„Csak a súly, a rúd és én”

– Azért szeretem a súlyemelést, mert mindig túl tudok magamon lépni – mondta ózdi házuk konyhájában Szőcs Bernadett. A 16 éves lány szülei támogatásával igyekszik megvalósítani az álmait, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) ózdi munkatársai pedig próbálnak ebben minden segítséget megadni neki.

Amikor Ózd városa bekerül a hírekbe, általában a problémákról hallunk és arról, hogy arrafelé egyre többeknek nehéz az élet. A városban tizenhárom szegregátum van, a harmincháromezres város kilenc általános iskolájából hatba szinte kizárólag hátrányos helyzetűek járnak, és a maradék háromban is ötven százalék feletti az arányuk. A településen a gyerekek körülbelül hatvan százaléka roma.

Ebben a környezetben próbál a Magyar Református Szeretetszolgálat helyi gyerekeknek és fiataloknak olyan lehetőségeket biztosítani, amelyekkel amúgy nem találkoznának. Az irodában fogadtak minket, ahova Soós István szakmai koordinátor invitált minket, mielőtt Bernadetthez látogatunk.
Az MRSZ Válaszút programja 2018 óta 120 ózdi fiatalnak biztosít találkozási helyet, támogató szakmai és baráti közeget, valamint mentorokat, akikkel tanulhatnak, hogy az érettségiig segítsék őket. Bakos Zsuzsanna, az ózdi Válaszút szakmai vezetője elmondta, hogy szociális, pedagógiai és mentálhigiénés mentorálást és pályaorientációs tanácsadást is biztosítanak a programban részt vevő gyermekeknek, és persze különböző szakköröket is tartanak nekik, például Lego-robotokon tanulnak programozást, vagy 3D-nyomtatáshoz a modellek tervezését. A tanulásban segítő mentorok önkéntesek, nagyrészt egyetemisták. Van több lány is, aki már édesanya, nekik pedig baba-mama klubot is tartanak, hogy segítsenek nekik a gyermeknevelésben, és biztatják őket, hogy a következő gyerek vállalása előtt fejezzék be a középiskolát. Bakos Zsuzsanna úgy látja, sok fiatalnál értek el pozitív változásokat, de az igazán nagy eredményt majd a programban résztvevők gyermekeinél láthatjuk majd.

Bernadett-tel is a Válaszút programban találkoztak az MRSZ munkatársai, és ők bátorították arra, hogy adja be a pályázatát a Nyilas Misi-ösztöndíjra. Bernadett és családja egyike annak a körülbelül negyven famíliának, amelyek Rubintné Szűcs Emőke szociális koordinátorhoz tartoznak. Sajnos ez a szám nem egyedi, egy-egy szociális mentorhoz Ózdon ennyi család tartozik, ami nagy terhet ró rájuk. Emőke elmondta, hogy ez egy sportos család, ahol Zoltán, az apa és a két lány, Anett és Bernadett is súlyt emel. Megtudtuk azt is, hogy nagyon családcentrikusak, és a két gyerek jó tanuló.

Amikor a házhoz értünk, Emese, Bernadett édesanyja a kert olyan részébe terelte a kutyát, ahonnan csak érdeklődve nézhetett minket. Bernadett nővére, Anett nem sokkal később érkezett meg, az édesapa, Zoltán viszont nem tudott szabadságot kivenni, így ő négy óra körül, amikor megérkeztünk, még a gyárban dolgozott. Hívő család, esténként gyakran imádkoznak együtt, és az édesapa minden hétvégén eljár a katolikus templomba, ahova a lányok is sokszor vele tartanak, a nagyobb ünnepek miséire pedig együtt jár el a család.

A házban rend és tisztaság fogadott minket, és ahogy a konyhaasztalhoz ültünk a beszélgetéshez, rögtön Bernadettnek szegeztük a kérdést, hogy mit szeretne elérni a súlyemelésben, amire ő elmondta, hogy a korábbi ötödik és második helyét az országos utánpótlás-bajnokságban szeretné első helyre javítani.

