A börtönök falai között számtalan beszélgetés és csendes ima született, istentisztelet és zenés dicsőítés hangzott el. Sok könny hullott és vallomás hangzott el, de megannyi felszabadító szó is. A református lelkipásztorok huszonöt évvel ezelőtt kezdhették meg szolgálatukat hivatalosan a hazai börtönökben. A jubileum alkalmából átfogó könyv jelent meg a szolgálatról és közös ünnepségen adtak hálát a történelmi egyházak és a büntetés-végrehajtás képviselői.
Már az állam és a történelmi egyházak közötti megállapodás előtt, 1990-től szolgálhattak lelkipásztorok a hazai börtönökben. Intézményi szinten huszonöt éve tették lehetővé a jogszabályok, hogy az egyházak megkezdjék a missziót a magyarországi fegyintézetekben. Ekkortól kerültek a lelkipásztorok a büntetés-végrehajtás állományába, 2000 szeptemberében szerelt fel az első börtönlelkész. Kezdetben tíz, jelenleg tizenegy református lelkipásztor segíti, támogatja a fogvatartottak, családtagjaik és a dolgozók lelki életét.
Jelenleg tizenegy református börtönlelkész szolgál a hazai börtönökben
A börtönlelkészi hivatás egyszerre szép és nehéz. Szép, mert ott találja meg a hit irgalma az embert, ahol a legkevésbé számít rá: a vétkeivel szembesülő, a múltját hordozó ember szívében. De nehéz is, mert a börtön falai között szolgálni mindig szembesülést jelent a megtört emberi sorsokkal – tudjuk meg a jubileum alkalmából kiadott, Jézussal a börtönben című könyvből. A kötet visszaemlékezésekkel mutatja be a börtönlelkészi szolgálatot, amely 2022. január 1-jétől a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) égisze alatt működik.
A Jézussal a börtönben című könyv a Magyar Református Szeretetszolgálat gondozásában jelent meg. A kötetben aktívan szolgáló, nyugállományban lévő és már elhunyt lelkipásztorok gondolatai olvashatók. A börtönlelkészek számtalan nehéz sorsot és történetet megismernek a szolgálatuk során, ezzel együtt megannyi áldást is megtapasztalnak a börtönfalak között. Ezeket a történeteket gyűjti össze a könyv, amely nemcsak egy múltba való visszatekintés, hanem a jövőt is segíti a tudás és tapasztalatok átadásával.
A karitatív szervezet az évforduló alkalmából hálaadó ünnepséget tartott a Magyarországi Református Egyház Zsinatának székházában. Az eseményen az egyházkerületek püspökei, a történelmi egyházak szolgálatvezetői, jelenlegi és korábbi református börtönlelkészek, valamint a Büntetés-Végrehajtás Országos Parancsnokságának képviselői vettek részt.
Steinbach József: A börtönlelkészek a legreménytelenebb helyzetben lévőknek is elviszik az örömhírt
Steinbach József püspök, a Zsinat lelkészi elnöke Ézsiás könyvének 52. fejezetéből olvasta fel a 7. verset. Igehirdetésében kiemelte, hogy a börtönlelkészek a legreménytelenebb helyzetben lévőknek is elviszik az örömhírt, hirdetik a krisztusi békét, amelyre nagy szükség van egyre durvább világunkban. Prédikációjában kiemelte Isten ajándékait, azt, hogy ő hozza a szabadulást, a békesség és kedvesség örömét. A püspök hozzátette: a rácsok mögött és idekint is feladatunk, hogy a krisztusi kedvességet képviseljük és adjuk át, odaforduljunk a másik ember felé. Köszönetet mondott a büntetés-végrehajtási intézményeknek, hogy befogadták a nehéz és fontos szolgálatot végző lelkipásztorokat. Végezetül az Úr áldását kérte a börtönmisszióra és a Magyar Református Szeretetszolgálatra.
