A birkapörkölt mellé reményt is kínálnak – Debrecenben kezdődött az idei Felebarát program

Abban különbözik ma egy közterületi ételosztás a korábbiaktól, hogy az oda érkező rászorulók csak egy része szállón vagy utcán élő hajléktalan testvér, sokan vannak, akár keresettel, lakhatással rendelkező emberek, akik a hónap vége felé már nem tudják kigazdálkodni, hogy ételhez, pláne meleg ételhez jussanak – vonom le a megrázó tanulságot az elmúlt hétvégi, Debrecenben zajló szeretetszolgálatos ételosztás kapcsán, ahogy Dobis-Lucski Zsófiával az alkalmon készült fotókat nézegetjük. A lelkészcsaládból származó fiatal kommunikációs szakember maga is gyakran kijár a „terepre”, zöld mellényét büszkén viselve nyújtja a kirepedezett kezeknek a birkapörköltet főtt krumplival – ez alkalommal legalábbis. – Nem tudnék hitelesen mesélni és írni arról, hogy hogy történik egy ételosztás, vagy hogy milyen szegény sorsú családokat támogatunk, ha én magam nem lennék ott, nem állnék meg beszélgetni egy-egy gyermekkel vagy akár hajléktalan testvérrel. Emellett, ha bárki már megtapasztalta, hogy milyen önkéntesnek lenni, akkor bizonyára rájött, hogy ilyenkor az órákon át tartó segítségnyújtás és a munka jellemzően nem lefárasztja az embert, hanem a végére feltölti – mondja a kisgyermekes debreceni édesanya.

Márpedig, ha valaki, ő közelről látja és hitelesen közvetíti cikkekkel, közleményekkel a bajbajutottak segélykiáltásait és az őket segítő, fáradhatatlan és profin szervezett szeretetszolgálatos csapatok munkáját. Huszonkétezer-nyolcszáz forintból ételt venni egy hónapban lehetetlen küldetés, nem csak az áremelkedések miatt. Egy idős asszonynak, aki a sorban áll, elmondása szerint ennyit kellene beosztania. Miután kikötötték nála a gázt, a kis hősugárzója által fogyasztott áramot, amit csak annyi időre kapcsol be, hogy ne fagyjon meg, és a gyógyszereit valahogy kigazdálkodja ebből az összegből, de másra nem jut. Sokan vannak ezzel így a megjelentek közül, akik az ételhez úgy állnak, hogy majd valami lesz, valaki megsegíti őket. – Azért hála Istennek a nagyvárosokban jellemzően valamilyen szociális segítségnyújtás elérhető a különböző karitatív szervezetek vagy a szociális, akár a hajléktalanellátó intézmények közreműködésével is – teszi hozzá Dobis-Lucski Zsófia. Tehát a városban élő nélkülözők napi betevőhöz juttatása, ha segítséget kérnek, jól szervezettnek mondható a kommunikációs vezető szerint. A rendszeres téli melegétel-osztás ugyanakkor azért is fontos, mert sokan vannak azok, akik az első hetekben a fizetésükből még meg tudják venni a meleg ételt vagy az alapanyagokat, de a hónap végére önerőből nem tudják előteremteni azt a kis pénzt, hogy meleg ételhez, pláne húsételhez jussanak. A sorban állók között volt, aki húsz éve a hajléktalanság fogságában él, de olyan ember is, aki most került az utcára, és egyre többen vannak a sorokban olyanok, akik külön hangsúlyozzák és kérik, hogy róluk ne készüljön fénykép, mert ők bizony szégyellik, hogy ide jutottak: vegyes a kép – összegzi Dobis-Lucski Zsófia.

Az áremelkedés hatása jól látszik a szeretetszolgálathoz érkező kérvények számán is. – Egyre többen fordulnak segítségért hozzánk, de más karitatív szervezeteknél is valószínűleg ugyanez a tendencia tapasztalható. Olyan családok is megkeresnek minket, ahol, tegyük fel, mind a két fél dolgozó, és mégis szükségük van segítségre. Nagyon sok olyan támogatottunk van, akiknek például a gyermekét karácsonykor megajándékoztuk valamilyen adományprogramunk keretében, az édesanyának és az édesapának is van munkahelye, de arra, hogy a gyermekeiknek a teljes ellátását ki tudják gazdálkodni a saját bevételükből, már nem elegendő a fizetésük. Sok nyugdíjas keres minket, legyen szó akár egy-egy tartósélelmiszer-csomagról vagy a falvakban élőknél a téli időszakban a tűzifáról. Ez utóbbi is a Felebarát program része – avat be a számok mögött rejlő sorsokba Dobis-Lucski Zsófia. – A karitatív szervezetek nemcsak a mélyszegénységben vagy a bevétel nélkül élőket segítik, hanem azokat is támogatják, akik egy életet végigdolgoztak, viszont a nyugdíjuk annyira kevés, hogy idős korukra már támogatásra szorulnak – teszi hozzá. Azért, hogy a túléléshez szükséges segítség ne csak az év egy-egy kiemelt időszakában, például adventben jusson el a rászorulókhoz, egész évben különböző akciókra hívja fel a társadalom figyelmét a Magyar Református Szeretetszolgálat. A januártól március végéig tartó Felebarát programban kiemelten foglalkozik a szervezet a fűtetlen otthonban élő családokra és a hajléktalan emberekre. – Budapesten teajáratot üzemeltetünk a református hajléktalanmisszióval közösen, ami azt jelenti, hogy heti két alkalommal, minden hétfőn és pénteken útra kelünk a misszió önkénteseivel közösen, forró italt, szendvicset vagy szükség esetén plédet, hálózsákot viszünk azoknak a hajléktalan testvéreknek, akik nem húzódnak be a szállókra, hanem valamilyen oknál fogva inkább az utcákon, aluljárókban, megállókban éjszakáznak. Mivel nem csak mi, más karitatív alapítványok is így tesznek, így azt mondhatjuk, hogy ha szükségét érzik, van hova fordulniuk az utcán élő bajbajutottaknak – osztja meg a kommunikációs szakember.

