Új kezdődik

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet... És látta Isten, hogy ez jó.“ (1Móz 1,1.25b)

„Kezdetben volt az Ige... Az Ige testté lett... és láttuk az ő dicsőségét...“ (Jn 1,1.14)

Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvéreink!

Kezdetben minden jól indult. Kezdetben minden a helyén volt. A Nap, a Hold és a csillagok, a föld, a szél, a tengerek és a folyók, a gyümölcstermő fák és a nyüzsgő állatok. Minden tette a dolgát az ő neme szerint. Kezdetben béke és harmónia volt az ember és ember, az ember és Isten között. Kezdetben...

Aztán elromlott. Szétesett. Messzire sodródtunk.

Aztán egy régi halászfaluban, a Genezáret-tó partján a názáreti ács fia megszólította Jánost. És ekkor Jánosnál új kezdődött el.

Később, amikor az általunk karácsonynak ismert ünnepet a Lélek által megfogalmazza és a betű kalodájába kényszeríti, a végesbe a végtelent, a torzóba a teljeset – tudja, hogy ez egy új teremtés, ez egy új kezdet neki és mindenkinek, aki hiszi és éli, hogy mit is jelent az, hogy Kezdetben volt az Ige és az Ige testté lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

Az új kezdet új törvénye: a hetvenszer hétszeres megbocsátás, a ne tudja a te bal kezed, mit tesz a jobb Isten dicsőségét munkáló törvénye, a bűnbánat útjának alázata, a belső szobák imádságos csendje és a közösségi istentiszteletek felcsendülő hitvallása. És tudja, ehhez a törvényhez már nem kő kell, hanem a szívek hústáblája, belevésve a szeretet parancsa, teljes szívből, értelemből és akaratból fölfelé, és körülöttünk szeretve az embert, mint magunkat.

Új kezdődik el, egy új teremtés Őbenne, Jézus Krisztusban, akinek mi is megláthatjuk dicsőségét. Túl a gyertyák fényén, a megterített asztal mindennapi kenyerén, túl gyermekeink ragyogó szemén, túl az itt kegyelemben bővölködő életen, és túl a halálon, az örök élet és feltámadás valóságát kiteljesítő halálon.

2018 karácsonyán is megláthatjuk ezt a dicsőséget hit által, bár tükör által, homályosan. De hálát adva, énekelve, asztalt terítve és mellé ülve, ajándékozva, és megköszönve az Istennek, hogy mi vagyunk a megajándékozottak Krisztusban. A mi életünkben is vele, általa új kezdődött el, hogy majd színről-színre is láthassuk az Ő dicsőségét.

Addig is buzdítsuk a magunk lelkét és egymást:

Jöjjetek Krisztust dicsérni,
bízó szívvel hozzá térni,
énekekkel zengve kérni,
Krisztus népe, jöjjetek. 

Küldte Őt az Úr kegyelme
öröklétre, győzelemre,
hogy szívünket felemelje
boldogságos ég felé.

(328. dicséret 1. és 3. verse)