Azért szereti ezt a sportot, mert mindig túl tud lépni a korábbi eredményein, számszerűen látszik a fejlődés, de bevallotta, hogy ha édesapja és a nővére nem ezt a sportot űzné, és nem ebben a közegben nőne fel, talán neki sem jutott volna eszébe pont a súlyemelést választani. Ahogy a szavaiból kivesszük, az egyik legnehezebb része az, amikor például versenyen a mérlegelésig nem mer enni, még néha vizet inni sem, nehogy más súlycsoportba kerüljön. Amikor viszont már zajlik a verseny, teljesen kikapcsol. – Csak a rúd, a súly és én, meg hogy meglegyen az emelés – mesélte Bernadett, mi jár ilyenkor a fejében. A család mindenben támogatja, és ha nem tudnak vele ott lenni, de van élő közvetítés, akkor azt nézik otthon együtt, és szurkolnak neki. A barátok között már nem mindenki érti, hogy egy lány miért űz ilyen sportot, de kap dicséretet is, és inkább arra figyel és megy tovább.

Bernadett katonaszakon kezdett egy ózdi gimnáziumban, de nem tetszett neki, emiatt a tanulás is nehezebben ment. Végül az MRSZ munkatársai a segítségére siettek, és leültek a szülőkkel, hogy meggyőzzék őket arról, hogy a lánynak jobb lesz Putnokon, a rendészeti iskolában. A szülők féltették, de végül engedtek, és ahogy Emese, az édesanya mondta: látszik rajta, hogy örömmel jár a mostani iskolájába.

– Az iskola a legfontosabb, utána jön az edzés – mondta Bernadett, amikor a sorrend került szóba. Az ötlet, hogy rendőr legyen, nem új: – Óvodás korom óta nagy álmom, hogy rendőr legyek. Láttam az utcán a rendőrjárőröket, a „nagy, kék ruhás embereket”, és akkor eldöntöttem, hogy én is ilyen szeretnék lenni, aztán ahogy nőttem, nem hagytam abba ezt az álomkergetést – idézte fel. Azt nem ő dönti el, hol fog szolgálni, de örülne neki, ha Ózd közelében tudna maradni, mert nem mindegy neki, mennyit kell utaznia a családjához. Amikor arról kérdeztük, mi lesz, ha régi ismerősökkel akad dolga munka közben, nem aggódott nagyon a kérdésen, szerinte ennek megvan az előnye is meg a nehézsége is.

– Apa nagyon örült, hogy a rendészetire mentem, anya félt tőle nagyon, a testvéremnek pedig az a legjobb, ami nekem – mondta Bernadett, és azt is elárulta, hogy bár voltak néhányan a barátok között, akik próbálták lebeszélni arról, hogy rendőr legyen, ő kitartott az elhatározása mellett, és mostanra van olyan ismerőse, aki követni szeretné a példáját.

Bernadett minden reggel hatkor kel, hogy beérjen Putnokra az iskolába, és amikor hazaér, a hét három napján indulnak is az édesapjával edzésre. Amikor fél hatkor hazaér, akkor áll neki tanulni. A barátok ritkán férnek bele ebbe a programba, az iskolatársakkal tartja jobban a kapcsolatot. – Egy olyan ózdi barátnőm van, aki szokott járni hozzám, én is hozzá, vagy elmegyünk együtt a McDonald’sba, meg van egy szomszéd kislány, ő szokott hozzám átjárni – mondta, de olyan, hogy egy „nagy kupac” baráttal elmenjen valahova, nem nagyon fordul elő. Édesanyja hozzátette, hogy sosem volt eljárós, havonta egyszer hétvégén elmegy diszkóba, de oda is hozzák-viszik autóval.

Edzésre is az apja viszi autóval, vagy ha ő este is dolgozik, akkor az edzője jön érte, és haza is hozza, mert ritkán jár a busz, csak átszállással jutna haza, és télen az édesanyja nem is engedné, hogy egyedül menjen, mert korán sötétedik.

– A szeretetszolgálatnál tényleg szeretnek minket, olyanok vesznek körül, akik segítenek, bármilyen jót vagy rosszat csináltál, ott vannak melletted százszázalékosan. Olyan, mint egy második otthon – válaszolta Bernadett arra a kérdésre, hogy miért szeret az MRSZ ózdi irodájába járni. Segítik a tanulásban is, a Nyilas Misi-ösztöndíjról is ők szóltak neki, és bátorították, hogy adja be rá a jelentkezést. Az ösztöndíj havi tízezer forintot jelent, amit meghatározott célokra lehet költeni; Bernadett és szülei azt kérték, hogy az egyesületi tagdíjat finanszírozzák neki belőle.

