Ötödik alkalommal rendezték meg pénteken a Bethesda gyermekkórházban a Hit és Gyógyulás konferenciát. Az esemény fő előadója Tapolyai Emőke, klinikai és pasztorálpszichológus volt. A résztvevők olyan megnyilatkozásokat hallhattak, amelyek bemutatták az egyénből kiindulva a közösségi gyógyulást személyes megtapasztalások, bizonyságtevők által.
A konferencia vezérigéje az első Zsoltár 3. verse volt a folyóvíz mellé ültetett fáról.
Dominiák Zsolt kórházlelkész a bevezetőben az igeverssel kapcsolatban elmondta, az Istennel való kapcsolat mindig növekedést, fejlődést, gyógyulást hoz magával. Sokszor nem úgy, ahogy mi elképzeljük.
Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus arról beszélt, hogy a hétköznapokban a traumák közepette, hogyan segíthet a hitünk a gyógyulásban. Jézus sem sablon alapján gyógyított, hanem az egész embert egyben látva adott gyógyulást. Hit és gyógyulás a két központi elem a mai előadásban, de hogyan befolyásolja egymást a kettő? – kérdezte a jelenlévőket a szakember. A lelki küzdelmeinkben sokszor ködös minden és amikor benne vagyunk a közepén, a szakértelem is eltörpül elveszettségünkben. Olykor egy-egy apró kicsi kapaszkodó az, ami lépésről lépésre kivezet bennünket a mélységből és sötétségből, mint amikor a ködben autónkat vezetve az úton egymást követő fehér kis vonalakra tudunk csak hagyatkozni. Sablont én sem tudok adni - folyatta, de apró vezérfonalakkal szeretnék segíteni.
Test, lélek, szellem hármas egységét szeretjük a modern gondolkodásunkban megbontani és külön-külön kezelni, esetlegesen gyógyítani, ha egyikkel, másikkal olykor gond adódik. Pedig Isten az embert szétválaszthatatlan egységben teremtette. „Isten arcának törött cserépdarabjai vagyunk a bűneset óta”- mondogatta sokszor Édesapám. Törött, repedt nem teljes, de képmás!
A konferencia előadói
Tapolyai Emőke két fontos kérdéssel folytatta előadását: Milyen a testünkhöz való viszonyulásunk? Hogyan tekintünk a betegségre? Az erre adott őszinte válaszaink erősíthetik hitünket, hogy az gyógyulásra vezessen. Ha a testemet csak a bűn elvetendő porhüvelyének látom, ami megvetendő, amibe csak beleszorult az Isten adta lélek, akkor távol maradtam az igazságtól, ahogyan eredetileg teremtetett. Isten a megváltásban az egész emberért jött nem csak egy részéért. Ha a betegség következményeként egy számonkérő, és számlát benyújtó Istenképem lesz, akkor tulajdonképpen a gonosz féligazságon alapuló csapdájába sétálok bele. Igaz ugyan, hogy egyfajta zsarnoka vagyunk a testünknek, és ennek következményeit viseljük, mint például a betegséget, mégis a bukott mivoltunk, ami sebezhetővé tesz bennünket testestől, lelkestől. Ahogy mi is okozunk egymásnak sebeket. Egész más értelmet nyer egy betegség az életünkben amikor a Lélek is jelen van. Hagyjunk fel a saját erőből való küzdelemmel és „fészkelődjünk” be Jézus ölébe. Igen, pont, mint ahogy egy kisgyermek bújik apjához amikor fáj a lelke vagy sebesülése. Képzeljük el, mit mondana Jézus ekkor nekünk?
Vádló szavai, ugye én megmondtam mondatai karcolnák tovább lelkünket? Mint ahogy sokszor mi tesszük egymással? Egyáltalán nem! Sokkal inkább vigasztalón suttogná fülünkbe: Nem így terveztem! Nekem is fáj amikor szenvedsz! Én gyönyörködöm benned!
Honnan tudom ezt ilyen biztosan állítani? A Bibliában számtalanszor olvasunk erről. (2.Kir. 20:5, Zsolt.40:3)
Dr. Tapolyai Emőke
„...Úrban bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat.” Zsolt 40.3.
