A Dunakanyar készen áll – közös küzdelem az árral Vácon

Ma nem kell a gumicsizma, száraz részen zsákolunk majd – jelezték a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) munkatársai a budapesti gyülekezőhelyen csütörtök reggel. Az adományokból biztosított csizmákra a héten több alkalommal is szüksége volt az önkénteseknek, mert korábban többször az ártér közvetlen közelében kellett gátat építeni. Az MRSZ önkéntesei egész héten jelen voltak azokon a településeken, ahol segítségre volt szükség: Tahitótfalu, Dunaalmás és Gyönyű után csütörtökön Vácra indultak a kisbuszok a szeretetszolgálat dolgozóival és körülbelül harminc önkéntessel, mi is velük tartottunk. A szervezők kiosztották a szeretetszolgálatos pólókat és a munkáskesztyűket, önkéntescsoportunk pedig készen állt az indulásra.

Az autóban megtudtuk, hogy azért van szükség a segítségre, mert Vácon önerőből aligha birkóztak volna meg a gátépítéssel. A Dunakanyarban ez a város van a leghosszabb szakaszon kitéve az árvíznek. A héten folyamatosan érkeztek hozzájuk a szervezetek, önkéntesek, 100-150 katona és ugyanennyi tűzoltó is a városban fáradozik.

A helyszínre érve lapátot ragadtunk, és homokzsákok töltésébe kezdtünk. – Azért lehet, hogy lesz némi izomlázam – hallottam valakitől a lapátolók közül. Ahogy a zsákok teltek, felállt a csatárlánc is, amelyben kisgyerekes anyuka, gimnáziumi fiúcsapat – amelynek tagjai viccesen megjegyzik, hogy így legalább a dolgozattól megmenekültek – és a munkahelyéről szabadnapot kivett fiatalember adták egymásnak a zsákokat. Utóbbi elmesélte: Budapesten biztonságos helyen lakik, éppen ezért érezte becsületbeli ügynek, hogy segítsen az árvízhelyzetben érintetteknek. Egész héten jött volna, de végül egy szabadnapot tudott kivenni, hogy ott lehessen.

Néhány holland diák is részt vett a csütörtöki tennivalókban, pedig csak két hete tartózkodtak budapesti kollégiumukban. Szerettek volna segíteni, és izgalmas programnak is találták az árvízvédelmi munkát, közben pedig a magyar emberek életébe is betekintést nyertek. Elmondásuk szerint csináltak már hasonlót Hollandiában is.

Bár a Duna vízszintje egyre csak emelkedett, a hangulat jó volt, a több mint száz önkéntes jó kedélyűen töltötte a homokzsákokat, és rövid idő alatt több mint tízezer tartalék zsákot is megtöltött. Az elmúlt héten számos közösség tagjait hozta közelebb egymáshoz az árvíz elleni küzdelem, és ismeretlen embereket nyitott meg egymás felé. A jól koordinált heti munka nyomán csütörtök délutánra az operatív törzs befejezettnek nyilváníthatta az előkészületi szakaszt Vácon és a Duna jelentős részén.

– A munka ezen része befejeződött egy szép összefogás eredményeképp. Bárkivel egyeztettünk Dunaújvárostól a Dunakanyarig, nem tudunk olyan települést mondani, ahol még szükség lenne önkéntesekre – mondta el Hegedűs Gábor, az MRSZ kutató-mentő csoportjának vezetője. Hozzátette, hogy ez nem azt jelenti, hogy nincs mit tenni. – Péntektől kezdődik egy másik típusú munka: tűzoltókból és tapasztalt kutatómentőkből álló csapatot állítunk föl, amely állandó készenlétben áll, hogy a katasztrófavédelem irányításával, drónnal, quaddal, utánfutóval és egyéb technikai felszerelésekkel segíthessen az esetleges veszélyhelyzetekben. Az apadás vasárnaptól várható, addig teljes készültségben figyelik a felépített szakaszokat, mert bárhol előfordulhat, hogy átázik a gát, vagy akár át is szakad.

Juhász Márton, az MRSZ szolgálatfejlesztési igazgatója is kiemelte a sikeres összefogást, az önkéntesek odaadását, illetve az adománygyűjtés eddigi eredményeit. A váci nap zárásaként az MRSZ egy nagyobb étel-ital csomagot adott át a városi sportcsarnokban elszállásolt tűzoltóknak és katonáknak, majd visszaindultunk Budapestre.

Voltak azonban néhányan, akik még Budapesten sem tették le a lapátot, hanem a Margitszigetre indultak, hátha ott még szükség van segítségre.