„Ha rám vágja az ajtót, az a bizalom jele” – gyermekvédelmi konferenciát szervezett a szeretetszolgálat

A konferencia célja az volt, hogy a résztvevők, köztük olyan fiatalok, akik sikeresen indultak el a felnőtté válás útján, átadják a tapasztalataikat, és a jó gyakorlatokat bemutatva új módszerekkel, tudással gazdagodjanak a szakemberek. Mert annak ellenére, hogy az a kevés kutatás, ami az elmúlt évtizedekben a gyermekvédelmi rendszerben felnövő fiatalok életkezdéséről szól, nagyon rossz kilátásokra hívja fel a figyelmet, számos kiemelkedő életút rajzolódik ki, amelyeket szerettek volna bemutatni a konferencia szervezői. Mint azt Rácz Andrea, a Rubeus Egyesület elnöke többször is hangsúlyozta, a kétezres években készült átfogó kutatások zöme még azt mutatja, hogy ezeknek a gyerekeknek a társadalmi integrációs esélyeik igen csekélyek, az elmúlt években a hajléktalanellátásban készülő kutatások azonban felhívják a figyelmet arra, hogy kiváló kilépési mutatók is megtalálhatók az utógondozói ellátottak vonatkozásában.

A szakemberek által becsült adat, miszerint a rendszerből kikerülő fiatalok negyven százaléka hajléktalan, bűnelkövető vagy emberkereskedelem áldozata lesz, riasztó, éppen ezért fontos minél több fórumon bemutatni azokat a módszereket, amelyek hozzásegítik a szakembereket a megfelelő ellátáshoz. Rácz Andrea több kutatásából ugyanis az derül ki, hogy a traumatizált, sok szempontból hátrányos helyzetű gyermekek számára mindennél fontosabb az a fajta, az önbecsülésüket helyreállító, támogató közeg, amely saját önerejükre képes rámutatni, valamint kapcsolatrendszerük kiépítése, amely később a munkavállalás vagy akár a lakhatás megoldásához segítheti őket. Csupán öt százalékuk tanul tovább a felsőoktatásban, és nagyon gyakori, hogy több szakmát is kitanulnak, de egyikhez sem éreznek igazán motivációt, nem találják meg a helyüket a munkaerőpiacon, vagy olyan alacsony státuszú állást tudnak csak elvállalni, amivel nem képesek fenntartani magukat – idézi fel Rácz Andrea. Kutatásai szerint a traumák feldolgozásához érezniük kell a nevelőik felől egyfajta elköteleződést, hogy számíthatnak rájuk, a kérdéseikre választ kapnak. Az, hogy a gondozási helyük gyakran változik, egyik városból a másikba kerülnek, szintén nehezíti az életüket. A szakember rámutatott, hogy a lakhatás hosszú távú megoldása és a hitelpiaci lehetőségek okán érdemes városias környezetbe telepíteni az utógondozói ellátást, hogy legyen hova kilépniük. Fontos lenne, ha az utógondozás nemcsak az adott fiatalra terjedne ki, hanem figyelembe vennék a családalapításra való igényét, illetve a párkapcsolattal járó nehézségekben is segítenék őket. Rácz Andrea bemutatta a YounGo elnevezésű applikációt, amelyet az egyesületük fejlesztett fiatalok és nevelőszülők bevonásával, és amelyben összegyűjtötték azokat a gyakorlati tanácsokat, amelyek a felnőtté válásban hasznosak lehetnek: a munkahelykeresésben és az önéletrajzírásban, valamint a bérlakáskereséstől az egészségügyben való eligazodáson át a családban előforduló konfliktusokig.

Lantai Csilla az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalának képviseletében elmondta, hogy az elmúlt évek tapasztalatai szerint kevés gyermeket sikerül visszagondozni vér szerinti családjába, ugyanakkor jobbak a kapcsolattartási lehetőségek a szülőkkel, és minden eddiginél szélesebb körben bővült a nevelőszülői hálózat. Fontos változás, hogy az utógondozói ellátás akár 31 éves korig is elérhető a fiatalok számára. Megjelentek a rendszerben olyan új szolgáltatások, mint a mediáció, az örökbefogadás elősegítése és az utánkövetés. A kihívások között említette a testvérek együtt nevelését, ami a gondozási helyek szűkössége miatt sokszor óriási feladatot jelent az intézményeknek. Kiemelte, hogy bővült azoknak a jelzőrendszereknek a köre, amelyek a gyermekek bántalmazásának megakadályozását segítik elő. Ma már a gyámhatóságoknál is igyekeznek gyermekközpontúvá tenni az eljárásokat, és javult a gyermekétkeztetés minősége is.

Miklósi Erzsébet, a Nyugat-magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ és Egri Ilona, a Kelet-Magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ intézményvezetője is beszámolt a konferencián eredményeikről. Mint kiderült, az utógondozásnak köszönhetően javult intézményeikben az önálló életkezdés esélye, több szakmát tanulnak a fiatalok, és Kelet-Magyarországon például huszonnyolc egyetemi vagy főiskolai szakon vannak jelen fiataljaik, köztük szociálpedagógus, orvosdiagnosztikai analitikus, gazdálkodás- menedzsment, kommunikáció és gyógypedagógus szakon. Rendszeresek a csoportfoglalkozások pszichológusokkal, és fokozatosan engedik el a fiatalok kezét.

