Istent nem felejtjük

A demenciával élőkről általánosságban elmondható, hogy a rövid távú emlékezetük sérül, vagyis nem emlékeznek arra, mit reggeliztek, vagy hogy mikor látogatták meg őket utoljára. A Béthel Református Szeretetotthon demensrészlegén több idős beteg az egész napját ágyban tölti. Egyikük a kilencvennyolc éves Marika néni, aki nemrég kigyógyult a koronavírus-fertőzésből: – Sokat alszik, érthető szava már alig van, és főleg az érzelmi csatornáin keresztül, azaz érintéssel, simogatással, mosollyal lehet vele kommunikálni – osztja meg a vezető.

A részleg tizenegy lakója közül tízen kapták el a Covid–19 betegséget, amelyen különböző súlyosságú tünetekkel estek át. Mivel a fertőzés az ápolókat is érintette, Victor Dániel már arra is felkészült, hogy külsős önkénteseket vonjanak be. Végül mindenkit sikerült ellátni. – Akadt, aki tünetmentes volt, másnál láz jelentkezett, de mindenki meggyógyult – összegzi a vezető.

A helyzet precíz szervezést követelt az otthon munkatársaitól. Mivel sokuknak karanténba kellett vonulniuk, a gondozási munkákba átmenetileg terápiás munkatársakat, konyhásokat és takarítókat is bevontak, akik Victor Dániel szerint „a feladatokat zúgolódás nélkül, szívesen végezték”.

Az intézményvezető rámutat, a fegyelem és a figyelem a járványügyi zárlat megszűnése után is megmaradt: – Arra kértem a munkatársakat, hogy ne lazítsanak, vegyék komolyan az óvintézkedéseket, az előírásokat, mert most már bárki bárhol megfertőződhet. Fokozottan figyelnünk kell a bent élőkre, hiszen még mindig, akár tünetmentesen is hordozhatjuk és továbbadhatjuk a koronavírust.

– Mindennap szóba kerül a járvány. De nem pánikolunk, hanem megbeszéljük, hogy nincs olyan helyzet, amelyben Isten ne tudna segítséget adni. Vigasztaljuk, bátorítjuk egymást – én is erőt merítek a beszélgetésekből. A demens emberekkel egyébként könnyebb a járványban: hiába találkoznak biológiailag a koronavírussal, nem tudják, hogy mi történik velük. Lelkileg őket nem terheli meg annyira a helyzet: nem félnek, csak a tüneteket érezik magukon – állítja Victorné Kardos Erika lelkész, aki a vezető munkatársa és egyben sógornője. Hozzáteszi: ő már átesett a fertőzésen – épp abban az időszakban, amikor az otthonban is többen megfertőződtek.

Arra is rámutat, hogy Istent, a hitüket nem felejtik el a demenciával küzdők: saját szavaikkal talán már nem tudnak hitvallást tenni, ugyanakkor egy-egy imádság, ének élénken megmarad az emlékezetükben.

A demens emberek között az ünnep is egészen más. Az otthon minden részében figyelnek arra, hogy karácsonyi hangulatot teremtsenek, noha a súlyos demenciával küzdő idősek csak a színes fényeket és a finom illatokat érzékelik a karácsonyi csodából.

Az enyhe vagy közepes tüneteket mutató gondozottak régi emlékei élesebbek. Aki tud még beszélni, gyermekkori élményeit osztja meg az ápolókkal: énekeket dúdolnak, imádságot mondanak, verseket szavalnak, amelyeket még az édesanyjuktól vagy a nagymamájuktól tanultak. – Tanúja voltam, amint egyikük felidézett egy gyönyörű karácsonyi verset, rögtön utána viszont már a saját nevét sem tudta elmondani. Amit gyerekkorában kapott, az életre szólóan elraktározódott az emlékezetében, a szívében – mondja Victorné Kardos Erika.

