Hogyan járulhatnak hozzá az egyházi kórházak a magyar egészségügy megújulásához? Milyen értékeket, jó gyakorlatokat tudnak megosztani a teljes egészségügyi rendszerrel? Ezekre a kérdésekre keresték a választ az Egyházi Kórházak Egyesülése november 3-i konferenciáján, ahol a résztvevők a szakmai együttműködés, az innováció és a holisztikus, emberközpontú gyógyítás, valamint a közösség jelentőségét állították a középpontba.
Velkey György, az Egyházi Kórházak Egyesülése (EKE) elnöke, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója a konferencián arról beszélt, hogy az egyházi egészségügy újjáépülése a rendszerváltást követően kezdődött el, mára pedig a magyar egészségügyi rendszer fontos és nélkülözhetetlen részévé vált, ennek ellenére láthatósága kérdéses. A konferencián szó esett az egyházi kórházak finanszírozásáról is. Velkey György felhívta a figyelmet arra, hogy a közhiedelemmel ellentétben az egyházi fenntartók közel sem biztosítják ezen intézmények teljes működési költségét. Az egyházi háttér sajátos többlete elsősorban a szemléletben és a küldetésben mutatkozik meg, amiben a szakmai tudás, az innováció, a közösség és a szeretet egymást erősítik. A Bethesda Gyermekkórház százhatvan éves története is jól példázza ezt: az intézmény mindig arra törekedett, hogy a legsúlyosabb állapotú, másutt nehezen elhelyezhető gyermekek számára is megtalálja a gyógyítás és a segítségnyújtás lehetőségét.
Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, az Egyházi Kórházak Egyesülése elnöke
A holisztikus szemlélet a beteg teljes útját figyelembe veszi. Oroszi Beatrix országos tiszti főorvos köszöntőjében az egyházi kórházak hármas küldetését így foglalta össze: ápolnak, vigasztalnak, gyógyítanak. Véleménye szerint az egyházi kórházak küldetése nem ér véget a betegágy mellett: a társadalomban megjelenő új kihívásokra is reagálnak, és azokban a kérdésekben is megszólalnak, amelyek közvetlenül érintik a betegek, a családok és különösen a gyermekek életét.
A konferencia résztvevői a társadalmi felelősségvállalás számos más példáját is felidézték, a környezetvédelemtől és a munkatársak lakhatásának támogatásától a szociális problémákra adott válaszokig. A felszólalásokból világossá vált: az egyházi kórházak nem elszigetelt intézményekként gondolkodnak magukról, hanem olyan közösségek részeként, amelyeknek a gyógyításon túl is van mondanivalójuk és felelősségük.
A szakmai együttműködés egyik legfontosabb célja, hogy a tagintézményekben kialakult jó gyakorlatok ne maradjanak az egyházi egészségügy keretei között. Tótth Árpád országos kórház-főigazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi kórházak tapasztalatai a teljes magyar egészségügyi rendszer számára hasznosak lehetnek, ezért fontos ezek megosztása és átadása az állami intézményeknek is.
A Magyar Kórházszövetség elnöke, Tóth Gábor az egyházi kórházak sokszínűségét és az általuk képviselt, teljes életutat átfogó szemléletet méltatta. Külön kiemelte azt a munkatársakon is látható elkötelezettséget, amelyet a „csillogó szempárok” képével írt le. Ez a lelkesedés nem magától értetődő: olyan közösségre utal, amelyben a szakmai munka mellett a közös cél és az egymás iránti felelősség is összetartó erő.
Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke is előadást tartott a konferencián
A konferencián az Egyházi Kórházak Egyesülése négy díjjal ismerte el a tagintézmények munkatársainak kiemelkedő teljesítményét. A Benjámin-díjat a 35 év alatti, szakmai, oktatói, tudományos, közösségi vagy diakóniai tevékenységégükkel példát mutató munkatársak kaphatják. Az idei díjazott Szilágyi Loretta, a Budapesti Szent Ferenc Kórház csoportvezető gyógytornásza lett. Az ápolás fejlesztéséért és az ápolói hivatásban végzett kiemelkedő munkáért járó Eszter-díjat Sorompóné Fléger Ildikó, a Bethesda Gyermekkórház nyugalmazott ápolási igazgatója vehette át. A diakóniai és karitatív tevékenység elismerésére alapított Nehémiás-díjat Adorján Csilla, a Mazsihisz Szeretetkórház szociális főmunkatársa kapta. A Jónatán-díjjal pedig a gyógyító munka hátterében dolgozó, nélkülözhetetlen munkatársak teljesítményét ismerik el: az idei díjazott Zsombikné Zsirkai Rita, a Református Pulmonológiai Centrum minőségirányítási vezetője lett.
A konferenciát Toldy-Schedel Emil, az EKE korábbi elnöke zárta. Mint fogalmazott, ma már nem az a kérdés, van-e helye és jelentősége az egyházi kórházaknak a magyar egészségügyben, és hogy építhetnek-e rájuk a betegek és azok hozzátartozói, a döntéshozók vagy akár az egészségügyi rendszer többi szereplője. A konferencia egyik legfontosabb üzenete talán éppen ez volt: a jó egészségügyhöz nem elég a korszerű technológia és a magas szintű szakmai tudás; olyan emberekre és közösségekre is szükség van, akik a legnehezebb helyzetekben sem veszítik szem elől a beteget és egymást, és ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy minél több egészségügyi intézményben megmaradjanak azok a bizonyos csillogó szempárok.
Az Egyházi Kórházak Egyesülése 2017-ben jött létre a történelmi magyar egyházak által fenntartott kórházak korábban megkezdett együttműködésére építve. Hét tagkórháza a Bethesda Gyermekkórház, a Budai Irgalmasrendi Kórház, a Budapesti Szent Ferenc Kórház, a Pomázi Boldog Gellért Szakkórház, a Szent Damján Görögkatolikus Kórház, a Református Pulmonológiai Centrum és a Mazsihisz Szeretetkórház. A közösséghez hat társult tag is kapcsolódik: az Immánuel Otthon és Iskola, az Ótemplomi Szeretetszolgálat, a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat, az MPE Hajnalcsillag Szenvedélybetegek Rehabilitációs Otthona, a Tábitha Gyermekhospice Ház, a Pro Rekreatione Közhasznú Nonprofit Kft. Tóparti Szakambulanciája, valamint a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió ráckeresztúri drogterápiás otthona.
Az egyesülés küldetésének tekinti a betegek testi-lelki szükségleteire kiemelt figyelmet fordító betegellátás gyakorlati megvalósítását, annak minél szélesebb körben történő megismertetését, szemléletének átadását. A tagkórházak és társult tagok elhivatottak abban, hogy sajátos szemléletű, betegközpontú alternatívát kínáljanak, amely az állami vagy magán egészségügyi intézmények mellett új irányt mutat a gyógyításban, betegellátásban. Olyan projekteket kezdeményeznek vagy vállalnak, amelyekkel az egészségügy fejlesztését és a lakosság jóllétét szolgálják, adott esetben kiegészítve a hazai ellátórendszer meglévő kapacitásait.