Katona Viktória lelkipásztor, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető-helyettese tizenhárom évig szolgált Kárpátalján, a nagydobronyi leánygyermekotthonban, ahol súlyosan bántalmazott gyermekekkel foglalkozott. Előadásában arról beszélt, hogy fontos meglátni a gyermekekben a perspektívát, hogy mi lehet belőlük. Ugyanakkor, dacára minden szakmai képzésnek, a legnagyobb eredményeket akkor tudta elérni, amikor megtapasztalta Isten szeretetét és képessé vált ennek a szeretetnek a továbbadására. – Ezt nem lehet megtanulni, mert csakis onnan érkezhet, hogy én elkezdem keresni az Urat, és én leszek rendben Istennel – fogalmazott, hozzátéve, hogy számos alkalommal rávágták a gyerekek az ajtót. – Higgyétek el: amikor rátok vágják az ajtót, az soha nem rólatok szól. Az mindig róluk szól, és azokra vágják az ajtót, akikre nem volt lehetőségük rávágni. Én mindig azt mondtam magamnak, amikor rávágták, hogy valami nagy zűr volt, ezek most rám vágták, de mennyire jó dolog! Bíznak bennem, hogy nem megyek utánuk, és nem kapnak tőlem egy sallert. Elhiszik azt, hogy megtehetik, hogy rám vágják az ajtót. Ez a bizalom jele – biztatta a jelenlévőket.

A konferencián megosztották sikertörténeteiket gyermekvédelmi rendszerben felnőtt fiatalok is, akik a közelmúltban kezdték meg önálló életüket jeles érettségivel, angol, német és kínai nyelvvizsgával, több diplomával. Volt köztük, aki diplomáciai területen helyezkedett el vagy éppen most készül tortaműhelyet nyitni. Eljött olyan fiatal is, aki kezdetben színész szeretett volna lenni, de mégis fizikából érettségizett, jelenleg pedig geopolitikát tanul az egyetemen. Világ- és országos bajnok futó és kisgyermeknevelőnek készülő, utógondozásban részt vevő fiatal is mesélt az életéről, akik a nehézségek ellenére sikert tudtak kovácsolni hátrányaikból. Az iskolai kiközösítés élménye több fiatalnál előkerült, ugyanakkor a nevelőszülők által nyújtott szeretet és támogató közeg fontos tényező volt sikereik elérésében. A nevelőszülőknél felnőtt gyerekek hálásak voltak azért, hogy erős iskolákba járhattak, így lehetővé vált számukra, hogy a felsőoktatásba is bekerüljenek.

Lutár Balázs, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Református Szeretetszolgálat által alapított MR Közösségi Lakásalap Nkft. ügyvezető igazgatója beszámolt arról, hogy indítanak egy programot kifejezetten a gyermekvédelmi gondoskodásban felnövő fiataloknak. A társaság tulajdonában álló használaton kívüli, zömében rossz állapotban lévő ingatlanok felújítása folyamatosan zajlik. Kitűzték egy olyan, intézményrendszeren kívüli lakhatási forma megvalósítását, ami az utógondozásból kilépő fiataloknak nyújt lehetőséget. Két-három fő közös lakhatását biztosítja ez a program, frekventált településeken, amelyek a gyermekvédelmi központok vonzáskörzetében vannak. Mint elmondta, az együttműködést vállaló fiataloknak segítenek az előtakarékosságban és a továbblépésben az önálló lakhatás és akár egy saját ingatlan felé.

A szünetekben előremutató eszmecseréket folytattak a résztvevők, összegzésként pedig elhangzott, hogy fontos lenne a szakemberek rendszeres találkozása, a tapasztalatcsere.

A konferenciát Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnökének áhítata zárta, aki tiszteletét fejezte ki a gyermekvédelemben dolgozó valamennyi református munkavállalónak, nevelőszülőnek. Mint mondta, legalább hétezer gyermek sorsának alakulásában van szerepe a Református Szeretetszolgálat intézményeinek. Köszönetet mondott az ott dolgozóknak azért a csodálatos, odaadó szolgálatért, amelyben egyre inkább neki személyesen is felemelő tapasztalatai vannak.

Imádságban végül a krisztusi szeretetért mondott köszönetet: – Köszönjük neked, hogy ez a szeretet kézzelfoghatóvá lesz az életünkben, a szolgálatunkban. Köszönjük, hogy szeretetet adhatunk mi, munkatársak a ránk bízottaknak, és köszönjük, hogy ezek a gyermekek, amikor felnőnek, akkor pontosan tudják, hogy mit jelent a krisztusi szeretet, és visszaadják nekünk és visszaadják azoknak, akiket pedig te bízol majd őrájuk – fogalmazott a püspök.