Az otthon többi lakójával beszélgetve is központi téma ezekben a hetekben a karácsony. – Sokan a templomos emlékeiket idézik fel, nagy gyülekezettel, jéghideg épülettel, ropogó hóval. Mindez érthető, hiszen a karácsonyi emlékek tárháza általában kifogyhatatlan, ezek élesen bevésődnek az emlékezetünkbe – magyarázza a lelkipásztor.

A Béthel Református Szeretetotthonban minden évben különleges karácsonyfát állítanak, amelyeken megjelennek a régi emlékek: minden lakó feltehet rá egy-két féltve őrizgetett díszt. – Ezek kopottabbak, nem olyan modernek, mint a maiak, de épp ettől különlegesek – mondja a lelkésznő.

Az intézményben hagyományosan a szentestét megelőző napon ünneplik a karácsonyt: istentiszteletet tartanak, karácsonyi műsort adnak a lakók és a dolgozók is, majd együtt vacsoráznak. – Idén ez másként lesz, hiszen sem a nemesbikki gyülekezet tagjai, sem a lakók rokonai nem jöhetnek be az otthonba a járvány miatt. Most mi leszünk a családjuk – mondja a lelkész megerősítve, hogy az istentiszteletet mindenképp megtartják.

– A karácsony egy idősotthonban is lehet örömteli, szeretetteljes – mutat rá Kocsisné Kurucz Mária terápiás, mentálhigiénés munkatárs. Hozzáteszi: az itt élők a második családjuk, akikre szeretettel, nem pedig elvégzendő munkaként tekintenek. – Nekünk fontos, hogy az idősek meleg burkot érezzenek maguk körül, amely körbeöleli őket – magyarázza, majd hozzáteszi: az elmúlt hónapok a járvány miatt mindenkinek nehezebben teltek.

A hozzátartozók hetente kétszer hozhatnak csomagot a szerettüknek. Karácsonyra – hasonlóan a lapunk 42–44. oldalán bemutatott Schweitzer Albert Református Szeretetotthonhoz – szeretnének járványbiztos helyiséget kialakítani az intézményben, ahol a lakók és a látogatóik integethetnek egymásnak, fizikai érintkezés nélkül beszélgethetnek. – Isten kizökkentett minket a megszokott kerékvágásból ezzel a rendkívüli helyzettel – mondja Kocsisné Kurucz Mária. Húsvétkor ugyan tartottak istentiszteletet, ám csak úrvacsora nélkül – ez nagy fájdalma volt az Istenben hívő bentlakóknak. Most örülnek, nyugodtak, hiszen karácsonykor lesz úrvacsorás istentisztelet. – Egyszerűbb, őszintébb ünnepre készülhetünk – ebben a rendkívüli helyzetben is meg tudjuk élni Jézus születésének ünnepét – véli a mentálhigiénés szakember. Hozzáteszi: a gondozottak így kapcsolódnak régi ünnepeikhez, illetve az igazi karácsonyhoz – Jézus születéséhez.

Egy idősotthonban a gondozóknak karácsonykor is el kell végezniük a feladataikat. – 2002-ben én is nővérként kezdtem, volt, hogy egész karácsonykor dolgoztam – idézi fel Kocsisné Kurucz Mária. Próbálják úgy megoldani a beosztást, hogy a munkatársak legalább az ünnep egyik napját otthon tölthessék a családjukkal. Terápiás munkatársként Kocsisné Kurucz Mária számára az ünnepek szabadnapok, de azt mondja, ha valakinek szüksége lenne rá, és hívnák, karácsonykor is bejönne. Habár az elmúlt években úgy tapasztalta, az idősekben nincs ünnepi szomorúság, előfordulhat, hogy a zárt ajtók miatt idén másként lesz.

Egyébként aki tud, a demens osztályon lakók közül is mehet a közös istentiszteletre, az ünnepek alatt azonban külön úrvacsorás istentiszteletet tartanak nekik. Erről Victorné Kardos Erika lelkész így vall: – Ezeken az alkalmakon annyira mélyről szólalnak meg a hitvallások, az énekek, hogy mindig sokkal többet kapok, mint amennyit én viszek közéjük.