Látványosan épült és épített a Szeretethíd idén. Határon innen és túl tizenötezer önkéntes vett részt a hétvégi szeretetszolgálati programsorozaton. A kreatív falfestéstől a szociális intézményekben való éneklésen át a lelki elsősegélynyújtásig rengeteg alulról jövő kezdeményezés közül választhattak az önkéntesek. Budapesten mi is bekapcsolódtunk az eseménybe, és megtapasztaltuk a Szeretethíd lényegét: sokat meríthetünk az egyszerű segítségnyújtásból. Május 24-én az önkéntes munkákkal egybekötött nyitóeseményen, másnap a Szilágyi Dezső téri gyülekezet programjain vettünk részt.
Nyitóesemény a Vakok Intézetében
– Nagyszerű ezt megtapasztalni – nyugtázza megpihenve a gereblyéjén a Vakok Állami Intézetének gondnoka, miközben húsz-harminc szeretethídpólós önkéntes lendületesen munkálkodik az intézet kertjében. Folyamatosan fogy a virágföld, a palántázás gyorsan halad, a felhalmozott komposzt és faapríték is hamar a kijelölt helyre kerül. Hirtelen elered az eső, így sokan inkább fedett helyen teszik hasznossá magukat: átfestik a filagóriát. Ez a hatékonyság bárkit elégedettséggel töltene el, az itt dolgozókat és a gondozottjaikat különösen. Hétköznapjaiknak háttere virul most ki szinte egy csettintésre.
Ahogy sok száz gyülekezet és intézet, az Vakok Állami Intézete is hetekkel korábban meghirdette háztáji tennivalóit, fejlesztési ötleteit a Szeretethíd honlapján. A segítséget kérő intézmények, közösségek a konkrét programjaikkal regisztrálnak ezen a felületen, amely összeköti velük a tevékeny munkaerőt. A segítségnyújtó akciósorozat hivatalos oldalán az áll, hogy a program kezdete óta több mint 900 ezer önkéntes munkaórával járultak hozzá a környezetvédelmi, szociális és fejlesztési programokhoz. A hivatalos oldal kalkulációja szerint ez körülbelül 634 millió forintnyi munkaórát váltott ki…
– Aki egyszer megtapasztalta, milyen gördülékeny és hasznos a program, nem marad ki belőle a következő években sem, legyen önkéntes vagy segítséget kérő intézmény. Így nem csoda, hogy egyre több a résztvevő, hiszen mindig akadnak új intézetek, gyülekezetek is a már klasszikusnak mondhatók mellett – meséli Dobis-Lucski Zsófia, a projektet lebonyolító Magyar Református Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője. – A koronavírus-járvány miatt egyszer elmaradt a Szeretethíd, az ukrán háború kitörésének évében pedig azt tapasztaltuk, hogy tavaszra sokan „kiönkénteskedték” magukat a menekültekkel kapcsolatos civil programokon. Idén tizenötezren regisztráltak, örülünk, hogy ennyien lehetünk. Ennek egyébként jelentős része, körülbelül egyharmada határon túli részvevő – árulta el a kommunikációs vezető.
Hogy hogyan tudnak mozgósítani ennyi önkéntest? A Szeretethíd híre elsősorban szájról szájra terjed. Az önkéntesek szerint meghatározó élmény, ahogy új emberek, csoportok, társaságok felekezettől függetlenül összekovácsolódnak az aktuális programokon. Jó érzés közösségben a jó ügyért tenni. A pozitív tapasztalatok után sokaknak már természetes május közeledtével a Szeretethíd programjainak a böngészése. Az iskolai hittanórákon, a gyülekezeti hirdetésekből vagy az online felületekről értesülhetünk a feladatokról.
Ezúttal Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke volt a fővédnöke a Szeretethídnak, aki ugyancsak népszerűsítette a segítségnyújtó akciósorozatot. A Vakok Állami Intézetében tartott nyitóeseményen kiemelte a program értékeit, jelentőségét és az egyéni hozzájárulás fontosságát. – A Biblia arról beszél, hogy minden, ami van, Isten által van, azért van, mert Isten szeretett. A 136. zsoltárban halljuk: mert örökkévaló az ő szeretete. Azért vagyunk itt, mert Isten szeret, Isten szeretetének a gyümölcsei vagyunk. Van egy régi amerikai film, egy karácsonyi történetről szól. A főszereplő belefárad abba, hogy kihasználják jótevéseit, öngyilkos akar lenni. Erre jön egy angyal, és megmutatja a nélküle működő világot, mennyire üres, mennyire szomorú. Tudunk úgy magunkra tekinteni, mint ajándékokra, akiket ide helyezett az Isten? – nyitotta meg a püspök az önkéntes napokat.
