Ahol az álmok teljesülnek

– Gyere, nézz körül nálunk – invitál kedvesen Iszlai Gergely, az MRSZ debreceni irodájának operatív vezetője, aki a raktárban folyó munkát is koordinálja. Az előszobából nagy csarnokba vezet, ott az önkéntesek lázasan csomagolják és válogatják a kívánságlista ajándékait. Tovább haladva, a raktár rakodó részébe érünk, itt egy targoncáról Balázs Imre mosolyog rám kedvesen, mosolyát a szemén látom csak, hiszen maszk van mindenkin. – Imre az egyik legmegbízhatóbb és leglelkesebb kollégánk – mondja az operatív vezető, a targoncás csak nevet: – Ne tessék mindent elhinni! – figyelmeztet.

– Mióta dolgozik itt? – kérdezem. – Nem is számolom, talán három éve. Nem tartom fejben, mert szeretem ezt a munkát – mondja, és már nem csak mosolyog, hanem ragyog a szeme: – Itt családias a hangulat, mindannyian ismerjük egymást, és jó munkatársi közösségben vagyunk! Nagyon sokat jelent nekem, hogy tudom, amit teszek, azzal másoknak segítek, legyen szó pakolásról vagy adományszállításról vagy akár takarításról is. Innen szeretnék nyugdíjba menni!

Az ebesi logisztikai központ mintegy másfél éve készült el. Az ezer négyzetméteres csarnok 700 négyzetmétere be van polcozva. – Pontosan nem mértük meg, de itt körülbelül ötszáz köbméter kamionnyi árú is elfér – tájékoztat Iszlai Gergely, miközben az óriási belmagasságot és a rengeteg szépen rendezett adományt csodálom a polcokon. A fűtött helyiség a téli hónapokban a fagyásveszély ellen védi az élelmiszereket, emellett egy csomagolóhelyiség is van, itt most a gyermekek álmai sorakoznak rendezetten. Összesen három közfoglalkoztatottságú kolléga dolgozik a központban, valamint mindig változó számú önkéntes, most hárman csomagolják és rendezik az ajándékokat.

Az üres raktár a jó raktár, de örülünk, ha ebben az időben tele van, mert akkor tudjuk, hogy van miből segíteni. Jelenleg 30 tonnányi tartósélelmiszert várunk, amit majd itt tárolunk egy ideig – emeli ki a debreceni szeretetszolgálati iroda operatív vezetője.

A legjelentősebb időszak a Magyar Református Szeretetszolgálat életében az adventi, újévi idő. Ilyenkor több programot is meghirdetnek. Ebben az évben a még viszonylag újdonságnak számító, online elérhető kívánságlistán a gyermekek karácsonyi vágyait lehet teljesíteni, s újra elindult a Nyilas Misi cipősdoboz-akció is, a szeretetdobozos gyűjtés, a tüzifaprogam, de anyagilag is lehet támogatni a szolgálat munkáját. Sajnos a koronavírus-járvány miatt érezhetően megnőtt a segítséget kérők száma, idén a programokban mintegy tízezer embernek szeretnének valamilyen formában segíteni.

– Mondhatjuk, hogy félidőben vagyunk, és van olyan terület, amelyben felülmúlta számításainkat az eddig beérkezett adományok mennyisége, és azok száma, akik segíteni szeretnének. Bizonyos területeken küzdünk nehézségekkel – mondja Győri- Simon Annamária, az MRSZ adománykoordinációs ágazatvezetője.

Mindegyik adventi program aktívan fut, a szeretetdobozok szinte az összes gyűjtőpontra megérkeztek és lesznek olyan családok, amelyek már a karácsonyt megelőző hétvégéig megkapják őket. Vannak élelmiszerek, amelyek eleve Ebesre érkeznek: a raktárban a gyermekek ajándékai mellett már ezeket is porciózzák, hogy a segítségnyújtás folyamatos és zökkenőmentes legyen.

Az MRSZ ebben az évben elsősorban a gyülekezetekben hirdette meg a Nyilas Misi-akciót, így a cipősdobozok pontos számáról csupán az ünnep után lesznek adatok. Az összegyűlt és az adott gyülekezetben el nem ajándékozott dobozokat külhoni magyar gyermekekhez juttatják majd el.

