„Együtt kezdtük a futást, együtt is fejezzük be!”

A hálaadó istentiszteleten Zámbó András, a káposztásmegyeri református gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a vendégségbe érkező szeretetszolgálati testvéreket, köztük a szeretetotthonok vezetőit, a társadalmi missziók vezetőit, a felzárkózási és diakóniai szolgálatok munkatársait. A szeretetszolgálati munkatársakat Czibere Károly főigazgató hívta a káposztásmegyeri református gyülekezetben rendezett hálaadó és hitmélyítő alkalomra.

Végh Tamás lelkipásztor az igehirdetésében hangsúlyozta, hogy Jézus Krisztus a megtérést hirdette szolgálata kezdetétől és a teljes ráhagyatkozó hitet. Egy mai képpel élve: bármilyen nagyszerű gép is van a birtokunkban, ha az nincs az áramhálózathoz csatlakoztatva, akkor elkövethetünk vele mindent, mégsem lesz alkalmas semmire. Így nekünk is összeköttetésben kell lennünk az egyedüli mennyei erőforrással, Jézussal, hogy valódi kapcsolatban lehessünk Istennel. A csatlakozás pedig a megtérés, amikor letesszük a bűnbatyunkat és kimondjuk: átadom az életem feletti uralmat Jézusnak. Ő így szólt: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővessző, maradjatok énbennem és én tibennetek.” (Jn 15,4)

A megtérés valójában visszatérés Isten országába – emelte ki a lelkipásztor. Bűneinket letenni Jézus keresztje alá – az első, de talán a legnehezebb feladatunk. Ne csak szavainkkal, de egész életünkkel legyünk Jézuséi, mert nagy különbség van abban, hogy tudok mindent az Igéről, és egész más az, ha valójában működés közben is ismerem a testé lett Igét (Jn 1,1). Megtérés után már nem a magamé, hanem újra az én Megváltóm tulajdona vagyok – hangsúlyozta Végh Tamás. Folytatva a gondolatot arra bátorította az egybegyűlteket a Jn 3,16–18 alapján, hogy vegyék komolyan Isten Igéjét, mert nem azért küldte Isten a Fiát a világba, hogy elítélje, hanem hogy megtartsa azt, és aki hisz őbenne, az megtartatik.

Szeretettel és hitvallásra buzdítva kérdezte a jelenlévőket: – Azoknak, akik között szolgálatot, munkát végeztek, van-e élő Krisztusuk, megtörtént-e az életátadásuk? Meg tudod-e nekik mutatni, milyen más Krisztus erőterében lenni? Mert, ami már a mienk, csak azt tudjuk továbbadni!

Úrvacsorai közösségben válaszolhatott Isten hívására a gyülekezet Zámbó András lelkipásztor vezetésével. „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.” (Jak 4,8)

Az alkalom végén Czibere Károly főigazgató beszédében összefoglalta az előző év sokszor nehéznek tűnő, mégis „elkészített” történéseit. Kiemelte, hogy az előttünk álló év reménysége ugyanez lehet: Isten már jó előre elkészítette az ajándékait. Az áldásokat és a próbákat egyaránt. Az egyháznak most nem magával, saját túlélésével kell foglalkoznia, hanem részvéttel és szeretettel kell odafordulnia a bezáruló családokhoz, a megélhetési nehézségekbe zuhanó életekhez. Az igehirdetésre reagálva beszédében felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos a szeretetszolgálati munkában, hogy kapcsolatban legyünk a legfőbb lelki energiaforrással, Istennel.

Igei köszöntésében Czibere Károly az Apostolok cselekedeteiből felolvasta Pál apostol megtérési bizonyságtételét Agrippa király előtt, majd ezt mondta: – Szolgálatunkban, munkánkban mi magunk is tanúi vagyunk annak, amit átéltünk Jézusban, amit láttunk és tapasztaltunk a hitben. Testvéri közösségben az Úr színe előtt hálaadással kezdjük az évet, megköszönve gyarapodásunkat egy olyan, mögöttünk hagyott évben, amikor háború kezdődött a szomszédunkban és elszabadultak az árak. Ebben az évben is még sokan megrendülhetnek, jöhet olyan, amit még nem láttunk, de ki az, aki példát mutat és szilárdan megáll a legnehezebb körülmények között is, ha nem az egyház és a hívők közössége, a gyülekezet?

Ne aggodalmaskodj! – mondja az Úr, mert van megpróbáltatás, de van menekülés is nála. Így végezzük hűséggel azt a szolgálatot, ahova állított az Úr – folytatta Czibere Károly. De vigyázzunk, hogy az aggodalmaskodás meg ne fojtson mindeközben! A segítő szolgálatban legyünk az ő tanúi a munkatársak és a gondozottak között is! Nem csupán egy szociális intézményt kell vezetni, hanem az is küldetésünk, hogy Krisztust vonzó módon éljük munkatársaink elé. Ismerjenek fel minket Krisztus-arcúságunkról! A nehézségek között ne erőtlenedjünk el, mert a világnak szüksége van a Megváltóra! Amikor megrendülnek az alapok és sokak kérdésekkel jönnek, a szeretetszolgálatnak az egyház kinyújtott karjának kell lennie, hogy segítsen. Átölelő szeretettel, figyelmesen és a Krisztusról szóló bizonysággal. Hiszem, hogy ha kérjük és elfogadjuk Istentől a 2023-as évre készített ajándékokat, akkor azok teli lesznek áldásokkal, és minden, ami történni fog, azok a javunkat fogják szolgálni. Szolgáljuk egyedül az Isten dicsőségét! – fejezte be beszédét a főigazgató.

Az eseményt közös fotó és szeretetvendégségi közösség zárta.