A megnyitón beszédet mondott Czibere Károly is, a Magyar Református Szeretetszolgálat főigazgatója, aki az időpont szimbolikus jelentőségéről beszélt. – A pünkösd és a Szentlélek üzenete ez volt a tanítványoknak: menjetek ki az emberek közé, tegyetek bizonyságot, és ne féljetek! – hívta fel Czibere Károly a hallgatóság figyelmét. A főigazgató arra is kitért, hogy az egyház akkor lehet vonzó és hiteles, ha meglátja a templom, a gyülekezet határain kívül a szükséghelyzeteket, és átlépi értük a küszöböt. – Mindannyiunk életében vannak határvonalak, amelyeket nem kényelmes átlépni. De Isten arra hív bennünket, hogy mégis tegyünk lépéseket, nyújtsuk a kezünket, létesítsünk szeretethidakat – buzdította az egybegyűlteket.
Önkéntesség Zugligetben
Már korán reggel szép számmal gyülekeztek az önkéntesek a Szilágyi Dezső téri református templomban. Az egyébként is aktív és népes budai gyülekezet számára évek óta természetes, hogy csatlakoznak a Szeretethídhoz. Ezúttal a virágültetés, a tereprendezés és a konyhai szolgálat mellett azt tervezték, hogy meglátogatják a zugligeti idősek otthonában elszállásolt ukrajnai menekülteket. A napindító áhítat és a szeretethidas egyenpólók kiosztása után a koordinátorok vezetésével munkához láthattunk, úgy tűnt, mindenkiben buzog a tettvágy.
A mi csapatunk szendvicskészítésbe fogott, majd busszal Zugliget felé vettük az irányt, hogy ott apró ajándékainkkal meglepjük a menekült családokat. Sokszínű volt a társaság, Tárnok Anna vezetésével kiscsoportos zenés dicsőítő csapat, gyülekezeti tagok és cserkészek alkották. A Kárpátaljáról érkezett cigány családok többnyire hátrányos helyzetű falvakból érkeztek zugligeti szállásukra, amelyet a fővárosi önkormányzat biztosít nekik. Már több mint egy éve élnek itt együtt, összeszokott, szerető közösség benyomását keltették. A legkisebbek mindig izgatottan várják a vendégeket, már a kapunál toporogtak, kézen fogva vezettek minket beljebb. Az egykori öregek otthona alkalmas élettér a 30-40 fős lakóközösség számára, az udvar tekervényes és tágas, a gyerekeknek van hol szaladgálni, néhány hete egy trambulint is felajánlottak számukra, most az ugrálás a legnépszerűbb időtöltés. Gyereknapra való tekintettel a cserkészek különböző játékokkal készültek. Az éneklős, dicsőítő áhítat sem maradhatott el, ami után spontán programokkal kötöttük le a kicsik figyelmét. Alig pár óra elég volt hozzá, hogy megszeressenek, láthatóan nehezükre esett elengedniük a csapatot. Nagyszerű volt, hogy egy kis lelkesedéssel, kedvességgel és szeretettel kölcsönösen gazdagabbá tehettük egymás napját.
A Szeretethíd tanulsága, hogy viszonylag kis ráfordítással is nagy eredményeket lehet elérni. Bizonyos települések, gyülekezetek egész éves projektje valósul meg ezekben a napokban, a mi látogatásunkhoz hasonló szeretetszolgálat pedig nyitott szívekre talál szerte a Kárpát-medencében. Ráadásul, ahogy a megsegítettek, úgy a segítők is sokat nyernek ezekből az alkalmakból: mindig nagyszerű érzés, lelki feltöltődés az önzetlen jótevés.
Bennem felmerült a kérdés, hogy vajon kivételes alkalom-e ez a hétvége, vagy rendszeresen tudunk időt és energiát szánni másokra. Lehetséges önállóan is önkénteskedni, de fontos a szervezettség: a koordinátorok áldozatos munkája, akik segítenek a segítségnyújtásban. Az egy időben történő közös megmozdulás ereje és az országos kiterjedésű Szeretethíd hálózat hatékonysága is jelentős tényező. Magunktól nem mindig találunk oda a rászorulókhoz, talán szabadidő, találékonyság vagy figyelmesség híján. A Szeretethíd lényege, hogy felismerjük a környezetünkben lévő szükséget, hogy az megérintsen minket, és arra reagálva cselekedjünk.