiben végezni, akár az egyházi ösztöndíjprogram keretében. „A budapesti teológia részéről is azt az ígéretet kaptuk, hogy támogatják azokat a teológusokat, akik szeretnének részt venni az ösztöndíjprogramban” – mondja a tanácsos.
Szórványgondozás, keresztelés, lelkigondozás vár a jelentkezőkre
A résztvevők feladata gyülekezetenként változó lehet: van olyan közösség, ahol főleg idős emberek vannak, ott a látogatásuk, lelkigondozásuk lesz az elsődleges szolgálat. Egy többgenerációs gyülekezetben pedig a fiatalok felé fordulás, a baba-mama kör és az ifi megszervezése is szerepelhet a feladatlistán az igehirdetés, keresztelés, temetés, esketés mellett.
Lesz, ahol kulturális jellegű szolgálatra lesz nagyobb szükség, például ünnephez kapcsolódó programok szervezésére. Vannak ugyanis olyan gyülekezetek, ahol a meglévő lelkész mellé várnak majd segítőt, de olyan is, ahol a távolra eső szórványok gondozása lehet a fő feladat. Magyarországi fejjel nehezen elképzelhető, de a diaszpórában teljesen általános az, hogy egy nagyvárosi gyülekezethez akár még száz kilométerre fekvő kisebb közösség is tartozik, mint szórvány.
Hatszázezer forint havonta
A résztvevők 600 ezer forintos havi ösztöndíjat kapnak, ami kiegészül a hazai felkészítő és lezáró szakaszban további 300 ezer forinttal. Gér András zsinati tanácsos hozzáteszi: tudja, hogy ez itthon óriási összeg, de az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Nyugat-Európa nagyvárosaiban nem ugyanarra elég. Ugyanis az ösztöndíjasoknak ebből a pénzből kell a lakhatásukat, az utazásukat, a saját ellátásukat biztosítani a kint tartózkodásuk alatt. Persze a hazai szervezők kérik a fogadó gyülekezeteket, hogy amiben csak tudnak, segítsék őket, akár egy szolgálati lakással, akár helyi bérlettel.
Szorosabb lehet a kapcsolat
A viharos elmúlt évszázad után a kapcsolatok ápolására, szorosabbá tételére törekszik a Magyarországi Református Egyház az ösztöndíjprogramban való részvétellel. A zsinati tanácsos méltatja, a diaszpórában élő reformátusok évtizedek óta tapasztalható hűségét, és azt mondja: „most, hogy lehetőségünk van rá, segítenünk kell” őket.
Gér András hozzáteszi: sok olyan református gyülekezet van a diaszpórában, ahol hosszú ideig nem volt lelkész, és csak ünnepekkor érkezett hozzájuk igehirdető – sokszor nagyon messziről, akár másik kontinensről odautazva –, de a közösség nem széledt szét, megtartották az alkalmaikat. Az ösztöndíjprogrammal azt is segíteni szeretnék, hogy minél több közösségben megvalósulhasson a reformáció régi vívmánya, az anyanyelvi igehirdetés.