Hit és gyógyulás alapja nem arról szól, hogy még mit kell nekem megtennem, hanem a kapcsolatról Jézussal.
Az vagyok, akit az Isten szeret!
Ha lelkünk ebben felüdülne, gyógyulásnak indulna testünk is. Tapasztalataim alapján - tette hozzá a pasztorálpszichológus - aki ebben a lelkületben sziklára veti lábait, annak teste is könnyebben veszi az akadályokat. Amikor a lélek elkezd erősödni, összhangba kerül a testtel. Egyetlen tanácsom: Húzódj közelebb az Istenhez!
Lehetne jelmondat a küzdelemben, fókuszunk áthelyezése a rettegésben. Jézus a hozzá gyógyulásért menőktől sem anamnézist kér, hanem azt kérdezi, hogy hiszed-e? És ha csak épphogy, de hisz az ember, Jézus gyógyítást adott, még abban az órában, olvassuk a Máté evangéliumának 8. fejezetében.
Hit és gyógyulás végezetül pedig nem egy üdítőautomata, amibe, ha bedobom a kiszámolt hitet, kiadja a gyógyulást. Az Istenhez húzódás egy kapcsolat, amelyben gyógyul a test és a lélek. Segít elfogadni, ha kell az elfogadhatatlant, mert a mi perspektívánk nem ér véget a koporsónál. Hallgasd meg mond az Úr Jézus neked is: „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet” Jn.6:63
A második előadó a családban való gyógyulásról tett bizonyságot. Csáky László coach és tréner annak a Sárospataki diáknak, Somának az édesapja, aki 10 hónappal ezelőtt a vonat tetején akarta megmenteni égő társát, s közben ő maga is súlyos égési sérüléseket szenvedett.
Dr. Csáky László
Csáky László előadásában kiemelte, hogy azt a végtelennek tűnő nehéz időt, amíg a gyermeke túl lett az életveszélyen, csak az Istenbe vetett hite miatt tudta a családdal túlélni. Sokat pereltek, küzdöttek az Istennel a makacs miért?-ek miatt, és az Úr hűséggel, türelemmel várta ki, míg hajlandók voltak meghallgatni Őt. „A völgy azért völgy, mert hegyek veszik körül.”- mondta Csáky László utalva életünk hitvölgyeire is, ahonnan, isteni bölcsességgel a jó utat választva kikecmereghetünk a fennsíkokra. Tudja, hogy még hosszú az út Soma teljes gyógyulásáig, de egymást erősítik, bátorítják ezen az úton. Tetteinket, döntéseinket nem foghatjuk az Úrra. Legtöbbször elénk siet a Jóisten, jelt ad, segítséget nyújt. Kérdés, észrevesszük-e? Mustármagnyi hitünkre és a közösség imájára a válasz pedig maga Soma, aki igaz egy bottal, de jár. Fél füllel, de tanul és beszél hitéről, hogy mindazt, amit átélt megossza másokkal.
A harmadik előadást a kórház mozgásterapeuta csapata vezette elő. Bemutatták munkájukat az öt nagy osztályon, ahol nem csak a beteg gyermekekkel, de a hozzátartozóikkal is törődnek. Csapatként dolgoznak és csapatként gyógyítanak. Vidovszky Sára és Kosik Zsófia gyógytornászok sok kedves képpel meséltek munkájukról és élményeikről, amikor a betegtől többet kaptak lelkileg, mint amit ők adhattak fizikailag. Így emlékeztek Somára is, mikor a 105 napon át segítették fájdalmakkal teli gyógyulását.
A konferencia végén Tamásné Bese Nóra kommunikációs igazgató köszönte meg Vután Zoltánnak a nagylelkű 150 darabos majomfa ajándékot, amit a részvevők belátásukra bízott adományért haza is vihettek magukkal, hogy emlékeztesse őket arra, amit kaptak az előadók megszólalásaiból. Az összegyűlt adományt a Bethesda kórház csecsemőosztálya kapta, ahol inhalátor készülékeket vásárolnak belőle a kicsi betegek ágyaihoz. A kezdeményezést és a kórházat bárki támogathatja az alább jelzett módon és adója civil szervezeteknek szánt 1 százalékának felajánlásával is. (Bethesda Kórház Alapítvány adószáma: 18042539-1-42)
