Ha a kalotaszegi dombok között a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat templomrajzaira emlékeztető, négy fiatornyos templomocskát látunk, biztosak lehetünk abban, hogy magyarok lakta református faluhoz értünk. Az István királyról elnevezett erdélyi településen az augusztus 20. előtti napokban jártunk.
Ha a kalotaszegi dombok között járva a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat templomrajzaira emlékeztető, négy fiatornyos templomocskát látunk, biztosak lehetünk abban, hogy magyarok lakta, nem mellesleg református faluhoz értünk. Úgy alakult, hogy eddig bármikor jártunk arra, mindig csak elrobogtunk a főúton, ám a falu arculatán pár éve még így is jelentős változást vettünk észre: a bádog toronysisakot a hagyományosabb zsindelyesre cserélték. Ez azt a megújulást jelképezi, ami Kalotaszentkirály–Zentelkén a diktatúra bukása utáni két évtizedben végbement. Az István királyról elnevezett erdélyi településen az augusztus 20. előtti napokban jártunk.
Szeretni tanulni járnak
„Nagyon sok vendég jön. Ma is már négyszer félbehagytam a takarítást, mert nem akarom zavarni őket, amíg megnézik a templomot” – mondja Kiss Erzsébet, a kalotaszentkirályi gyülekezet harangozója, aki nem bánja, hogy csak lassan halad a munka, hiszen mindig nagyon örül a látogatóknak, és távozásuk után újult erővel lát megint a munkához.
Akkoriban, amikor még kevesebben jöttek, már a magyar rendszámú kocsi láttán is könnyre fakadt az örömtől: „Úgy láttam, a testvérem, az anyám érkezett meg. Szavakkal nem tudom elmondani azt a belül lévő nagyon jó érzést.” A harangozó meglátása szerint az anyaországból érkezők különösen az erdélyiekben élő hazaszeretet iránt érdeklődnek. Egyszer egy egyetemi tanár azt mondta neki: „Erdélyben olyan szeretetet érzek Magyarország iránt, amiből ha a magyarországiakban feleannyi volna, akkor nem így állna az ország.”
Panzió a kisnemesi eredetű családok által lakott kalotaszentkirályi falurészen
A harangozásnak szigorú rendje van, az asszony tizenöt éve napjában többször is felmászik a toronyba. A vendégeket azonban csak kivételes esetben engedi fel, mert volt már, hogy megjárta: hiába kérte a fiatalokat, hogy ne nyúljanak a harangokhoz, ők mégis megkongatták őket. A falu népe nem kis ijedelmére, ugyanis ha tűz vagy más baj van, Kalotaszentkirályon a mai napig félreverik a harangot, és a község apraja-nagyja a mezei munkát is otthagyva, vödröt ragadva siet a bajban lévők segítségére.
Vendégváró templomok
Idén nyáron immár huszonegyedik alkalommal szervezték meg a népzenei és néptánctábort a faluban. Ezzel kezdődött minden, ebből nőtte ki magát a kalotaszentkirályi falusi turizmus. Bármerre bóklászunk, a szálláshelyek egymást érik a faluban. Vincze Kecskés Istvántól, a vendéglátást koordináló Davincze Tours utazási iroda ügyvezetőjétől megtudjuk, hogy az ezerkétszáz lelkes településen negyvennégy református és egy baptista család foglalkozik fizetővendégek fogadásával, de a református gyülekezet vendégházában is elfér vagy tizennyolc fő.
A község Budapest és Székelyföld között fekszik félúton, így sok az átutazó vendég, de egyre többen kíváncsiak a környék nyújtotta lehetőségekre is. A Kalotaszeg gazdag népi kultúrája és az Erdélyi-szigethegység közeli nyúlványai a Vigyázó-csúccsal gazdag programot nyújthatnak mind a hagyományok, mind a természet kedvelőinek.
A falu turisztikai felelőse elmondja, hogy református gyülekezeti és iskolai csoportok is megfordulnak Kalotaszentkirályon. Nemrég Nagykanizsáról és Mátészalka környékéről is volt egy-egy egyházi csoport, szeptemberben pedig Miskolcról várnak majd kirándulókat. Nem véletlen ez sem, hiszen Kalotaszegnek ez a része kiváló lehetőségeket nyújt az egyházi turisták számára is: Körösfőtől Bánffyhunyadon át Magyarvalkóig – hogy csak a legismertebbeket említsük – megannyi középkori templom várja fiatornyos tornyaival, festett kazettáival és díszes varrottasaival nem csak a reformátusokat.
Együttműködés a közösség javára
Kalotaszentkirály azonban saját programokkal is várja vendégeit, márciustól szilveszterig nincs megállás a faluban. Néptánctalálkozók, -táborok, egyházi és nemzeti ünnepekhez kötődő fesztiválok és bálok váltják egymást az egész esztendőben. A falunapokat például mindig a Szent István napjához legközelebb eső hétvégén tartják, ami idén pont augusztus 20–21-ére esik. „Nem véletlen ez, hiszen a település honalapítónkról kapta a nevét, valószínűleg úgy, hogy első templomát a szent király tiszteletére szentelték fel” – tudjuk meg Péter Mónika helytörténésztől.