Ő is kapott mentort, egy orvostanhallgatót, akivel online sokat tanul együtt, és sokat segített neki, például a matematikatanulásban. Rubintné Szűcs Emőke elmondta, hogy a szülők nagy örömmel hívták fel őt telefonon, amikor Bernadett egy matematikaórán kiment felelni, és ötöst kapott. Bernadett igennel felelt arra a kérdésre, hogy segítene-e később mondjuk mentorként, ha a szeretetszolgálatosok arra kérnék. – De nem matekból – tette hozzá gyorsan.

A beszélgetés után megmutatta a szobáját és az érmeit. Amikor kedvenc érméről kérdeztük, egy Ózdon rendezett versenyen nyert aranyérmet mutatott. Elmondta, hogy a kedvenc érmei amúgy is az aranyszínűek.

Meglátogattuk az edzőtermet is, ahova jár, és egyik edzőjével, az Ózdi Súlyemelő- és Fitnessclub szakosztályvezetőjével, Fodor Emese Európa-bajnok bronzérmes súlyemelővel is tudtunk beszélni. Fodor Emese szerint Bernadettnek van esélye országos szinten jó eredményeket elérni, de mindig is világos volt neki, hogy a sport az iskola után jön. – Amikor valaki ezt világosan tudatja velünk, akkor teljesen természetesen fogadjuk, ha esetleg jön az üzenet, hogy nem tud jönni – mondta a volt súlyemelő. Azt is hozzátette, hogy nyáron Bernadett meghozott egy olyan döntést, ami neki edzőként nagyon jól esett, hogy lemondott egy külföldi szakmai útról azért, hogy tudjon versenyezni az országos utánpótlás-bajnokságon. Fodor Emese arra is emlékeztetett, hogy nemcsak az eredmények számítanak, hanem az is, hogy ez a sportág sok mindennel felruházza az embert, amelyeknek az előnyeit az élet más területén is lehet kamatoztatni, ilyen például a javuló koncentrálóképesség vagy a jobb erőnlét.

Bernadett teljesítménye kiemelkedő, de esete nem egyedi. Az MRSZ munkatársai már több szülőt győztek meg arról, hogy gyermekük képes az érettségire és egy szakma elsajátítására vagy az egyetemre való bejutásra, ha támogatást kap ebben, és érdemes olyan iskolába adni, amilyenbe a gyerek is szeretne járni. A szülők féltik a gyermeket például a kollégiumtól, így sokszor azt a szakmát tanulja, ami éppen elérhető a város azon részén. Rubintné Szűcs Emőke elmesélte, hogy volt olyan fiú, aki villanyszerelő szeretett volna lenni, és most kiváló eredményekkel tanul Kazincbarcikán. Minden reggel ötkor kel, hogy beérjen az iskolába, de meg kellett győzni a szülőket, hogy engedjék egy másik városban tanulni, mert féltek, hogy elkallódik. Vagy a fiú, aki elektrotechnikát tanul Ózdon, pedig a szülők a közeli pincériskolába akarták adni, ahol a két bátyja is tanult. Emőke és Zsuzsanna elmondták, hogy sok tanár is egyszerűen fáradt és megcsömörlött, és az iskolában sokszor hallják a gyerekek, hogy nekik nem is érdemes próbálkozniuk a központi érettségivel vagy a továbbtanulással. Voltak gyerekek, akiknek csak egy kis bátorításra volt szükségük az MRSZ munkatársaitól és a meghívott pályaorientációs tanácsadótól, hogy ne adják fel a tanulást.

A Magyar Református Szeretetszolgálat Nyilas Misi-ösztöndíjprogramja és Válaszút programja a Bernadetthez hasonló fiatalokat és az őket támogató családjukat igyekszik megtalálni és megerősíteni abban, hogy érdemes erőt és energiát fektetni a tanulásba, a sportba, a zenébe, a művészetbe, és nem szabad feltett kézzel megadni magunkat a szűkebb vagy tágabb környezetünkben tapasztalt reménytelenségnek és beletörődésnek. A szeretetszolgálat munkatársai minden segítséget megadnak, amit tudnak, de a fiataloknak kell főszereplővé válniuk a saját történetükben. Ahogy teszi azt Bernadett is.