„Akit szíve melege indít a segítségnyújtásra, az csak jót tehet” – ez nem egy közkedvelt konferencia jól hangzó szlogenje, hanem részlet a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) kisiskolásoknak írt érzékenyítő mesekönyvéből. A szervezet a Moha erdő történeteiben mutatja be szerteágazó tevékenységét és hívja fel a figyelmet a társadalmi összefogás erejére.
A békés erdő csendjét Szilvia, a szajkó riadója töri meg: az elmúlt napok árvize után a Mókus család segítségre szorul, mert hajlék nélkül maradtak. A közösség apraja-nagyja rögtön összefog és Marci mókusék még aznap beköltözhetnek falevelekkel bélelt, mogyoróval feltöltött biztonságos odújukba. – A mesekönyv, A Moha erdő összefog első történetében a Magyar Református Szeretetszolgálat megalakulása köszön vissza, hiszen a szervezetet a 2006-os árvíz után alapították meg hivatalosan – avat be Csizmás Ágnes meseíró. A református egyház Szeretetszolgálati Irodájának jogi szakreferense gimnazista korától kezdve ír, a gyermektörténetek azonban a szülőséggel érkeztek meg az életébe. A későbbi mesekönyvhöz kapcsolódó rajzpályázat első megbeszélésén már képek cikáztak a fejében egy magyar erdőről, ahol életre kelnek a segélyszervezet programjai.
„A Tehetségek a Moha erdőben című történetben a Szeretetszolgálat ösztöndíjprogramját mutatom be azzal a gyermekeknek szánt üzenettel, hogy akkor is bízzanak önmagukban, ha a körülmények nem igazolják az álmaikat” – említ egy példát arra, hogyan ültethetők át az MRSZ programjai egy képzeletbeli világba. Csizmás Ágnes szerint a mesék különösen alkalmasak a gyermeki önismeret fejlesztésére, lelkük érzékenyítésére és a szociális problémák feldolgozására. „Jogászként és édesanyaként is azt tapasztalom, hogy a társadalom jó irányba haladásához nagyon fontos az idejében elkezdett érzékenyítés. Erre a mai médiumok nem mindig képesek, a mesék azonban igen” – fejti ki. Ezt bizonyítja az a több mint 1500 mű is, amely a meghirdetett rajzpályázatra érkezett be. Ezekből választották ki a történetek hangulatát és részleteit leginkább megjelenítő közel 50 rajzot, melyekkel a könyvet illusztrálták. „Olyan komplex érzelmeket és mély empátiát vetettek papírra az alsó tagozatosok, amiket gyakran a felnőttek is nehezen élnek és fogalmaznak meg.”
Társadalmi felelősségvállalásra ösztönöznek
Lutár Balázstól, a Magyar Református Szeretetszolgálat szociális fejlesztési vezetőjétől azt is megtudjuk, hogy a szemléletformáló könyvből 2000 darab készült. A március 28-i könyvbemutatóval egyidőben online kampányt hirdetnek: a támogatók közösségi finanszírozással – www.adjukossze.hu weboldalon és a szeretetszolgálat honlapján www.jobbadni.hu – is hozzájárulhatnak a mesekönyv előállítási és célba juttatási költségeihez. A kiadvány elérhető lesz a debreceni Karakter 1517 könyvesboltban, valamint a Szeretetszolgálat irodáiban is. Emellett a rajzokat beküldők iskoláiba is eljuttatnak egy-egy elektronikus példányt, hogy a gyerekek láthassák a végeredményt és csoportosan is feldolgozzák a történeteket. Mint mondja, már ez az alkotó munka is komoly változásokat indított el a kicsikben, hiszen a pszichológiában előszeretettel használt gyermekrajz a lélek tükre: az így végzett alkotó tevékenységgel nemcsak mintaként rögzül a segítői attitűd, hanem gondolkodásra sarkall, sztereotípiákat dönt le és tudatalatti érzéseket hoz felszínre.
A mesekönyv alapjait a Magyar Református Szeretetszolgálat sokrétű missziója biztosította. „Sokan azt gondolhatják, hogy a Szeretetszolgálatnak csak a leghátrányosabb helyzetű térségekben, a nehéz sorsú emberek között van feladata, azonban azt gondolom a mi küldetésünk szélesebb körű felelősséggel jár. Munkánkkal igyekszünk formálni a társadalmat és minél többekhez eljuttatni az üzenetünket: fogjunk össze, segítsünk, figyeljünk a környezetünkre” – fogalmaz Lutár Balázs. Kiadványukkal is olyan családokhoz szeretnének eljutni a gyerekeken keresztül, akik nem feltétlenül találkoznak a mindennapjaikban megélhetési problémákkal, vagy éppen nem tudják, hogyan is segíthetnének másoknak. Ez jelenik meg az iskolatáska programjukról szóló mesében is: míg valakinek eszébe sem jut, milyen érték a régi hátitáskája, az másnak valódi kincs. „Ezekkel a történetekkel a segítő szándékot szeretnénk felébreszteni az emberekben és a bemutatott helyzetekről párbeszédet elindítani a családokban” – magyarázza a mesés érzékenyítő programötletgazdája.
A jövő most kezdődik
Az sem véletlen, hogy mindehhez a fabulákat használják: már kisgyermekkorban szeretnék elérni „célközönségünket”, amihez a mese műfaja tökéletes eszköz. Hiszen tíz-tizenöt év múlva ezekből a gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik nagyon fontos döntéseket hoznak majd a társadalom jövőjéről és a közösségek viszonyulásáról az elesett emberekhez. „Azért veszünk részt a fiatalabb generációk nevelésében, hogy felnőve kirekesztés és megbélyegzés helyett a társadalmi szolidaritás jegyében vállaljanak felelősséget környezetükért és rászoruló embertársaikért” – mutat rá a szakember. A Moha erdő meséi ehhez megfelelő mintát adnak, hiszen mindegyik történetben ott van a megoldás is: a közösség összefog és cselekvési tervet készít, aminek a megvalósításából mindenki –lehetőségeihez és képességeihez mérten – kiveszi a részét. „A mesekönyv célja, hogy az emberek megtapasztalják, milyen jó tevékenyen összefogni egy ügyért, mert egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen” – idézi a szociális vezető Széchenyi István szavait.
A Magyar Református Szeretetszolgálat már a második rajzpályázat meghirdetését tervezi a kisiskolásoknak. A következő kiadványban a Moha erdő világából kilépve mutatják be a szeretetszolgálat újabb programjait. A pályázatokat decemberben bírálják el és 2019 tavaszára tervezik az újabb gyermekkönyv megjelentetését.
Szoták Orsolya