A melegétel-osztást adománykoordinátoraik szervezik az ország több pontján: a nagyvárosok között Budapesten, Debrecenben, Miskolcon és Szegeden, valamint azokon a helyszíneken is jelen lesznek az önkéntesek, ahol a szeretetszolgálat irodái megtalálhatók, például az alsóörsi irodához legközelebb Veszprémben, illetve Ózdon, Sarkadon vagy Vásárosnaményban is lesznek ételosztások. Márciusig alkalmanként két-háromszáz adag étellel készülnek, de Dobis-Lucski Zsófia újra hozzáteszi, hogy ezekre az ételosztásokra nem csak a hajléktalan testvéreket várják, és nem is az a jellemző, hogy ők töltenék meg a sorokat. – Természetesen ők is ott vannak, nekik is segítünk, de az az elmúlt éveknek a tapasztalata, hogy egyre több nyugdíjas vagy nehéz helyzetbe került aktív korú, ha lehajtott fejjel is, de beáll a sorba – összegzi a szolgálat kommunikációs vezetője. Itt kevés a mosoly, de az önkéntesek fáradhatatlanok, tudják, mi az értéke egy tál meleg ételnek, legyen az birkapörkölt, a mai árak mellett.

Nem elvárható, hogy kizárólag adományokból segítsék ezrek életét, a mintegy háromszázezer, mélyszegénységben élő emberhez számos szálon igyekeznek kapcsolódni a hazai karitatív szervezetek, gyülekezetek, önkormányzatok, hajléktalanellátó intézmények – utóbbiból szerencsére már minden nagyobb városban van. A feladat így sem egyszerű az év legnehezebb időszakában, télen. llyenkor, januárban–februárban kisebb az adakozási kedv, de az is gondot jelent, hogy bár lenne hova fordulnia a bajbajutottaknak, szégyenként élik meg a helyzetet, és nem, vagy csak az utolsó utáni pillanatban kérnek segítséget, például egy-egy melegétel-osztásnál. – Fontos lenne tudatosítani az emberekben, hogy ez nem szégyen, mások is kerülhetnek nehéz helyzetbe, akár csak egy-egy rossz döntés következtében. Az a célunk, és arra bátorítjuk a támogatottainkat is, például az adósmentorálási programjainkban, hogy próbáljanak kiutat keresni a nehéz helyzetükből. Ha aktív korban van a kliensünk, vele együtt keressük a lehetőséget, hogyan találhatna másik, jobban fizető munkát, hogy sikeresebb lehessen, sokszor már ennyi elég ahhoz, hogy visszataláljon a normál kerékvágásba – meséli Dobis-Lucski Zsófia a hosszabb távú fejlesztési programjaikról.

A tucatnyi, hosszú évek óta jól működő, állandó jelenlétet biztosító segélyakció közül fontos kiemelni a Felzárkózó települések programot, amelyet 2019-ben indított útjára a magyar kormány, és amelyhez a Magyar Református Szeretetszolgálat mellett közel harminc karitatív szervezet csatlakozott, hogy a leghátrányosabb helyzetű településeken a szociális munkások aktív jelenlétével újraépítsék a közösséget, kiutat mutassanak a nyomorból, és a legszegényebbek is hozzájussanak olyan közösségi, szociális, oktatási, egészségügyi szolgáltatásokhoz, amelyek korábban elérhetetlenek voltak nekik. – Mára ötvenegy településen vannak jelen a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai, ténylegesen ott élve a közösségben, őket bármilyen kérdéssel megkereshetik a rászorulók. Hogyha valakinek arra van szüksége, hogy segítsünk időpontot foglalni egy egészségügyi intézményben, vagy adóssággal kapcsolatban van szüksége támogatásra, hozzánk fordulhat. A gyermekeknek különböző szűrőprogramokat viszünk helybe, de része a segítségnyújtásnak a tanodai fejlesztés, a drogprevenció, a felelős állattartással kapcsolatos érzékenyítés és számos más kezdeményezés – fejti ki a kommunikációs vezető.

