A Református Szeretetszolgálat szeptember 15-én rendezi meg többéves hagyományra visszatekintő gyermekvédelmi tanácskozását, amelynek középpontjában idén a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek, különösen a nevelőszülők állnak. A konferencia fontos témái között szerepelnek a gyermekvédelmi rendszer jelenlegi kihívásai, az állami feladatátvétel óta eltelt időszak tapasztalatai, valamint a nevelőszülők toborzása és azok megtartásának kérdései. A rendezvényről Erdős Zsuzsannával, a Református Szeretetszolgálat szakmai főigazgató-helyettesével beszélgettünk.
Mire fókuszál az idei konferencia?
Idén ismét a szakemberek kerülnek a középpontba, ezen belül kiemelten a nevelőszülők. Az elmúlt években többféle témával foglalkoztunk: szó volt a határterületi együttműködésekről, a tehetséggondozásról, az utógondozottakról és a sikeres életutakról, tavaly pedig a szakemberekről és az alkalmassági vizsgálati rendszerről. Az idei konferencián szeretnénk visszatekinteni azokra a változásokra is, amelyek az elmúlt években történtek a gyermekvédelemben. Az egyik fontos programpont egy pódiumbeszélgetés lesz azokkal, akik részesei voltak az államtól való feladatátvételnek. Arra keressük a választ, hogy hogyan élték meg az átvétel óta eltelt időszakot, mit látnak az egyházi fenntartásban pozitívnak, és esetleg mi az, amin változtatnának. Emellett bemutatjuk a Kiből lesz nevelőszülő? című kutatásunk eredményeit is, amelyben a 2024–2025-ben jelentkező nevelőszülőket vizsgáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, kik jelentkeznek, mi motiválja őket, és hogyan élték meg a felvétel folyamatát, ezen belül a többlépcsős alkalmassági vizsgálatot. A kutatás eredményei segítségünkre lesznek a jövőben az új nevelőszülők megtalálásában.
Milyen kihívásokkal küzd most a gyermekvédelem?
Több strukturális problémával is szembe kell néznünk. Az alapellátásban (elsődleges védvonal: prevenciós szolgáltatások a gyermekek/családok számára) és a szakellátásban (vér szerinti családból kiemelt gyermekekre, fiatal felnőttekre irányuló, otthont nyújtó szolgáltatások) egyaránt vannak kapacitásproblémák. Az alapellátásnak kevés az erőforrása, miközben egyre több veszélyeztetett gyermekkel találkozunk. A szakellátásban pedig korlátozottak a férőhelyek, és a szolgáltatói oldalra való belépés is sokszor nehezített. Az állami fenntartású intézményeknél a szakmai létszám és a tárgyi feltételek elégtelensége miatt intézménybezárások is történtek. Az új szakemberek és nevelőszülők felvétele nehézségekbe ütközik a 2024-ben bevezetett többlépcsős alkalmassági vizsgálat miatt. A kifogástalan életvitel vizsgálata mellett pszichológiai vizsgálatra is sor kerül, akár két lépcsőben. Így a folyamat akár fél évig vagy még tovább is eltarthat. Az alkalmassági vizsgálat szakmailag indokolt, ugyanakkor jelenlegi formájában nagy terhet jelent a jelentkezőknek és a felvételi folyamatban dolgozó munkatársaknak is.
Melyek az idei konferencia legfontosabb pontjai?
Az egyik fontos programpontunk az önértékelés: az államtól való feladatátvétel tapasztalatainak a feldolgozása, hiszen a Református Szeretetszolgálat nevelőszülői hálózata 2008-ban lett létrehozva, majd 2020–2021-ben az állami fenntartótól egy volumenében jelentős feladat- és férőhelyátvétel történt. A nevelőszülői ellátás saját toborzással, rendkívül megfontolt terjeszkedéssel és mély gyülekezeti beágyazottsággal kezdődött el, az államtól való feladatátvétel azonban a „kézműves” kezdetekhez képest egy merőben más feladatszervezést, működési rendszert követelt meg. Az elmúlt öt esztendő tapasztalatait értékelni kell, és a gyermekek, fiatal felnőttek legmagasabb szintű ellátása érdekében a szükséges korrekciókat meg kell tenni. Fontos téma lesz a nevelőszülők toborzása is. Márciusban kampányt indítottunk, és ehhez kapcsolódóan kutatást is végeztünk. A kutatás egyik fontos tapasztalata, hogy a hozzánk jelentkezőknél nem az anyagi motiváció az elsődleges, sokkal inkább a személyes kapcsolatok és a segítő szándék jelenik meg. A jelentkezőknek ugyanakkor sokszor közvetlen segítségre van szükségük. Az online tájékoztatás és az űrlapok önmagukban nem mindig elegendők, fontos, hogy legyen kihez fordulniuk a folyamat során. Tavaly ezért a toborzási támogatást is bevezettük: a már szolgálatot végző nevelőszülők új jelentkezőket tudnak megszólítani és támogatni.
Mit jelent az intenzív családmegtartás?
A gyermekvédelemben fontos cél, hogy a családokat lehetőség szerint megtartsuk, és ne kelljen a gyermeket kiemelni. Az intenzív családmegtartás azt jelenti, hogy sokkal szorosabban vagyunk jelen a család életében: ez lehet gyakoribb családlátogatás, kísérés, szociális segítség vagy akár anyagi támogatás. A kiemelések egy része súlyos elhanyagolás miatt történik, ami összefügghet a család jövedelmi vagy lakhatási helyzetével. Vannak olyan helyzetek, amikor a gyermek biztonsága érdekében a kiemelés szükséges, például ha éhezik, ha nincs fűtés, vagy az alapvető szükségletei sem biztosítottak. Az alapellátásban is komoly szakember- és eszközhiány van. Lehet, hogy egy szolgáltatás papíron rendelkezésre áll, de ha nincs elegendő ember és idő, akkor nem tud olyan intenzitással működni, mint amilyenre szükség lenne. Kevés a rugalmasan felhasználható krízistámogatás is. A Református Szeretetszolgálat ebből a szempontból különleges helyzetben van, mert egyszerre vagyunk jelen szociális, gyermekvédelmi és alapellátási területen. Felzárkózási helyszíneinken, a Biztos Kezdet Gyermekházakban és a tanodákban is kapcsolatban vagyunk családokkal. Fontosnak tartjuk, hogy az alap- és szakellátás jobban össze tudjon kapcsolódni, és valóban a gyermek legyen a középpontban.
Van elég nevelőszülő?
Nincs. De nem pusztán az a kérdés, hogy hányan vannak, hanem az is, hogy szakmailag stabil, elkötelezett nevelőszülők legyenek, akik hosszú távon tudják vállalni ezt a szolgálatot. Egy gyermeknek nem férőhelyre van szüksége, hanem családra. Olyan családra, ahol biztonságban lehet, ahol figyelmet és gondoskodást kap. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy a nevelőszülő maga is megfelelő szakmai támogatást kapjon, és ne maradjon egyedül a nehézségekkel. Ezért a nevelőszülők számának növelése mellett legalább ilyen fontos a megtartásuk, a támogatásuk és annak erősítése, hogy valódi közösség és szakmai háttér álljon mögöttük.
A gyermekvédelem helyzete és a nevelőszülők emberfeletti munkája olyan kérdés, amely mellett még kívülállóként sem lehet szó nélkül elmenni. A konferencia valódi tétje így nem csupán a struktúrák átszervezése, hanem az a közös felelősségvállalás, amellyel biztonságos jövőt és valódi családot teremthetünk a kiszolgáltatott gyerekeknek.