Szinte napra pontosan fél évvel ezelőtt, február 6-án pusztító erejű földrengés rázta meg Törökországot és Szíriát. Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb természeti katasztrófája közel hatvanezer emberéletet követelt, százezrek sérültek meg, és milliók váltak földönfutóvá. A földrengés áldozataira emlékezve a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója, a törökországi mentési szolgálatban személyesen is szerepet vállaló Juhász Márton és fafaragó édesapja közösen készítenek egy emlékoszlopot a mentésben részt vevő összes magyar mentőcsapat nevében.
Az emlékoszlop egy váci családi ház kertjében készül. Juhász András, aki már évtizedek óta foglalkozik fafaragással, lelkesen magyarázza alkotásainak szimbólumrendszerét. – A nap az éltetőnk, kozmikus erő, mondják a hitetlenek, de nekünk ez maga az Úr. Éppen ezért szeretem valamilyen módon megjeleníteni az alkotásaimban – mondja. A kérdésre, hogy van-e műhelye a mesternek, az a válasz érkezik, hogy az egész ház tulajdonképpen egy műhely, a szabadban való munkát azonban nagyon szereti.
Juhász András a mai napig jár faragótáborba, ahol a többi mesteremberrel megosztja terveit, elképzeléseit. Ott közösen, egymástól ihletet merítve álmodják meg alkotásaikat. Így történt a törökországi áldozatokra emlékező oszloppal is. – Az anyagért – ami egyébként egy szép tölgyfából készült – épp mentünk volna fizetni, amikor a tulajdonos azt mondta, hogy ezt ajándékként adja nekünk – mesélte a mester kis mosollyal a szája szélén. Az elkészült művet még idén ősszel felállítják Törökországban a februári földrengés egyik leginkább sújtotta helyszínén, Antiókhiában.
Juhász András, kezében az emlékoszlop terveivel, oldalán alkotásaival
A törökországi tragédia helyszínére közel száz országból érkeztek mentőcsapatok, köztük Magyarországról is: a magyar mentőcsapatok létszáma 167 fő volt, őket 29 mentőkutya segítette. Kutató-mentő szolgálatuknak köszönhetően 35 túlélőt mentettek ki a magyar csapatok a romok alól, közülük öt személyt a Magyar Református Szeretetszolgálat kutató-mentő csoportja. Ennek a csapatnak a tagja volt Juhász Márton is, aki most édesapja segédeként dolgozik az emlékoszlopon.
– Ezzel az alkotással a túlélőket bátorítom. A halál után is van élet. Itt pedig újra lehet kezdeni, és újra is kell kezdeni. Ha nekik ez vigasz, akkor talán az oszlop számukra majd egy olyan emlék lesz, hogy az ő életüket éppen a magyarok mentették meg – mondta Juhász András.
Az emlékoszlopot augusztus 18–20. között adják át a budai Várban, a mesterségek ünnepén.