– Sajnos sokan kényszerülnek mostanában karanténba, így az eredeti tervek szerint a Kívánságlista-programunkat meghosszabbítjuk. Ebben eddig kicsit kevesebb mint 2000 álom teljesült. Eredetileg november 30-ig tartott volna az akció, de úgy határoztunk, hogy december 12-ig meghosszabbítjuk. Decemberben már csak anyagi támogatást lehet nyújtani, hogy a mögöttes logisztika elindulhasson – emeli ki Győri-Simon Annamária. Úgy tapasztalja, az embereknek fontos az adakozás, ezért meg kell adni a lehetőséget arra, hogy az adventben is segíthessenek e program által is. A tűzifaakció ebben az időszakban indul, bár ilyenkor még elsősorban a pénzbeli támogatásokat várják, a fa beszerzése és osztása már az újév elején történik.

Miközben beszélgetünk, és sétálunk a raktárban, Annamari azt is elmondja: ebben az évben még nagyobb jelentősége van a komplexumnak, ugyanis a Kívánságlista-program teljes háttérmunkája itt zajlik. – A helyi raktárnak még a logisztikai központ létrejötte előtt is nagy forgalma volt, ezért az ebesi irodának volt és van akkora nívója, mint az ismert budapestinek – hangsúlyozza az MRSZ adománykoordinációs ágazatvezetője. Kiemeli: – Debrecenben a Református Szeretetszolgálat Alapítványához tartozni vagy itt önkénteskedni mindenki számára áldást és nagy lehetőséget ad.

Az Annamarival folytatott beszélgetés után elsétálok a karácsonyi kívánságlista ajándékainak gyűjtőhelyére. Varázslatos csak nézni is. A bennem élő gyerek azonnal kibontaná a szépen csomagolt ajándékokat, de visszafogom, inkább arról kérdezem az egyik önkéntest, hogy mi alapján tudják, hogyan kell szortírozni a személyre szóló ajándékokat. Megfejthetetlennek tűnő számsorokra mutat, amelyekkel az egyes darabokat felcímkézték. – A kód elején az irányítószám van, majd a név, aki a kívánságot teljesíti, és szerepel a gyermek azonosítója. Ha megtelik egy nagy doboz az adott településre szánt ajándékkal, feladjuk – tudatja az önkéntes. Barbi azt is elmondja, hetente jönnek a raktárba dolgozni. Amikor megérkeznek, már itt vannak az ajándékok, ezután kezdődik a rendszerezés. Online felületen is dolgoznak: rögzítik az egyes csomagokat, majd felcímkézik őket. Míg beszélgetünk, a serénykedés mellett halk társalgás, olykor egy hangosabb nevetés hallatszik a háttérben. – Nagyon jó hangulatban telik itt a munka – mondja mosolyogva Barbi. – Nagyon szeretek itt dolgozni. Kis csapatunk korosztályú, jó az idősebbek történeteit hallgatni. A gyermekek ajándékainak rendszerezése közben pedig elképzeljük olykor, hogy hol élhet az a gyermek, akiknek csak a nevét látjuk, és vajon mennyire fog örülni, amikor megkapja a csomagját. Mindez pedig hálával tölt el bennünket! Mindenki nevében mondhatom, örülünk, hogy itt lehetünk, mert itt olyan feladatokat kapunk, amelyeket nem érzünk munkának. Azt hiszem, ezt nevezik önkéntes szolgálatnak!

Már a délelőtt végéhez közeledünk, és eddig csak ámultam és bámultam, gyönyörködtem és beszélgettem, és megtelt a szívem hálával. Kilépek a raktár kapuján, de a csapattól nem búcsúzom el: egy családhoz indulunk, amelyiknek nem csak tartós élelmiszert – szeretetdobozban –, hanem tűzifát is visznek az MRSZ munkatársai. Az úticél a debreceni Biczó István-kert. Az egyik házban négy gyermekével élő Ágnes fogadja a „zöld angyalokat”. A környezeten látszik, a körülményeik nem csak nehezek: számomra elviselhetetlennek tűnnek. Ágnes mégis mosolyog. – Kapunk segítséget, hála Istennek. Egyedül nevelem a gyermekeket, de az apukájuk is segít és a nagyszülők is. Most a legkisebbel vagyok gyersen. Ő hét hónapos – mondja. Az egyik ismerőse által hallott először a Magyar Református Szeretetszolgálatról, félve, de megkereste a szervezetet. – Most vezették be a lakásba a vizet. Sokba került, így még többet jelent ez az adomány – magyarázza hálásan, s közben Iszlai Gergely már hozza is a dobozt. Miközben nézem a családot, a hála mellé egy kis keserűség lopakodik a szívembe. Furcsa ez a két érzés egymás mellett. Gergely mondata cseng vissza a fülemben: „Az üres raktár a jó raktár, mondják, de azért örülünk, ha ebben az időben tele van, mert akkor tudjuk, hogy van miből segíteni!”