Az emberi szív szükségletei nem változnak – fogalmazott Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója
Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója hálaadással tekintett vissza az elmúlt huszonöt évre. Köszöntőjében elmondta, hogy kezdetben még bizonytalan és ismeretlen út előtt álltak a börtönlelkészek, akiknek meg kellett ismerniük saját szolgálatukat egy büntetés-végrehajtási intézetben, hogy mikor és hol tudnak segítséget nyújtani. Bár a börtön egy sajátos világ, szigorú szabályok, fegyelem és bezártság jellemzi, de az emberi szív szükségletei nem változnak, és nincs olyan fal, amely elválaszthatná az embert Isten szeretetétől. – Mindenki vágyik arra, hogy meghallgassák, és hogy reményt kapjon az újrakezdésre. A börtön falai ugyan láthatók, de mindannyian hordozunk láthatatlan falakat is. A félelem, a szégyen és a ki nem mondott fájdalmak néha erősebben tartanak fogságban bennünket, mint egy vasrács. A szabadulás nemcsak fizikai, hanem lelki folyamat – hívta fel a figyelmet. – A börtönlelkész Krisztus üzenetével tud ajtót nyitni a szívekbe, ami egy másik világba vezet. Isten Igéjét, a reményt viszik el a börtönökbe, de arra is felhívják a figyelmet, hogy mi a bűn, mi az, ami lelkileg is fogva tart – jegyezte meg. Fontosnak nevezte, hogy a megváltott embernek a szabadulása után közösséget kell találnia, ezért a gyülekezeteknek kiemelt szerepük van. Katona Viktória hozzáfűzte ehhez, hogy a lelkész nem csupán az elítéltekhez megy, hanem a büntetés-végrehajtási intézményekben dolgozókhoz is. Ők is viselik a mindennapok terheit, nekik is vannak nehéz pillanataik, ezért jó, ha van kivel megosztaniuk azokat.
A börtönlelkészek püspöki áldást kaptak az életükre és szolgálatukra
– A lelkipásztorok a lélekmentés szenvedélyével szolgálnak huszonöt éve a börtönökben – hangsúlyozta a hálaadó alkalmon Gottfried Richárd, az MRSZ Református Börtönlelkészi Szolgálatának vezetője. Visszaemlékezett arra, amikor szolgálata elején a börtön dolgozói egy rendkívül nyugtalan fogvatartotthoz hívták, hogy beszélgessen vele, és nehezen, de szót értett vele. Amikor ennek híre ment, érezte, hogy elfogadták a jelenlétét. Szolgálata során is megtapasztalta, hogy a változó világban Isten ugyanaz, ezt az üzenetet viszik magukkal minden alkalommal börtönlelkész társaival együtt.
Schmehl János, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának vezérőrnagya a hálaadó istentiszteleten kiemelte Virágh György és Mészáros Barna nevét, akik a kezdetektől, negyed évszázada végzik a börtönlelkészi szolgálatot. A vezérőrnagy felidézte az oktatási, rehabilitációs, bűnmegelőzési együttműködések jelentőségét és a nagyszabású eseményeket, amelyeket az egyházakkal közösen szerveztek és tartottak meg. Schmehl János a börtönpasztorizációval kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az nemcsak a fogvatartottaknak, hanem a személyi állománynak is fontos, ezért szorgalmazza a rendvédelmi lelkipásztori státusz létrehozását. Hozzáfűzte: idén szeptember 29-én lesz a börtönlelkészi továbbképzés Balatonlellén.
A vezérőrnagy ezt követően belügyminiszteri elismerő oklevelet adott át Pál Tamás lelkipásztornak, szakmai tevékenységük elismeréseként pedig jutalomban részesült Darvas Szilárd, Gottfried Richárd, Mészáros Barna Péter, Oláh László, Ritter Nándor és Virágh György börtönlelkész.
Mészáros Barna átveszi az elismerést börtönlelkészi szolgálatáért
Az ünnepi alkalmon köszöntötték a nyugállományú lelkipásztorokat, majd a Magyarországi Református Egyház püspökei egy-egy igeverssel kértek áldást a börtönlelkészek életére és szolgálatára.
A huszonöt éve szolgáló Mészáros Barna, a Hajdú-Bihar Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet börtönlelkészének vallomása szerint, ha Jézus ma belépne a börtönbe, nem a bűnök felsorolásával kezdené, hanem a megbocsátás és a remény üzenetét hozná el. –Ezt teszik a börtönlelkészek is: Krisztust viszik el azok közé, akik úgy érzik, hogy elvesztek. Nem véletlen, hogy sok elítélt életében a börtönévek alatt történik a legnagyobb lelki fordulat. A bezártság, a múlt bűneivel való szembenézés és a jövő bizonytalansága mind olyan tényezők, amelyek elősegíthetik a valódi bűnbánatot és a hit megtalálását – hívta fel a figyelmet a kitüntetett börtönlelkész a börtönmissziót bemutató kiadványban.