A szolgálat egyik legfontosabb célja, hogy a kollégáik folyamatos kapcsolatban maradjanak a bajbajutott családokkal. Ez szinte napi jelenlétet jelent: segítenek értelmezni, kitölteni a szükséges dokumentumokat, érthetővé tesznek bizonyos szabályokat, és fizikailag is ott állnak a támogatottak mellett. A közfoglalkoztatási program tapasztalataival kapcsolatban – amelyben ezerháromszáz ember tudott a Magyar Református Szeretetszolgálat berkein belül munkát vállalni – Dobis-Lucski Zsófia arról számol be, hogy bár sokan nem tudnak továbblépni, vannak kifejezetten jó példák is: volt olyan foglalkoztatottuk, aki eleinte egy évig parkgondozással, kertrendezéssel foglalkozott, így megismerhette a különböző szerszámokat és eszközöket, gyakorlatra tett szert, majd egy közeli városban el tudott helyezkedni egy kertészetben, ami valamivel nagyobb bevételt jelentett számára.

Szervezetük másik kiemelt célja a munkahelyteremtés a leszakadt települések közelében, mert még mindig a legtöbb embernek ezekben a falvakban csak a napszám és a segédmunka jelent időszakos, alkalmi bevételt, a megoldás viszont az állandó foglalkoztatás lenne. Ezt felismerve született meg a letisztult és stílusos bőr- és textiltermékeket forgalmazó Diaconia márka. A Magyar Református Szeretetszolgálat Mezőladányban és Zemplénagárdon kézműves műhelyeket hozott létre, ahol az ott élő embereket foglalkoztatják. Mint mondja: szükség van halra is természetesen, nem csak hálóra, vagyis az eseti adományokra, de az a jó, ha olyan környezetet teremtünk, ahol a nehéz sorban lévő embertársaink képessé válnak talpra állni.

Miközben Dobis-Lucski Zsófia minden irodai munkatársát arra biztatja, hogy lépjenek a bajbajutottak közé és tapasztalják meg az önkéntesség örömét, könnyen megfogalmazza, hogy ő maga miért is teszi ezt, amikor csak lehetősége van rá: – Az, hogy ott kell lenni például reggeltől, és főzni kell az ételt vagy éppen előkészíteni, kiporciózni az adagokat, ilyenkor a téli hidegben nem annyira kellemes tevékenység, de amikor kézbe adjuk és látjuk, hogy valóban van, aki annyira éhesen érkezik, hogy egy méterrel arrébb már meg is ette azt a tál ételt, akkor az ember elfelejti, hogy ezzel mennyi munka volt, sokkal többet jelent az, hogy segíteni tudott – idézi fel legutóbbi érzéseit a kommunikációs vezető.

Segédkezni egy ételosztásnál a téli hidegben nem könnyű, de egy tál pörköltnél talán még nehezebb a hitet átadni a reménytelenségben annak, aki a sorban állva – érthető módon – nem tudja elhinni, hogy képes lehet kitörni szorult helyzetéből. – Református szeretetszolgálatként mindenképp célunk, hogy a krisztusi szeretetet valahogy meg tudjuk mutatni a rászorulóknak és az elesetteknek. Éppen ezért ételosztásainkat is mindig egy rövid áhítattal szoktuk kezdeni, hogy amíg összegyűlünk, hallgassuk meg Isten Igéjét. Egy közös imádságot is el szoktunk mondani ott helyben a testvérekért. Sokaknak már az megnyugvást jelent, hogy legalább valaki imádkozik értük. Az emberek nagyon elesett, nehéz helyzetből érkeznek hozzánk. Vannak köztük, akiknek még a remény ott él a szívében, de sokan már reménykedni sem tudnak. Fontos, hogy ilyenkor mi ne csak odaadjuk azt a tál ételt, hanem beszélgessünk is, és valóban próbáljuk őket megerősíteni abban, hogy Jézus Krisztus, ha küld segítőket, akik melléjük állnak, azt jelenti – és ezt tartsák a szívükben –, hogy nem hagyta el őket, hogy szereti őket a mi mennyei Atyánk.

Miközben nap mint nap szenvedőkről érkeznek Dobis-Lucski Zsófiához a hírek, úgy gondolja, nem jó, ha rossznak látjuk a világot. Hitét gyerekkorából hozza: lelkészcsaládból származik, szülei és a nővére református lelkipásztorok, azt mondja, természetes volt gyerekkorában, hogy segítettek a rászorulókon. – Az, hogy adománycsomagokat készítettünk, állítottunk össze otthon és vittük a településen nehéz helyzetben élő gyermekeknek, vagy amikor otthon állt halmokban a csokoládé, és tudtuk, hogy ez nem a mienk, hanem másnak fogjuk továbbadni, kiskorunktól kezdve végigkísérte az életünket – meséli. Hálás azért, hogy szakmája, a kommunikáció és a szociális érzékenysége összeért az életében, és a Magyar Református Szeretetszolgálatnál valóban megtalálta a helyét, immár hetedik éve.