Választott szolgálók, akik irányt mutatnak

Rákos Loránt magyar püspökhelyettes igehirdetésében elmondta, hogy három dolognak is örülhetünk, amelyek révén megbizonyosodhatunk arról, hogy bármit is hoz a történelem, végül csak az marad, amiért hálát adhatunk, amiről megemlékezhetünk, amire alapozhatunk egy lassan felsejlő jövendőt. A zsinat programjához kapcsolódva utalt a lelkészszentelésre, a Pálóczi Czinke István-díj átadására, illetve a gályarab hitvallók szenvedésére és a példaként megmaradt emlékezetükre. Ján Semjan szlovák püspökhelyettes az emberi és a keresztyén emlékezet jelentőségére hívta fel a figyelmet. Kiemelte: az egyház jó emlékezet nélkül könnyen válik az áramlatok és a kor kísértésének zsákmányául, hasonlóan ahhoz a fához, amely gyökerét vesztette, vagy megkárosították azt. Azért is határozta meg az egyház az ünnepek idejét, hogy megemlékezzünk arról, ami egyszer megtörtént.

Az ünnepi eseményen három lelkészt szenteltek fel, miután sikeresen letették lelkészképesítő vizsgáikat, így jogosulttá váltak önálló lelkészi szolgálatra. A három lelkipásztor: Gríger Krisztina (Dunaszerdahely), Nagy Enikő (Tornagörgő) és Samuel Knežo (Jenke). – Isten felszólítása többször is elhangzik a Bibliában: Legyetek szentek! A ti szolgálatotok legyen olyan, mint a lámpatartóba tett világítólámpás! Ebben a világban mindig tudatosítsátok, hogy az életetek nem e világból való! – hívta fel a figyelmet Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. Kibocsátó beszédében Porubán Ferenc főgondnok azt kívánta a három felszentelt lelkipásztornak, hogy a mindenható Isten őrállóiként tanulmányozzák továbbra is szorgalmasan a Szentírást, tanítsanak alkalmas és alkalmatlan időben Isten Igéje szerint, valamint tisztán és hűen hirdessék Krisztus evangéliumát.

A Zsinat a Pálóczi Czinke István-díjat idén Bogárdi Szabó István Széchenyi-díjas teológusnak, a Károli Gáspár Református Egyetem hitéleti rektorhelyettesének, a Magyarországi Református Egyház Zsinata egykori lelkészi elnökének, a Dunamelléki Református Egyházkerület nyugalmazott püspökének adományozta. – Mint minden közösségnek, a magyar reformátusságnak is mindig szüksége volt és lesz vezetőkre. Hitünk szerint azonban ezt a vezetői szolgálatot az Istentől való elhívásnak kell megalapoznia. Egyházunknak olyan választott szolgákra van szüksége, akik irányt mutatnak. Az Igére figyelve különbséget tudnak tenni jó és rossz, helyes és helytelen között, nem sodródnak az árral, hanem azzal szemben is az igazságért küzdenek, Isten igazságáért – kezdte a laudációját Géresi Róbert püspök.

Mint mondta, a Hegyi beszéd követelménye, hogy legyünk tökéletesek, ez ugyanis a keresztyén létezés állandó kihívása, ez az állandó küzdelem jellemzi azt, aki Isten útját keresi. A püspök köszönetét fejezte ki Bogárdi Szabó Istvánnak a magyar reformátusságért tett szolgálatáért. Hozzátette: a korábbi dunamelléki püspöknek az egyház és a világ viszonyában is mindig volt mondanivalója, doktori munkájában például a kommunista diktatúra idején kialakult teológiákat és álteológiákat vizsgálta. A Zsinat volt lelkészi elnöke a többi között megállapította, hogy a „bezárkózó egyház" koncepciója, amelyet a diktatúrák akartak rákényszeríteni a közösségeinkre, zsákutcát jelent. Felhívta arra is a figyelmet, hogy ez a koncepció néha külső nyomás nélkül is megjelenik, amikor a „jó ez a hely nekünk, építsünk sátrat” gondolata uralkodik el egy közösségen belül. Géresi Róbert kiemelte: Bogárdi Szabó István gondolatai az egész Kárpát-medence vonatkozásában érvényesek, és nem csupán a református közösségek esetében, közéleti megszólalásai pedig igehirdetések, amelyek magukon hordozzák a prófétai útmutatás lelkületét. – Nem könnyű feladat téged hallgatni, néhányan fel is adják. De akinek van füle a hallásra, az hallja is, hogy egész népedet tanítod – jegyezte meg a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, aki laudációjának végén köszönetet mondott azért is Bogárdi Szabó Istvánnak, hogy mindig szeretettel és jó szándékkal volt a felvidéki reformátusok iránt, és a Magyar Református Egyház keretein belül hozzájárult az egység formálásához.

A méltatás után a püspök Porubán Ferenc főgondnokkal közösen átadta a Pálóczi Czinke István-díjat Bogárdi Szabó Istvánnak, aki a díjjal kapcsolatban köszönetét és háláját fejezte ki. Mint fogalmazott, ez egyfajta jelzés: egyetértenek abban, hogy az igazságot kell szeretetben követnünk, és nem a magunk igazságát, hanem Krisztus igazságát, mert egyedül az ő igazsága tart meg bennünket.

Az emlékzsinaton megemlékeztek a gályarabságra ítélt protestáns hitvallókról és az emlékükre létrehozott gályarabemlékútról is. 2024-ben a Kárpát-medencei reformátusság körében egy kétéves emlékezéssorozat veszi kezdetét – ezekkel a gondolatokkal vezette fel a gályarabemlékút megnyitásának a bejelentését Molnár Árpád zsinati tanácsos.

Csorba Dávid, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának szakigazgatója előadásban emlékezett meg a „gyászévtizedről”. Mint mondta, 350 évvel ezelőtt, 1674. március 5-re a pozsonyi bíróság elé vádlottként idézték be a hazai protestáns értelmiséget. A Kárpát-medence területéről több mint hétszáz lelkészt, tanítót, kántort vádoltak meg felségsértéssel és vallásgyalázással, politikai és egyházi felkelésben való részvétellel. Református és evangélikus felekezetű, magyar, szláv és német etnikumú, közösségeket vezető, gyülekezeteket és iskolákat képviselő egyházi elöljárókat. Összesen negyven hitvalló prédikátor élte túl az 1674–76 közti méltatlan szenvedéseket – foglalta össze. – A börtönt és gályarabságot viselt hitvallóink többéves száműzetés után hazatérhettek, visszamentek a gyülekezetükbe, a tanári katedrára, és folytatták közösségépítő munkájukat. Fiaik és leányaik pedig évszázadokon át megmaradtak az egyházban, lelkészek, tanítók sora nőtt föl a gályarabcsaládokban, ez az, ami az emlékezetüket és a kultuszukat évszázadok át fenntartotta – tette hozzá. Csorba Dávid előadása végén szimbolikusan átadta az emlékzsinatra elkészült galyarabok.drk.hu oldalt, amely az emlékévvel kapcsolatos kezdeményezéseket kívánja összefogni és megjeleníteni. Az ott található térkép jelzi a helyszíneket, a gályarabok útját, a származási helyüket, iskoláikat és börtöneiket, külföldi tanulmányaik és emlékhelyeik képeit.

Az emlékzsinatot Porubán Ferenc főgondnok rekesztette be, majd Géresi Róbert püspök áldásával fejeződött be az ünnepi istentisztelet.