Az államalapító szobra az egykori jobbágyfalu, a mai Zentelke falurész központjában. Dienes Attila alkotása
A falunak Szent István-mellszobra is van. Az alkotást az István királyról elnevezett településeket tömörítő Szent Király Szövetség adományozta 2003-ban a közösségnek, akik a következő évben egy szépen kialakított kis parkban állították fel azt az egykori jobbágyfalu, Zentelke településrész központjában. Hogy miért történt a csúszás? Tipikus erdélyi történet ez. „Ha köztéren állítottuk volna föl az első magyar király szobrát, a hatóságok miatt rögtön mellé kellett volna tenni egy román hőst is” – mondja Péter Mónika. Mivel a helyiek ezért a megoldásért nem igazán lelkesedtek, inkább vártak egy évet, és végül a református egyházközség tulajdonában lévő telken alakították ki az emlékhelyet.
A túlnyomó többségben reformátusok lakta falu gyülekezetének egyébként is jó kapcsolata van az önkormányzattal, sőt maga a polgármester is presbiter. „Miért ne segítenénk, ha egy elképzelés megvalósulása a közösség javát szolgálja?” – világítja meg az együttműködés magától értetődő voltát Lukács Endre, Kalotaszentkirály–Zentelke két hónapja feleségével itt szolgáló új lelkipásztora. A település például most egy európai uniós információs iroda felépítésében gondolkozik, amit a program végeztével tájházzá alakíttatna át. Mivel az önkormányzatnak nincsenek jó fekvésű telkei, ehhez is a reformátusoktól várja a segítséget egy, a templom melletti terület átadásával. Még nincs meg erről a presbitériumi határozat, de aligha lesz akadálya a terv megvalósulásának. A segítségnyújtás természetesen kölcsönös: a község önkormányzata legutóbb a templom zsindelyezésére adott támogatást.
Kátéórán a fiatalok. A korábbi lelkipásztor tavaszi halála miatt rendhagyó módon idén augusztus 21-én tartják a konfirmációt
„Ez is hozzátartozik”
„Régen, pláne a kommunizmus alatt, nem volt ilyen ünneplés, de hála Istennek, most már szabad. Azzal pedig, hogy ez kinek tetszik, kinek nem, nem törődünk” – meséli Bálint Anna néni, a neves hagyományőrző énekes és táncos. Az idős asszony egy réges-régi, kopott kis füzetecskét vesz elő: „Még anyai nagyapám hozta magával Budapestről, amikor ott járt a milléniumi ünnepségeken, hazafias dalok vannak benne.” Anna néni, aki édesanyjától tanulta a dal és a haza szeretetét, még ma is csengő hangján a Király himnusz című énekbe kezd, amit István király tiszteletére szokott énekelni ünnepségeken, előadásokon: „Tartsd meg, Isten, jó királyunk, magyarok királyát! / Áldd meg Isten szép hazánkat, magyarok hazáját! / Hogy a nemzet és királya egymást jól megértse, / Éljen, haljon királyáért, királya is érte.”
A néni férje, Bálint Márton bácsi arra is emlékezik, hogy az iskolában sokat tanultak az államalapítóról. „Én magyar világban jártam itt iskolába, a Horthy idejébe’, bár csak négy évet tudtunk szolgálni neki, mert visszajöttek ezek a »testvérek«” – emlékezik vissza az öreg, aki elmondja, hogy annakidején a kisdiákok színdarabbal emlékeztek meg a nagy királyról, és hogy ma is fontos a családjuk számára István király ünnepe, hisz „magyarnak tartsuk magunkat, s ahhoz ez is hozzátartozik”.
Ady a faluban írta A Kalota partján című költeményét. A képen látható ház előtt a versírás helyét emléktábla jelöli. A patak innenső oldalán Zentelke, a túlsó oldalán Kalotaszentkirály fekszik
Magyar állampolgárként ünnepelni
A kisebbségi létbe szorult magyarjaival nem egyszer mostohán bánó magyar állam megszületését román állampolgárként is mindig megünneplő falubelieket természetesen a magyar állampolgárság felvételéről is megkérdeztük. Nem találkoztunk olyannal, aki ne szeretne élni a lehetőséggel. Igaz, a tumultusra és a sűrű nyári elfoglaltságra hivatkozva egyelőre még egyikük sem adta be a kérvényezéshez szükséges papírokat.
A harangozó asszony szinte röstelkedve mondja: „Ha szűnik kicsit a mezei munka, utánajárunk az urammal és a három fiammal.” Mert úgy gondolja, ha idős is már, és különösebb hasznát nem látja, de tudni akarja, hogy ő is magyar állampolgár. A szülei is azok voltak a második világháború idején, amikor a házuktól nem messze húzódott az Észak- és Dél-Erdélyt elválasztó magyar–román határ.
„Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves / És tarkaságban annyi nyugalom / És fehér és piros és virító sárga, / Izgató kék és harcos barna szín” – írta Ady Endre a kalotaszentkirályi népviseletről, mikor egy 1914. nyári vasárnap délelőtt tanúja volt a „pompás magyarok” templomból kijövetelének. A falusiak a nagy ünnepekkor ma is felöltik az ősi ruhadarabokat. Képünkön szombat délután a református templomba kísérik a mennyasszonyt
A tiszteletes arról számol be, hogy sokan fordulnak hozzá olyan iratokért, kivonatokért, amelyekkel az eljárás során tudják bizonyítani családjuk magyar eredetét. Örül annak, hogy az idei augusztus 20-át már a hatályba lépett kettős állampolgárságról szóló törvény tudatában ünnepelhetjük. Véleménye szerint ideje volt, hogy lezáruljon végre a kettős állampolgárság körüli huzavona, mert ez a megoldás méltó a szent király államalapító művéhez és szellemiségéhez.
Szöveg és kép: Kiss Sándor
A cikk megjelent a reformátusok lapja augusztus 21-i számában.